Ha a kormány önképe szerint kokit meg sallert osztogatott eddig Európában, akkor most olyan gyomrost kap cserébe, hogy összerogyhat bele. Az első ütésért lapunk megjelenésének idején jelentkezik Fellegi Tamás tárca nélküli miniszter Washingtonban, a valutaalapnál.
Brüsszeli forrásaink, illetve az IMF feltételrendszerét ismerők egyaránt állítják: a gazdasági segítségnek bizonyosan politikai árat szab az EU és az IMF. Olyan árat, amiről túlzás nélkül állítható: Orbán Viktor elmúlt másfél éves kormányzását mindenestül lesz kénytelen áthúzni, újraírni. Ha erre nem hajlandó, akkor nincs hitel. Ha pedig hitel nincs, akkor egyvalami előbb vagy utóbb elkerülhetetlen: az államcsőd. Mi ez a politikai ár? Az IMF és az EU feltételei alapján az Orbán-kormány kénytelen lesz változtatni gazdaság- és társadalompolitikájának leglényegesebb elemein, az egykulcsos adón és az alaptörvényen.
Martonyi János külügyminiszter a Le Figaro című francia lapnak azt nyilatkozta: a magyar kormány kész mindenről tárgyalni a hitelmegállapodás érdekében. De hogy mi ez a „minden”, azt nem mi diktáljuk. Washingtonban és Brüsszelben is csomaggal készülnek az Orbán-kormány fogadására. A csomagok megvitatása megelőzi a hiteltárgyalásokat, vagyis az azokra adott magyar kormányzati válaszoktól függ, asztalhoz ülnek-e egyáltalán. Ez azért lényeges, mert a hiteltárgyalásokkal kapcsolatos minden bizonytalanságra eddig is nagyon idegesen reagáltak a pénzpiacok, ami azonnal megmutatkozott a forint árfolyamán és a magyar csődkockázati mutatókon.
A héten kiszivárgott, mivel várja az IMF a Washingtonba induló Fellegi minisztert. Hogy a fogadtatás nem lesz meleg, azt jelzik Christine Lagarde-nek, a valutaalap vezérigazgatójának péntek esti, a CNN-nek elmondott szavai. – Nem vagyunk elégedettek Magyarországgal, nem kötünk kompromisszumokat és mi nem állunk fel az asztaltól – mondta Lagarde.
Hangsúlyozta: bízik benne, hogy a magyar hatóságok hajlanak majd arra, hogy törvényeiket összhangba hozzák az európai joggal. Arra a kérdésre, hogy újraindulnak-e a tárgyalások, a vezérigazgató annyit mondott: megvárja a Fellegi miniszterrel való találkozót. – Az idő fontos Magyarországnak – tette hozzá.
Az IMF igazgatósága január 18-án foglalkozik Magyarországgal, de egyelőre szó sincs hitelfelvételről. Olyan jelentést tárgyalnak, amely a tárgyalások elkezdéséhez szükséges kritériumokat rögzíti.
A kiszivárgott anyag szerint a feltételek a következők: a jegybanki függetlenség visszaállítása, a Költségvetési Tanács megerősítése, szigorúbb költségvetési politika, a válságadók mértékének jelentős mérséklése, majd kivezetésük; az ad hoc gazdaságpolitikai intézkedések beszüntetése; a tervezett reformok végigvitele, a szociális juttatások rendszerének átalakítása, a közösségi közlekedési vállalatok átszervezése, a magáncsőd intézményének bevezetése. Az IMF hallgatása beszédes: nem kívánták kommentálni az értesülést.
Ha valóban ezek a feltételek, azoknak teljesítéséhez nemcsak jelentős arcvesztés társul Orbán részéről, de eddigi gazdaságpolitikájának totális átalakítása is. A feltételek ugyanis úgy foglalhatók össze egyszerűbben: meg kell változtatni az egykulcsos adórendszert, bele kell vágni fájdalmas reformokba és minden eddiginél nagyobb megszorításokat kell bevezetni. Ráadásul még nem világos, milyen teljesítést vár az IMF a magyar kormánytól. Az ígéret aligha lesz elég, kidolgozott programokat követelnek majd. Ezek pedig olyan összetett ügyekben, mint a közösségi közlekedés átalakítása, vagy a szociális rendszer reformja, nem mennek egyik napról a másikra. Ha egyáltalán képesek megbirkózni a leckével.
Ha mindez nem lenne elég, egyre világosabban látszik, hogy az Európai Unió is politikájának – és nem csak gazdaságpolitikájának – megváltoztatására akarja kényszeríteni Orbánt. Erre utal, hogy az Európai Bizottság a biztosok szerdai ülésén csomagban kívánja tárgyalni a Magyarországgal kapcsolatos ügyeket. Vagyis a hiteltárgyalások megkezdését összekötik nem pusztán a casus bellivé lett jegybanktörvénnyel, vagy az egykulcsos adót bebetonozó stabilizációs törvénnyel, de az igazságszolgáltatás új magyar rendszerével kapcsolatos kifogásokkal és a médiatörvény ügyével is. Információink szerint a brüsszeli szakértők tüzetesen vizsgálják a kifogásolt magyar jogszabályokat, több szakértői anyag nem készült el a pénteki határidőre. Ezért az, hogy pontosan miről tárgyalnak majd a biztosok Magyarország kapcsán, csak kedden fog kiderülni. A váltás azonban nyilvánvaló: ha például úgy ítélik meg, hogy az igazságszolgáltatás új rendszere ellentétes az uniós szabályokkal, akkor Orbán Viktor akár a most kinevezett Szájerné Handó Tünde megbízatásának visszavonására is kényszerülhet a hiteltárgyalások érdekében. Jóri András adatvédelmi biztos elmozdítása pedig – a bizottság ezzel is foglalkozik – biztosan ellentétes az uniós szabályokkal. Ha tehát a kormány meg kíván felelni az uniós elvárásoknak, akkor hozzá kell nyúlnia az Operaházban megünnepelt alaptörvényhez is.
Orbán Viktort elmozdítani nem tudják ugyan, mint tették Berlusconival Olaszországban, de politikájának teljes felülvizsgálatára kényszeríthetik – és éppen ez az, amit példátlan erővel követel az európai sajtó a bizottságtól. Orbán Viktor ebben a vitában teljesen magára maradt. A politikai magány leglátványosabb jele, hogy az Európai Néppárt is finoman ellépett a magyar miniszterelnök mellől. Az Európai Parlamentben a szocialisták, a liberálisok és a zöldek egyetértésével valószínűleg születhet a magyar kormányt elítélő politikai deklaráció, de szankciók bevezetése Magyarország ellen a néppárt támogatása nélkül elképzelhetetlen.
Újra és újra előjön Varga Mihály neve is, akit higgadt, tapasztalt gazdaságpolitikusnak, korrekt tárgyalópartnernek tartanak. Vargának ugyanaz az előnye, mint a hátránya: a miniszterelnökséget vezető államtitkárként közel áll Orbánhoz. Ez ad neki politikai hátteret, viszont ez a közelség ma bizalmatlanságot szül a piaci szereplők szemében.
Felvetődött Bod Péter Ákos neve is, hiszen ő 2006-ban néhány napig már volt miniszterelnök-jelöltje a Fidesznek. Azóta politikai kapcsolatai nagyobb részt elenyésztek. És bár Orbán még meghívja őt a közgazdászokkal folytatott megbeszélésekre, az utóbbi hónapokban a kormány gazdaságpolitikájáról megfogalmazott világos kritikái végképp kizárták őt a Fideszen belüli bizalmi körökből.
Több diplomata fogalmazott meg kérdéseket Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszterről, akinek látványos hallgatása feltűnt az unióban is. Vele kapcsolatban azonban kételyek merülnek fel a közgazdasági jártassággal kapcsolatosan, ráadásul – beszédes hallgatása ellenére is – igazságügy-miniszterként felelősséget visel az unió által kifogásolt törvényekért.
Hírünk a világban
„Mára problémák merültek fel, és mi arra szólítjuk fel az Európai Bizottságot, tegye meg a szükséges kezdeményezéseket annak érdekében, hogy ezeket az alapelveket tiszteletben tartsák mindenütt, beleértve Magyarországot is” – Alain Juppé francia külügyminiszter arról, hogy a bizottságnak kell megvizsgálnia, sérti-e a demokrácia és jogállamiság európai elveit az új magyar alkotmány
„A kétharmados parlamenti többség gyakorlása során a magyar kormánynak mértéktartást és fokozott érzékenységet kell tanúsítania az alapjogok és az európai értékek iránt” – Georg Streitner, a német kormány helyettes szóvivője
„Ha egy ország ilyen alkotmánnyal kérné az EU-tagságot, nem lehetne felvenni. […] A végén felvetődne a kérdés, hogy ha egy tagország áthágja a demokrácia központi szabályait, fenntartható-e továbbra is az uniós tagság?” – Erkki Tuomioja finn külügyminiszter
„Magyarország az EU szégyenfoltjává válik” – Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter
„Megosztottuk velük néhány világos aggályunkat a demokratikus fékekkel és ellensúlyokkal kapcsolatban ... nagy a csalódás a részünkről, mert szinte egyetlen aggályunkat sem fontolták meg” – Eleni Tsakopoulos Kounalakis, az USA budapesti nagykövete
„A legjobb módszer, hogy letérítsék Orbánt az autokráciához vezető ösvényről az lenne, ha azzal fenyegetnék, kizárják a Néppártból.” (Az Economist vezércikke, január 7.)
„Magyarország az első uniós tagállam, amely megkérdőjelezte azt a feltevést, miszerint a demokrácia visszafordíthatatlan. De Európa gazdasági válsága közepette talán nem az utolsó.” (Financial Times szerkesztőségi cikke, január 3.)
„A nemzeti büszkeség újból megtalált, hamisan antiliberális beszédei csak a szabadság korlátozásához és igazságtalan adópolitikához vezettek: a gazdagokat támogatják anélkül, hogy lehetőséget adnak a költségvetés talpraállítására. Hogy az illúzió tovább tartson, Orbán akár azt is ígérhetné, hogy minden varázsütésre megoldódik, ha nem csatlakoznak az euróövezethez. De láss csodát: Magyarország még csak nem is közelít e felé. A valutája (a forint) zuhan, a tőke menekül az országból. Ezt a versenyképesség sem tudja kompenzálni.” (Caroline Fourest publicisztikája a Le Monde-ban, január 6.)
„Ha van Európában egy olyan ország, amely nagyon ki akarja kérni magának a pénzpiacok büntetését, az Magyarország. Teljesen elképesztő, hogy egy olyan ország kormánya, amely jelentős mértékben függ az euróövezettől és Európa további országaitól (az ország euróban lévő adóssága, valamint állampolgárainak svájcifrank-alapú adóssága miatt), soha nem habozik megtenni egy-egy olyan lépést, amely a befektetőket teljes mértékben kiborítja.” (Julie Hrstková, Hospodárské Noviny cseh politikai és gazdasági napilap, január 6.)
„Magyarország gazdaságilag a padlón, politikailag pedig szélsőséges helyzetben van, és fontos alkotórészeit tekintve már nem is tartozik Európához. […] Ezt magának köszönheti a budapesti kormány. Orbán Viktor miniszterelnök másfél év alatt eléggé kilátástalan és rendkívül veszélyes helyzetbe kormányozta országát.” (Financial Times Deutschland vezércikke, január 6.)
„A magyar miniszterelnök harciasnak és elszántnak mutatja magát: akik támadják a politikáját, a magyarok ellenségei, a nemzet ellenségei. Rajta nem lehet demokratikus eszközökkel felülkerekedni. A parlamentarizmus szabályait annyira meggyengítették, hogy a kormány, a szélsőjobbos Jobbik támogatásával vita nélkül kezdeményezhet és fogadhat el törvényeket. Ráadásul a miniszterelnök a saját embereit ültette kulcspozíciókba, így alig van ellenállás a kormányban. Az optimisták szerint a Fidesz kettészakadhat vagy Orbán a magyar üzleti körök nyomására lemondhat, de ez nem túl valószínű.” (Süddeutsche Zeitung, január 2.)
„Magyarország jelenleg 20 milliárd eurós rendkívüli EU-támogatást kér súlyos helyzetbe került gazdaságának. Egyetlen eurócentet sem lenne szabad kiutalni, amíg ez a botrányos alkotmány hatályban marad” (The Times vezércikke, január 2.)
„Kulturkampfba – kulturális forradalomba – kezdtek, ami úgy tűnik, jobboldali és xenofób ideológiáját az élet minden területére rá akarja erőltetni, kezdve a kisebbségektől és vallásoktól a médiáig, igazságszolgáltatásig és a művészetekig.” (Independent, január 7.)
„Mielőtt Magyarország megkapja a támogatást, amelynek átutalásához az európaiak áldása szükséges, Budapestnek változtatnia kell az irányvonalán. Minden más megoldás az EU alapvető értékeinek az elárulását jelentené.” (Die Welt, január 7.)
„Magyarországnak van egy drámai problémája, Orbán Viktornak hívják. […] Mit lehet tenni egy demokratikusan megválasztott miniszterelnökkel, aki gátlástalanul a demokrácia elárulására használja felhatalmazását? […] Az EU-nak nem szabad Magyarországot tovább támogatni európai adófizetőktől származó pénzzel, ha az Orbán-kormány továbbra is semmibe veszi a demokráciát és az alapvető szabadságjogokat.” (Berliner Zeitung, január 7.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
