Fura voksolási láz a nemszavazók földjén

Kis falvakon robogunk keresztül Nyíregyháza felől Nyírtétre. Tíz kilométerre lehetünk a településtől, amikor megpillantjuk a Fidesz óriásplakátját az út mellett. Utána semmi. Mintha egy másik országban lennénk, elfogynak a plakátok, sehol egy bizalomgerjesztő vagy legalább annak látszani akaró arc a villanyoszlopokon. Nem véletlenül vettük az irányt a kis nyírségi falu felé, az elmúlt 24 év statisztikái szerint ugyanis itt a legalacsonyabb a választók aktivitása, a szavazásra jogosultaknak átlagosan mindössze 40,8 százaléka járul az urnákhoz a parlamenti választásokon. Elsőre azt gondoljuk, nem is csoda: Nyírtétre érve nyoma sincs a néhány hét múlva esedékes választásnak. Ám hamar kiderül, a takaros faluban mindenki tudja: április 6-a a „nagy nap”.

Először Erzsi nénivel találkozunk, aki rendezett portája előtt kapirgál a gereblyéjével, azt mondja, ő is elmegy majd szavazni, bár azt még nem tudja, kire és mi alapján. „Tudja, aranyoskám én már elmúltam nyolcvan, mi úgy vagyunk vele: a lényeg az, hogy Katika, a postás minden hónapban hozza a borítékot a nyugdíjjal. A többi nekünk már mindegy” – mondja. Megerősíti ezt Erzsi néni húga, Etelka is, aki viccből ki is lopja nővére pénztárcáját a zsebéből. Egy ezres van benne. „Elég ez nekem még egy hétig” – jegyzi meg Erzsike – nem is annyira – viccesen, miközben a gereblye élével kifordít egy gazcsomót a földből. Azt mesélik, egész életükben itt éltek, főleg a földből, mára azonban csak a nyugdíj maradt. Bár a digitális átállás óta sok csatorna nézhető a tévén, mégsem tudják eldönteni, hogy kinek is van igaza. „Ezek csak vitatkoznak egymással, pedig össze kellene fogni, akkor lenne jobb ennek az országnak” – teszi hozzá Etelka. Arra azonban nem kapunk választ, hogy mégis mi alapján fognak voksolni. „Majd segítenek” – mondja a mondatot szinte elharapva, de nem tudjuk meg, hogy kire céloz.

A helyi boltban már sokkal határozottabb véleményekkel találkozunk. „Én mindig elmegyek szavazni, és mindig a Viktorra” – mondja a hölgy a pult mögül, fiatalabb kolléganője helyeslése közepette. A miértre a válasz leginkább az, hogy „mert ő a szimpatikusabb, szebb is, és a férjem is rá szavaz”.

A politika egyébként nem igazán foglalkoztatja az eladókat. Az újságok közül csak a Kelet-Magyarország jár ide, az ukrán helyzetről is csak akkor értesültek, amikor kiderült, a gyerek nem mehet a szomszéd ország testvérvárosába osztálykirándulni. Meggyőződéssel állítják: az országnak most sokkal jobb lett, és nem érdemes mindent elölről kezdeni.

Ráadásul a falunak is „jobb a Fidesz a földbérletek miatt”, bár ebben nem teljesen biztosak. Kisebb ellentmondásba keverednek, amikor a szép, felújított iskola jön szóba, amelyet kétségtelenül bármelyik település megirigyelhetne. Az iskola a hölgyek szerint a polgármestert dicséri, neki köszönhető itt szinte minden: már 25 éve ő vezeti a falut. Rosszabb lett azonban a helyzet amióta az állam tartja fenn az iskolát, „elég csak bemenni, egyből érezni, hogy most sokkal hidegebb van, mint azelőtt”. Rámutatunk: akkor talán mégsem hozott csupa jót a kormány ténykedése. „Hát igen, lehet” – mondja az idősebb boltos, de látszik: meggyőződéséből nem zökkentettük ki ezzel sem.

A helyi kiskocsmában dél körül sem áll meg az élet, idősebb urak fogyasztják itt vérmérséklet szerint kávéjukat, fröccsüket vagy éppen egy felest. A polgármesterről, a független Révész Dezsőről csupa szépet és jót hallunk, amellett, hogy jó ideje ő itt az első ember, övé az a mezőgazdasági kft. is, amelyben a legtöbb helyi dolgozik. Bár a cég jórészt idénymunkát ad, évente 4-5 hónapon át a dohányföldeken sok a tennivaló, 4000 forintos napszámért dolgoznak azok, akiknek nem nagyon jut más. Így van ezzel az az idősebb férfi is, akivel a kocsma előtt, dohányzás közben beszélgetünk. Azt mondja, ő elégedett, most mindenkinek van munka. Hamar kiderül, hogy igazából a helyi iskolába jár egy képzésre, és utána – mint mondja – ismét a munkanélküliek táborát erősíti majd egészen a dohányszezonig. Így most kétszer annyit, több mint 40 ezer forintot „keres”, mint amennyit egyébként kapna, bár azt hozzáteszi, a tananyag nem sok újdonsággal szolgál. Azt mondja, a választási statisztika butaság: ő is mindig elment szavazni, bár lehet, hogy idén kihagyja, úgyis a Fidesz nyer. „Bár én is ezt akarom” – teszi hozzá. Indoklásként egy furcsa teóriát kapunk. „Az a jó, ha valaki sokáig kormányoz, mert akkor, ha megtelik a csupor, már nem akar többet lopni” – magyarázza. Állíthat az ellenzék bármilyen miniszterelnök-jelöltet, itt az embereknek még mindig Gyurcsány Ferenc jut az eszükbe az ellenzékről. „Milliárdos ne legyen miniszter” – mormogja halkan a férfi a régen ismert érvet a szájából kilógó, parázsló cigaretta mellett.

A kocsmában azért megtudjuk, van itt mindenféle szavazó, és a politika mindennapos téma a pult mellett. A tévében éppen a Duna Tv egyik közéleti műsora megy – azt mondják, sokat kapcsolgatják, néznek ők mindenféle csatornát. A látszólagos „kampánycsend” is csak illúzió, állítólag egy-két héten belül megérkeznek a plakátok, a Jobbik szórólapjai pedig már a postaládákban figyelnek. A kocsmárosnő szerint egyébként kevés híve van a szélsőséges pártnak Nyírtéten, egyetlen roma család él itt, s kedveli őket mindenki.

Élnek itt fiatalok is. Erre nem csak a kicsit több mint 90 fős általános iskola udvarából hallatszó zsivaj emlékeztet, a buszmegállóban egyedül üldögélő, az iPhone-ját nyomogató huszonéves lány is ezt bizonyítja. Klaudia Nyíregyházán dolgozik a plázában. Szomorúnak tartja, hogy a falu lakóinak nagy része az adatok szerint nem jár szavazni. „Buták” – mondja kicsit megvetően. Ő biztosan elmegy majd választani, bár nem nagyon követi a politikát. Oda rakja az ikszet, ahová a szülei – „ők jobban tudják” – teszi hozzá.

Már szinte azt gondolhatnánk, rossz helyen járunk, hiszen mindenki rávágja: elmegy szavazni. Lehet, hogy csak úgy érzik, számon kérünk rajtuk valamit, a „Pestről jött emberre” szeretnének jó benyomást tenni. Végül mégis belefutunk egy négyfős csoportba, két pár, mindegyikük munkanélküli. Először szemlesütve próbálnak kitérni a kérdések elől, majd az egyik nő indulatosan azt mondja: „Dehogy mennek azok szavazni, csak mondják! Mi sem megyünk, nekünk már mindegy, és egyébként sem tudnánk, mi alapján döntsünk.” Valóban, mi alapján lehet itt igazságot tenni?

Sok helyről halljuk: bár a polgármester független, a falu érdekét az szolgálja, ha a Fideszre szavaznak. Állítólag a kft.-ben a köztiszteletben álló vezető meg is mondta, hova kellene voksolni. Erről, na meg arról, hogy vajon miért szerepel Nyírtét a lista alján, ha szavazási hajlandóságról van szó, őt magát azonban nem tudjuk megkérdezni. Beszélünk vele többször telefonon, írunk e-mailt, és személyesen is beállítunk a hivatalba, de Révész Dezső éppen nincs a településen. Utolsó beszélgetésünkkor kiböki: nem szeretne válaszolni a kérdéseinkre. Vajon mitől tart a takaros falu mindenki által méltatott vezetője? „Majd valaki segít, a férjem, a polgármester vagy a szüleim megmondják, vagy ő a szimpatikusabb, mindig is rá szavaztam…” – szólnak az érvek. De vajon lehet-e őket hibáztatni, hogy az egymás gyepálásával foglalkozó, program nélküli pártok közül nem tudnak választani, az egyetlen, a településre járó újság, valamint a köz- és kereskedelmi média finoman szólva is kiegyensúlyozatlan tájékoztatása alapján? Ha valaki segít dönteni, talán tényleg elmennek voksolni, vagy nagyobb részük, ahogy a statisztika mutatja, mégis otthon marad, ahogy az elmúlt 24 évben is tették.

Nyírtét kicsit több mint ezerfős Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei község; több mint egy tucat jelölt indulhat a 3. számú, kisvárdai körzetben. A Jobbikon, a Fideszen és az Összefogáson (MSZP, Együtt-PM, DK, Liberálisok Pártja) kívül megszerezte az induláshoz szükséges 500 aláírást a Munkáspárt, a Szociáldemokraták, a Kisgazdapárt–MIÉP duója, az LMP, a TEMPO, az EU.ROM szervezet, a Magyarországi Cigány Párt, a Magyar Cselekvő Párt, az SMS, a Zöldek, a JESZ, a SEM, az Összefogás Párt és a Haza Nem Eladó Mozgalom Párt is.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!