Gázszövetségbe forrt köztársaság

Lassan, de biztosan vontatja be az orosz érdekzónába Törökországot és Iránt Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök a kétpólusú világrendet formálná újra, többek között a katona-, az energia- és a kereskedelmi politika segítségével. Az új világ „hátországát” egy olyan gazdasági térség adná, amibe az EU és Amerika nem nyúlhatna bele, és a Perzsa-öböltől Kelet-Közép-Európáig húzódna. Hogy ez nem csak szóbeszéd, azt mutatja, miszerint Moszkva és Teherán szándéknyilatkozatban deklarálták: vasúttal köti össze a Perzsa-öblöt Közép- és Kelet-Európával. És ha ez a két ország összeáll, akkor hatalmas olaj- és gázkincse (lásd keretes írásunkat) simán megrángathatja a világgazdaságot. Ráadásul a jelek szerint sikerül megnyerniük egy harmadik regionális nagyhatalmat, Törökországot is. Ez pedig két dolgot jelent. Egyrészt Moszkvának nem kell többé aggódnia amiatt, hogy a Kaukázus-vidék országai netán a Nyugattal kokettálnának (értsd: oda adnának el gázt és olajat az oroszokat megkerülve). Másrészt Moszkva újraélesztheti gázvezeték-építési terveit, illetve gázfogóba szoríthatja Európát.

Ezt támasztja alá, hogy Putyin épp most menedzselt le egy azeri–orosz–török gázfrigyet. A hivatalos verzió szerint persze elsősorban nem a profitszerzés vezette az országokat, amikor megkötötték az energetikai paktumot, hanem a külső fenyegetés, nevezetesen az, hogy az USA destabilizálni szeretné a térséget.

Moszkva, Baku és Ankara ugyanis úgynevezett színes forradalmakat vizionál a térségben, amiket az Egyesült Államok robbant majd ki. Példának okáért ilyen „rebelliónak” tekintette Moszkva a 2008-as orosz–grúz háborút. Ami azért vívtak, mert Dél-Oszétia és Abházia orosz támogatással kiugrott Grúziából, és amikor az ország vissza akarta csatolni az elszakasztott területeit, Moszkva bevonult. Az „amerikai vádból” pedig mindössze annyi volt igaz, hogy a grúz hadsereget az Egyesült Államok mintegy száz katonája képezte ki. A tanulság annyi: ha Putyin „forradalmi veszélyről” beszél, akkor az orosz befolyási zónát szeretné növelni. És ebben most semmi nem gátolja. Jelen állás szerint ugyanis egy új csővezeték biztosan épül, de lehet, hogy a végén kettő lesz belőle.

A tuti projekt a Török Áramlat.

A megvalósításáról rendelkező dokumentumot októberben szignálják, és 2019 első felében már kész is lenne a vezetékrendszer első üteme. A tervek szerint a csövek Törökországból Görögországba vagy Bulgáriába futnának, onnan Szerbiába kígyóznának. A kérdés az, hogy hol lenne a Dél- és Közép- Európát ellátó rendszer elosztó központja. Magyarországon ezt viszonylag kis költséggel ki lehetne alakítani, ám Horvátország is esélyes lehet – főképp, ha a MOL eladja az oroszoknak a horvát energiacéget, az INA-t. Szóval egyelőre döntés kérdése, milyen szerepet játszik majd hazánk.

Ám Magyarország sokkal kívánatosabb lesz Moszkva szemében, ha mégis megépül a Déli Áramlat – ráadásul ukrán nyomvonalon.

Emlékeztetőül: ezt a projektet az EU fúrta meg, így az orosz állami olajóriás 2014-től nem is erőltette tovább. Most viszont Moszkva sok szempontból jobb helyzetben van, mint akkor. Egyrészt gyakorlatilag átvette az irányítást az Iszlám Állam elleni harcban, másrészt elérte, hogy felpuhuljon a „közösségi bojkott”, harmadsorban pedig növelte Törökországgal kapcsolatos befolyását – és így döntő tényező lett a Közel- és a Közép-Keleten.

Ráadásul senkit ne tévesszen meg az Ukrajnában dúló háború, a gázbizniszt nem befolyásolja. Ugyanis Ukrajna még azért van életben, mert átengedi Oroszország gázát.

A gazdasági képlet egyszerű: Oroszország tranzitdíjat fizet az energiahordozó továbbításáért, amit Ukrajna gyakorlatilag természetben, azaz gázban kap meg – és ebből fűti a lakosság otthonait, illetve ebből nyer ki elég energiát ipara működtetéséhez. Ráadásul Kijev alkupozíciói – a háborútól függetlenül – tovább gyengülnek, ugyanis a Török Áramlat miatt Oroszországnak már nem lesz égető szüksége szomszédjára. Így az ukránok vélhetően nem fekszenek keresztbe a Déli Áramlatnak. Megépülése esetén pedig kulcsszerep jut Magyarországnak, hiszen Közép- és Dél-Európát innen lehet ellátni. (A jelenleg működő szlovák és az osztrák gázkonnektor csak a szükséges mennyiség töredékét képes behozni/továbbítani.) Ez pedig azt jelentheti, hogy Magyarország ugyan olcsóbban kaphatja a gázt a „szokásos Gazprom-árnál”, ám a kiszolgáltatottsága miatt a világpiaci árnál így is többet lesz kénytelen kicsengetni – ahogy egész Európa.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!