„Jöjjenek be, az én házamat meg lehet nézni nyugodtan! Itten a földről lehet enni.” Lakatosné Marika az ablakon kiabál ki, amikor észreveszi, hogy megint megjöttek az újságírók. „Amióta megmondták, hogy el kell mennünk, állandóan jön a televízió meg az újság. Mink megmondtuk mindenkinek, hogy nem megyünk sehova. Se egymillióért, se kettőért. Én huszonöt éve élek itt, van hatféle betegségem, a férjemet agyra műtötték, de tisztességesen felneveltük a gyerekeinket. Mind a ketten dolgoznak, mink is dolgozunk, nyugodtan megírhatják.”

Marika Diósgyőrben, a Hatodik utcában lakik. Igazi lokálpatrióta. Azt mondja, a Hatodik utca az olyan, hogy itt mindenki segít a másiknak. „Tavaly, amikor kaptunk festéket meg meszet a polgármestertől, mink is kifestettük a házat, és a maradékot odaadtuk a szomszédoknak. Nem vagyunk mi haramiák meg rablók, meg amit mondanak rólunk. Még a gyerekeink se randalíroznak az utcán. Ha van is balhé, azt nem a mieink csinálják, hanem a lyukói meg az avasi gyerekek. Lejönnek ide este, aztán randalíroznak.”

Egy héttel ezelőtt a miskolci képviselő-testület úgy döntött, módosítja bérlakásrendeletét, mégpedig úgy, hogy azok, akik hajlandók elhagyni ezeket a házakat, pénzt kapnak – másfél-két millió forintot, az ingatlan értékétől függően. Ebben semmi új nincs, a város eddig is így járt el azokkal a bérlőkkel, akik vállalták, hogy visszaadják alacsony komfortfokozatú lakásaikat. A biztosítékot az verte ki, hogy a Fidesz–KDNP frakció által benyújtott és elfogadott rendelet értelmében pénz csak annak járna, aki elkotródik a városból. A Cigány Nemzetiségi Önkormányzat, a helyi szocialisták, a DK és a civil jogvédők is felháborodtak. Soós Attila, a Fidesz– KDNP frakciószóvivője erre úgy reagált: „A szocialisták gettót, a Fidesz rendet akar Miskolcon. Miskolc fejlődni akar, rendet akar, és nem kívánja fizetni azoknak a számláit, akik tönkreteszik és kihasználják a várost, a többi tisztességesen dolgozó miskolci embert.” Igyekezett megnyugtatni a háborgó kedélyeket is: nem kitelepítésről van szó, csupán esélyt szeretnének adni azoknak, akik jobb életkörülményekre vágynak. „És ennyi pénzért csak Miskolcon kívül juthatnak ingatlanhoz” – magyarázta.

A Számozott utcák lakói azonban egyáltalán nem hisznek Soós Attilának. Tulajdonképpen senkinek sem hisznek. Ők csak azt tudják, hogy ha „odafent” költözésről meg kitelepítésről beszélnek, akkor ott költözés meg kitelepítés lesz. Meg stadionépítés. Tudniillik a Számozott utcák – hogy, hogy nem – éppen azon a területen fekszenek, ahol a jövendő új diósgyőri stadion parkolóit sejtik. Logikusan. A Számozott utcákkal kapcsolatos polémiákban amúgy is mindig feltűnnek az olyan érvek, mint a „stadionba tartó szurkolók szemét bántják a roskadozó épületek”, vagy „a stadion mellett mindenképpen szükség lesz új parkolóhelyekre”.

A Cigány Nemzetiségi Önkormányzat lakossági fórumot szervezett a héten, hogy a helybeliek első kézből tájékozódhassanak. A fórumra meghívták dr. Kriza Ákos polgármestert is, de helyette csak Kovács Zsolt kabinetvezető-helyettes jött, és a házakat kezelő MIK Zrt. képviselője. Kovács igyekezett megnyugtatni mindenkit, mondván, rémhír, hogy a telepekről kiköltöztetik a családokat. „A rendeletben megfogalmazott kitétel nem kötelező érvényű, csupán ajánlat” – mondta.

„Mi támogatjuk a telepek felszámolását, de a bűnbakképzést és az erőszakos kitelepítéssel fenyegetőzést nem.” Ezt már Váradi Gábor, a cigány önkormányzat elnöke mondta a VH-nak. Inkább munkacsoportot hoznának létre, szakemberek, szociális munkások bevonásával vizsgálnák meg, mit lehetne tenni. Egy ilyen bizottság biztonságérzetet adna a cigányoknak, hogy érezzék: nem lehet őket „csak úgy” kitelepíteni a városból. „Választ várunk az önkormányzattól, mert nem tudjuk, mi lenne a telep felszámolásának határideje, azt sem, miből fizetné a város a megváltást. Be kell vonni ebbe az egyeztetésbe a környékbeli települések vezetőit is, hiszen a rendelet módosítása őket is érintené.”

A környékbeli, de még a távolabbi települések vezetői sem rajonganak az ötletért, hogy náluk telepedjenek le a Miskolcról elküldött romák. Füzesséri József, Szikszó polgármestere például már előre közölte: köszönik, de nem kérnek „azokból, akikkel Miskolcon sem tudnak együtt élni”. Szikszón egyébként már mozgalom is alakult, Védjük meg Szikszót! néven, az elmúlt napokban pedig fórumot is tartottak, ahol döntés született arról, hogy Szikszó nem fogad be miskolci romákat.

„Hát éhen halunk ott falun! Ezt akarják? Még azoknak sincs ott munka, akik már ott laknak, hát még az ilyen jöttmenteknek, mint mi!” – mondja Joli, aki két gyereket nevel. Ő egyelőre otthon van, a férje meg alkalmi munkából tartja el a családot. Így-úgy. Mostanában főleg úgy. Menne ő kifelé a Számozottból, de akkor adjanak neki egy másik lakást, itt Miskolcon.

„Így van – kontráz Lázi Rudolfné, aki húsz éve lakik az Ötödik utcában. – Már régen le kellett volna rombolni ezt az egészet. Ma már minden tele van itt kosszal meg patkánnyal. De házért adjanak házat! Vagy legalább egy garzont. Huszonöt évet húztam le a bányában. A szénosztályozóban voltam. Van rendes nyugdíjam, ha az OTP-t leveszem belőle, akkor is marad hetvenötezer. Abból ki tudnék fizetni egy garzont.”

„Hogy az ellenzék gettókat akar, a Fidesz meg rendet, az csak kampányduma. A Fidesz azért nem akarja, hogy a szegregátumok lakói a város tulajdonában lévő bérlakásokba költözzenek, mert egy újabb Fészekrakó-ügytől fél.” Varga Gergő, a Demokratikus Koalíció (DK) miskolci képviselője szerint minden jel arra mutat, hogy a Fidesz eltökélte, kiszorítja a városból a „problémás elemeket”. Erre utalnak az állandó járőrözések, a kitelepítés emlegetése és az, hogy az egész kérdést közrendvédelmi ügyként kezelik. „Rendészeti csomagban tárgyaltuk az ügyet, egy nappal a plenáris ülés előtt kaptuk kézhez a tervezetet. Alig volt időnk áttanulmányozni. És mivel csomagról volt szó, az egyes elemekről legfeljebb öt percet vitázhatott a testület” – mondja a képviselő, aki szerint a nyomortelepek ügyét csak komplex módon lehet megoldani. Mediátorok, szociális munkások, valódi munkalehetőségek kellenének, így nem volna szükség őrző-védő szolgálatra.

A 24 órás járőrszolgálat, a szociális bérlők folytonos ellenőrzése és a kitelepítés emlegetése – csak néhány a lehetséges módszerek közül. „A múlt héten volt itt két ember, azt mondták, a Jobbiktól jöttek. Háromezer forintot fizettek mindenkinek, aki odaadta nekik a személyi igazolványát. Hogy mire kellett az nekik, csak a jó ég tudja, de voltak, akik odaadták. Háromezer az nagy pénz, a szociális segély is csak huszonkettő” – meséli Lövei Péter, aki feleségével, ötéves kislányával és édesanyjával él itt a Hatodik utcában.

„Megvettük az anyagokat a ház felújításához. Rendelni kéne tüzelőt is. Most mit csináljunk? A védőnő meg azt mondta: ha albérletbe megyünk, elveszik a gyereket. Hát én nem adom a gyereket, van nekem munkám, el tudom tartani a családomat. De hogy hol fogunk lakni, fogalmam sincs.”

Löveiné, az édesanya zokogva jön ki a házból. Most jött egy levél a végrehajtótól, hogy fizessenek nyolcvankilencezret, különben ki kell költözniük. „Tudom én, volt egy kis elmaradásunk, de most írtuk alá a részletfizetésit a MIK-kel. Rendesen be is fizettem az első részletet, a második még nem is esedékes! Hát hogy lehet így bánni az emberrel?!” „Nem először csinálják ezt – veszi vissza a szót Péter – tavaly is bepróbálkoztak, de akkor bementünk a MIK-hez, és hangosan kiabáltunk. Na, akkor megmondták, hogy tévedés volt, és nem kell fizetni. Erre most megint.”

Hasonló esetekről számolnak be a Nyolcadik és Kilencedik utcában lakók is. Nem egyszerűen a rengeteg utánajárás és veszekedés a gond. Ennél sokkal nagyobb a tét. Ha végrehajtás van egy házon, akkor az önkormányzat nem hosszabbítja meg a bérleti szerződést. Akinek pedig nincs érvényes bérleti szerződése, az a városi rendelet értelmében nem számíthat kompenzációra, ha kiteszik a házból.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!