Google szeme mindent lát

Újabb, rejtélyes ábrákat talált egy perui régészcsoport a Nazca sivatagban, ami már eddig is a világ legnagyobb, ember által készített „grafikai alkotásairól” volt híres. Most több mint 50 „rajzot” fedeztek fel, amelyek az eddig ismerteknél több száz évvel régebben keletkeztek. A már korábban is ismert vonalakat a nazca törzs tagjai készítették időszámításunk szerint 200 és 700 között, az újabb ábrák pedig ennél is régebben, valamikor az időszámításunk előtt 500-at követő hétszáz évben keletkeztek. A tudósokat jó ideje foglalkoztatja, hogy miként és mi célra készültek az ábrák – egyelőre csak az tűnik biztosnak, hogy a vörös sivatagi homok felső rétegeit elhordták, hogy feltáruljon az alatta lévő, világosabb földréteg. A funkciójuk viszont nem tisztázott, mint ahogy az sem, pontosan hogyan tudták megalkotni őket egy olyan korban, amikor nem álltak rendelkezésükre repülő alkalmatosságok. A Nazca-vonalak által kiadott alakzatok és figurák ugyanis kizárólag a levegőből láthatók, nem véletlen, hogy a repülőgépek elterjedése után tudták alaposabban szemügyre venni őket. Egyes feltételezések szerint az akkor rendelkezésre álló anyagokból a nazca indiánok készíthettek hőlégballont (ezt egy kísérletben igazolták is), de erre egyelőre nincs bizonyíték. Mint ahogy egyértelműen arra sincs, hogy a rajzok egyfajta csillagászati térképként funkcionáltak volna, de ezt tartják az egyik lehetséges magyarázatnak. A másik népszerű elmélet szerint rituális jelentőségük volt – az önmagukba visszatérő vonalak zarándokútvonalak is lehettek, amelyeket valamilyen szertartás keretében végigjártak.

A jellemzően geometrikus alakzatokat, egyszerű párba rendezett vonalakat, növényeket, állatokat – madarakat, kolibrit, majmot, pókot, kardszárnyú delfint – vagy fiktív lényeket, mint a bagolyfejű emberalak és a kígyócsőrű madár, ábrázoló Nazca-vonalakkal szemben az újonnan megtaláltak bizonyos szögekből szabad szemmel is láthatóak voltak korábban, mivel domboldalakon terülnek el. Gyakori közöttük az emberábrázolás is, főként harcosokat örökítenek meg. Ezeket a Nazca törzs előtt a területen élő Paracas és a Topará közösség tagjai készítették a tudósok szerint, akik műholdak és drónok segítségével fedezték fel az új rajzokat.

A levegőből könnyebb

Ezek a technológiák alapjaiban változtatták meg a régészek módszereit, és terjesztették ki a lehetőségeiket. A Google Earth 2005-ös elindulása óta amatőrök és kutatók böngészik a Föld virtuális térképét, amely műholdképek és légi felvételek segítségével nyújt minden korábbinál pontosabb képet a bolygóról. Ennek segítségével találtak meg Közép-Ázsiában, Kazahsztán északi részén a Nazca-vonalakhoz hasonló geoglifákat, amelyek még levegőből is nehezen voltak láthatóak, ugyanis nem kevesebb, mint nyolcezer évvel ezelőtt készülhettek. A 90 és 400 méter közötti átmérőjű formák között található kereszt, négyzet, kör, sőt szvasztika (horogkereszt) is. Ebben az esetben az ábrákat földsáncok alkotják, de előfordul gerendából ácsolt forma is. A közelükben található tűzrakóhelyek és épületmaradványok ez esetben is arra utalnak, hogy valamilyen rituális tevékenység folyt ezeken a területeken, de a tudósok egyelőre inkább csak a találgatásig jutottak el. A felfedezés egy kazah közgazdásznak és hobbirégésznek, Dmitrij Dejnek köszönhető, aki egy dokumentumfilmben azt hallotta: piramisok lehetnek az ország területén. Ezért kezdte el vizsgálgatni a műholdképeket, amelyeken piramisokat ugyan nem látott, de furcsa, szabályos alakzatokat igen. 2007 és 2012 között több mint 260 szabályos formát talált meg otthon, a monitor előtt ülve. Sok időbe és erőfeszítésbe került, mire „igazi tudósok” is elkezdték komolyan venni a férfi felfedezéseit.

Nagy magasságok, apró csontok

Egy korábban ismeretlen emberi őst is a Google szolgáltatásnak segítségével találtak meg. Lee Berger professzor 2007 karácsonyán kezdte el böngészni Johannesburg környékét a műholdas térképen, és 500 olyan potenciális lelőhelyet talált, ahol ősemberek csontjai rejtőzhetnek. Fél évvel később egy posztdoktori hallgató, valamint a 9 éves fia és kutyája társaságában látogatta meg az egyik helyszínt. A professzor fia szó szerint belebotlott egy kétmillió éves fosszíliába – egy gyerek és egy felnőtt nő megkövült csontvázába. Az Australopithecus sedibának elnevezett faj gyakorlatilag átírta az emberi faj történetét, ugyanis ők az egyik „hiányzó láncszem” az evolúciós fejlődés megismerésében.

Az is előfordul, hogy a lelet előbb van meg, mint a lelőhelye, és ennek megtalálásában nyújtanak segítséget a műholdak. Egy olasz kőfaragóműhelyben akadt el a szakemberek szerszáma egy szokatlan és hatalmas méretű csontdarabban, amikor egyiptomi mészkővel dolgoztak. Értesítették a szakértőket, akik hamar megállapították, hogy a csont egy ősbálnáé lehetett, amely 40 millió évvel ezelőtt élt Egyiptom területén. Azt azonban nem tudták visszafejteni, hogy pontosan honnan kerülhetett a mészkőtömb az olasz kőfaragók műhelyébe, így a Michigani Egyetem paleontológusa Philip Gingerich jobb híján leült a számítógépe elé, és elkezdte böngészni annak a területnek a műholdképeit, ahol a bálna élhetett. Rátalált a telepre, ahol a hatalmas mészkőtömböket tárolták, majd követte az utakat, amelyek elég szélesek voltak ahhoz, hogy ekkora szállítmányokat lehessen rajtuk fuvarozni.

Nagy nehezen rálelt a kőfejtőre a műholdképeken, majd repülőgépre pattant. Végül a bálna csontvázára nem sikerült rábukkannia, viszont a kőfejtőben számtalan ősi barlangot talált, telis-tele 18-20 millió évvel ezelőtt élt kisebb emlősök csontvázaival.

Ismeretlen területek

De nem csak a régészek örülhetnek a Google Earth műholdképeinek, ennek segítségével fedeztek fel egy eddig érintetlen őserdőt Nyugat-Afrikában, Mozambik területén. A szinte járhatatlan hegyvidéken található erdő korábban teljesen ismeretlen volt a tudósok számára, pedig az itt élő élőlények különösen érdekesek. Gyakorlatilag teljes izolációban fejlődhettek az elmúlt több ezer év során, mivel a hegyvidéken elterülő esőerdőt szavanna veszi körül, és a helyiek is hallgattak az erdőről, amely ideális búvóhely volt számukra a közel két évtizedig húzódó polgárháború során. A nagyjából 70 négyzetkilométeren elterülő flóra és fauna rengeteg korábban nem ismert fajt rejtegetett – a tudósok négy új pillangófajt, madarakat, rákokat, majmokat, kaméleonokat, antilopokat, kígyókat, orchideákat és számtalan más növényfajt azonosítottak eddig. Kis túlzással csak le kell hajolniuk, és egy eddig ismeretlen élőlényre bukkannak.

Indiana Jonesra rácáfolva rengeteg hasonló felfedezés születik a szoba magányából minden évben, amelynek egy része nyilvánvalóan tévedés, csak győzzék a tudósok kiszemezgetni a valódi szenzációkat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!