Copygate-nek nevezte el a német sajtó Karl Theodor zu Guttenberg védelmi miniszter 1996-os doktori disszertációjának ügyét. A 39 éves CSU-politikus 2007 óta tagja a Merkel-kormánynak, amelybe gazdasági miniszterként lépett be, 2009 óta védelmi miniszter, több közvélemény-kutatás a kabinet legnépszerűbb tagjaként nevezte meg, némely politikusok leendő kancellárt láttak benne.

 
Karl Theodor zu Guttenberg

A miniszter, mint kiderült, könyv alakban is megjelent alkotmányjogi disszertációjában 180 helyen emelt át komplett szövegrészeket tizenöt szerző interneten is fellelhető műveiből anélkül, hogy a forrásra utalt volna: esetenként még a helyesírási hibákat is benne hagyta a szövegben. Általában egész bekezdéseket tett magáévá, mindösszesen egy-egy kifejezést helyettesítve egy másik hasonló jellegű szópárral.

A bayreuthi egyetem számára az ügy azért is kínos, mert kipattanásakor a disszertációra rábólintó professzor kikérte magának a gyanúsítást, mondván, ellenőrző munkája garantálja, hogy plágiumról szó sem lehet. Ez egybecsengett magának a miniszternek az első reagálásával, aki a Süddeutsche Zeitung közlése nyomán így nyilatkozott: „a disszertáció szerzője magam vagyok, ez nem plágium, így az állítást teljes határozottsággal visszautasítom”. A hét végén a kancellár támogatását egyelőre még élvező miniszter már más húrokat pengetett, lemondott a doktori cím használatáról (ezt az egyetem elfogadta), de kerülte a plágium szót. Van azonban két súlyosbító tényező. Az első: az egyik írás, amelyet eltulajdonított, egy Bundestag- alkalmazott állampénzen készült kutatásából származik. Eszerint nem csak szerzői jogot sérthetett, hanem „hűtlenül kezelhette az adófizetők pénzét”. A második: lehetséges-e, hogy egy illegális disszertációgyártó szolgáltatását vette igénybe, és ez a „cég” állította össze a munkát. Ez esetben csalásról lehet szó, és úgyszintén vége a karriernek.

 

Lehetséges-e ez nálunk? Az Eduline honlapon olvasható, hogy a Corvinus Egyetem két doktorandusza esetében derült ki tavaly, hogy disszertációjukban hivatkozás nélkül használták fel más szerzők szövegrészeit. Egyiküknek különös balszerencséje volt, dolgozatát épp az a tanár bírálta, akinek ominózus bekezdéseit kölcsönvette. Ugyanott megtudható: egy debreceni egyetemi hallgatót végleg kizártak, míg egy másiknak két évig kell várakoznia, hogy újra beadhasson egy „megtisztított” disszertációt. A cívisvárosban az akció egy, a rektorhoz érkező bejelentéssel kezdődött: több dolgozatot is lefuttattak egy plágiumkeresőn, és kiderült, hogy e munkák 14 százaléka más művekből „átemelt”.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!