Gyerekvállalás kizárva!?

A kormány politikájának kiemelt célja a születésszám növelése, az utóbbi években több olyan intézkedés is született, melyek azt célozták, hogy több gyermeket vállaljanak a párok. Ilyen például a családi otthonteremtési kedvezmény (csok), a bővített támogatási rendszerek, az adókedvezmények és a jobb konstrukciójú hitelek is. (Igaz, ezek egy részét csak kevesen tudják igénybe venni, és például a családi pótlék összege tíz éve nem változott.) A cél egyelőre messze, ráadásul úgy tűnik, nem mindenki vevő az ajánlatokra.

A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb mutatói szerint ugyanis legutóbb négy évvel ezelőtt született olyan kevés gyermek (6710), mint idén áprilisban.

Székely András, a Népesedési Kerekasztal koordinátora az adatokkal kapcsolatban arról beszélt a Vasárnapi Híreknek: a tavaszi hónapokban mindig kevesebben születnek, mint az év más időszakában. Szerinte a kormány népesedéspolitikája fontos lépcsőfok a helyzet javítása felé, de nem csak a már említett intézkedések és támogatások határozzák meg, hogy valaki vállal-e babát vagy sem. Rövid távú hatásokat ugyan el lehet érni ezekkel, de egy gyermek nevelése hosszú távú feladat. Olyan pozitív változások kellenek tehát, amiről tudják az emberek, hogy nem kormányfüggő a fennmaradásuk – fogalmazott.

Elveszített állások

– Hazánkban a családpolitikát sokan még mindig pártpolitikának tekintik. Ezért is volt fontos néhány éve, mikor a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom aláíratott egy olyan, ötpárti nyilatkozatot, melyekben a pártok leszögezik: támogatják azokat az intézkedéseket, melyek segítik, hogy vállalni tudják a tervezett gyermekeket a párok – fejtette ki Székely András.

A dokumentum szerint a magyar népesség csökkenése nagyon súlyos gazdasági, szociális problémát jelent az országnak, éppen ezért az aláírók alapvető célkitűzése, hogy azok a fiatalok, akik több gyermeket szeretnének, mint ahányat vállalnak, biztonsággal alapíthassanak családot, miközben a karrierjüket is építhetik. Ez egyébként kulcskérdésnek számít manapság, hiszen sok nő fél attól, ha gyermeket vállal, nem tudja folytatni ugyanazt a munkát, amit addig végzett.

Erre szinte mindenki tud legalább egy példát. Van, akit csak alacsonyabb beosztásba, jóval kevesebb fizetésért vesznek vissza, máshol egyszerűen megszüntetik a pozíciót. 2009-ben például arról szóltak a hírek: másfél millió forintra büntette az Egyenlő Bánásmód Hatóság a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Ügynökséget, mivel nem vették vissza korábbi állásába egyik felső vezetőjüket. Erről az akkor még létező Népszabadság számolt be. Mint írták, a nő gyerekei születése után szerette volna visszakapni a munkáját.

– A fejlett országokban ott születik több gyermek, ahol könnyebben vissza tudnak menni dolgozni az édesanyák. De az is fontos, hogy érezzék: van választási lehetőségük, és azt is ugyanúgy támogatják, ha otthon szeretnének maradni a babával. Nem szabad, hogy emiatt társadalmi szempontból bárki haszontalannak minősítse őket. De a másik oldalt sem lehet elítélni; nem lehet megbélyegezni azokat, akik a gyerek egyéves kora előtt akár részmunkaidőben kezdenek újra dolgozni. Nekik is lehetőséget kell adni – vélekedik Székely András.

A korábban már idézett ötpárti nyilatkozatban egyébként arra is ígéretet tesznek a pártok, hogy támogatják a gyermekvállalást ösztönző adórendszert, és hogy alapvető cél az édesanyákat érintő negatív diszkrimináció felszámolása.

Egy gyerekvállalást aktívan támogató gazdasági és társadalmi környezet létrehozása viszont igen nagy feladat.

Konyha és gyerekszoba között

Székely András szerint amikor valaki gyermeket vállal, az nem egy-két választási ciklusra szól, ezért elengedhetetlen, hogy a pártok között konszenzus legyen a családtámogatási témában. Ha ugyanis kormányváltás esetén eltörlik a most élő kedvezményeket, például a csok-ot, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerülhetnek az érintettek.

– Nem szabadna, hogy emiatt aggódjanak a fiatalok, akik épp családot terveznek, de úgy látom, még mindig hiányzik ez a bizonyosság. 

Javuló, nem pedig újra és újra drasztikusan átalakuló támogatási rendszerre van szükség – szögezte le a szakember, hozzátéve: nem az a lényeg, hogy mindenki több gyermeket vállaljon, hanem az, hogy tudjon, merjen vállalni annyi babát, amennyit valóban szeretne.

A magasabban képzett nők esetében nagyobb a különbség a tervezett és a megszületett gyermekek száma között, mint az alacsonyabb iskolázottságú, anyagilag rosszabb helyzetben élők esetében. Előbbieknek nagyon fontos, hogy ne az legyen a perspektíva, ha gyermeket vállalnak, hogy bezárják őket a konyha és a gyerekszoba közé, és megszűnik az életük.

Székely Andrásnak egyébként 11 saját gyermeke van, de mint mondta, nem tömeges gyermekvállalásra akarja rábeszélni az embereket, nem kell az ő példáját követni.

– Az első feleségemtől három, a másodiktól 8 gyermekem született, a legfiatalabb 5 éves, a legidősebb 26. Persze, egy ekkora családban vannak költségek, és tudni kell, hogy mikor mire lehet áldozni, de nagyon sok olyan segítség is elérhető, ami könnyebbséget jelenthet. Ilyen a tankönyvtámogatás, vagy, hogy kevesebbet kell fizetni a gyerekek ebédjéért. Annyi biztos, 11 gyermek nem kerül 11-szer annyiba, mint egy. Tény, hogy ez az élet együtt jár bizonyos lemondásokkal, de ez nem akkora probléma. Nem a gazdasági érvek a legfőbb okai annak, hogy kevesebb baba születik. Inkább az a probléma, hogy a társadalom is megváltozott, sok az olyan kapcsolat, amiben nem köteleződnek el a résztvevők, évekig élnek együtt közös jövőkép és célok nélkül – fogalmazott.

Ezt a jelenséget Németh Erzsébet szociálpszichológus is kifejtette lapunknak. Szerinte túl sok a terméketlen kapcsolat, és a nők körében lassan több a diplomás, mint a férfiak között, így a tanult nők egyre nehezebben találnak párt. Márpedig egy nő stabil kapcsolat nélkül nagyon meggondolja, vállal-e gyereket. Ha vállal is, maximum egyet.

Közügy lett a családtervezés

– Óriási probléma, hogy csökken a népesség. Egyetértek azokkal az intézkedésekkel, amelyekkel a kormány tenni próbál ez ellen, bízom benne, hogy idővel enyhülni fog a negatív tendencia. Azonban alaposan meg kellene vizsgálni, a fejlett társadalmakban hol és hogyan tudták elérni, hogy a termékenységi ráta 2,1-re emelkedjen – fejtette ki Németh Erzsébet. A skandináv és francia termékenységi ráta 2 körül alakul, míg 1,3-1,4 körül mozog a dél-európai országokban, Ausztriában és Németországban. Magyarországon ez az arány 1,5 százalék körüli.

A szakember szerint míg korábban magánügy volt a gyermekvállalás, mostanra társadalmi kérdés lett, és ezt az emberek is így kezelik. Az azonban nem járható út, hogy a vállalkozók a saját megélhetésük rovására támogassák a gyesen lévő kismamákat. Ha ugyanis egy fiatal nő gyermeket vállal, az a várandósság alatti táppénz, a szabadságok és a helyettesítések miatt nagyon sok nehézséget okoz a vállalkozóknak. Ezt a terhet pedig nem egyedül nekik kellene vinni, Németh Erzsébet ebben egyelőre nem lát előrelépést.

– A vállalkozó felelős a saját családjáért, a vállalkozásáért, de nem felelős azért, hogy más gyermekeket szül. Nagyobb szerepvállalás kellene ezen a területen a társadalom részéről. Ez olyan kérdés, amivel alaposabban kellene foglalkozni, megfelelően kutatni, hogy valódi válaszok legyenek.

A válaszok megtalálása pedig egyre égetőbb, ugyanis Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet elnöke tavaly a témával kapcsolatban arról beszélt: míg korábban a nők 23 évesen vállaltak gyermeket, ma ezt 28 és 30 év között teszik meg. Míg 15 éve a szülőképes korban lévő nők 7–9 százalékának nem született gyereke, addig 2016-ban ez már 15,4 százalékra emelkedett a 40–44 éves nők körében, ezzel esetükben majdnem a kétszeresére nőtt a gyermektelenség. A probléma tehát egyelőre messze nincs megoldva, kérdés, hogy mikor kezdik aktívan kutatni a külföldi jó gyakorlatokat, hogy kiderüljön, min kellene változtatni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!