Valentin-nap környékére időzítették a Házasság Hete programsorozatot, erős kormányzati támogatással. A kezdeményezés Angliából indult, hazánkban nyolcadik alkalommal rendezték meg. Bár az elmúlt évben Magyarországon nőtt a házasodók száma, ennek oka főleg a támogatási rendszerben keresendő. A házasság intézménye, úgy tűnik, továbbra is propagálásra szorul, miközben sok olyan pár él itthon (is), aki szeretne, de nem léphet frigyre.
Ahhoz, hogy két ember szeresse egymást, nincs és soha nem is volt szükség semmilyen papírra. A házasság mint intézmény akkor nyert értelmet, amikor a vagyon megosztásáról vagy éppen az örökösödési kérdésekről volt szó. Az ókori Babilóniában tanúk által hitelesített megállapodást kötöttek a két fél, vagyis inkább a két család között, amely elsősorban a gazdasági kérdésekre tért ki. Ez a szokás egyébként végigvonult a görög és a római kultúrán is, hogy aztán a kereszténység újabb lökést adjon neki.
Mert míg az ókorban a válás (szintén gazdasági szempontok mentén haladva) bírói döntés alapján megengedett volt, addig ezt a köteléket a keresztény egyház már nem oldotta fel olyan egyszerűen.
Amúgy kifejezetten érdekes az, ahogy maga a Biblia viszonyul a házastársi kapcsolatokhoz. Több különböző formát is megfigyelhetünk ugyanis, s ezek közül csak egy a férfi és nő közötti házasság, de lehet szó férjről és több feleségről, lehet a kapcsolatban férj, feleség (ebből több is) és ágyas (ez sem kell, hogy egy legyen), előfordul olyan, hogy beletartozik a férj és a feleség mellett a feleség szolgálónője is a kapcsolatba, férje lehet a férfi elhunyt fivére özvegyének (itt már fontos szempont az öröklés és a vagyon egyben tartása), feleségül kell vennie a férfinak azt a szüzet, akit megerőszakolt (és apósának még egy nagyobb pénzösszeget is kell juttatnia), létesülhet házasság katona és hadizsákmánya között, a rabszolgák és rabszolganők közti frigyről pedig tulajdonosuk dönt. Ha ezeket a formákat megvizsgáljuk, a házasság fogalma máris egy fokkal árnyaltabb képet mutat.
Mindez azonban a 13. század környékén kiegészült még a kitétellel, miszerint férfi és nő között a házasság legfőbb célja a szaporodás. Az egyházi szertartás nagyjából ettől a korszaktól számítva megmerevedett. A felvilágosodás, illetve a francia forradalom idején született meg az igény az egyház és az állam szétválasztására – ekkor fogalmazódott meg a kívánság arra is, hogy a házasság intézménye állami felügyelet alá tartozzon. Ehhez is gazdasági megfontolások vezettek, hiszen a házasság számos olyan jogi következménnyel is járt, amelyet csak az állam tudott kezelni, az egyház már nem. Innentől azonban már csak az volt a kérdés: kik köthetnek házasságot. Sokáig az is megütközést keltett, ha két különböző vallási felekezet tagjai kívánták esküvel szentesíteni kapcsolatukat, nem is olyan rég pedig még a különböző bőrszín is problémát jelenthetett.
A feloldódás tehát lassú, némi enyhülés azonban mindig tapasztalható – talán nem is olyan sokára már nem csak néhány országban lesz lehetőség arra, hogy két azonos nemű ember is köthessen házasságot.
Magyarországon az 1894-ben hozott XXXI. törvénycikk rendelkezett úgy, hogy érvényes házasságot polgári tisztviselő előtt kell kötni.
A házasság szó francia megfelelőjéből (mariage) származik a magyar máriás szó, ami egy német eredetű, de magyar kártyával játszott játék neve. Az eredeti, francia kártyával játszott verzióban a király és a dáma egy párt alkot – így utal a játék a házasságra. Ennek egyik változatából, a talonmáriásból alakult ki egyébként a rablóulti, amely hazánkban a mai napig nagy népszerűségnek örvend.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
