Hackerektől kell félni, nem a tankoktól

 

– A megkülönböztetett védelem csak a főtitkár, első helyettese és a katonai bizottság elnöke esetében előírás. Remélem, ez később is így marad.

– A pletykák szerint a kormányváltás után egy méltatlan állásajánlatot kapott a Külügyminisztériumtól, és ez adott lökést ahhoz, hogy megpályázza a főtitkár- helyettesi posztot.

– Hamarabb pályáztam. A kormányváltás előtt már várható volt, hogy személyi változások lesznek, így anélkül, hogy tudtam volna, pontosan milyen ajánlatot kapok majd, jelentkeztem.

– Honnan jött az ötlet?

– Barátaim, kollégáim hívták fel a pályázatra a figyelmemet, ami egyébként a The Economistban is közöltek.

– Egy újsághirdetésre jelentkezett?

– Ilyen értelemben igen. Nyilvános pályázat volt, mindenki beadhatta a jelentkezését. Kiválasztottak öt embert. Számukra a megmérettetés ezt követően kétfordulós volt: írásbeli teszt, szóbeli interjú.

– Mivel győzte meg Rasmussen főtitkárt, hogy önt válassza?

– Csak spekulálni tudok. Huszonhét éve vagyok köztisztviselő, foglalkoztam az EU-val, a NATO-val, pályafutásom nagy részét az euroatlanti integrációnak szenteltem, hoztam létre új szervezetet, elnököltem üléseket, hosszú időn keresztül koordináltam hazai és nemzetközi partnerek munkáját. E tapasztalatok az általam vezetett új részleg számára is hasznosak lehetnek.

– Így aztán egy kicsi, és a hadseregére is keveset áldozó ország adja az egyik NATO-főtitkárhelyettest.

– Az kétségtelenül igaz, hogyha a hozzájárulás mértéke alapján döntenének, akkor másképp nézne ki a NATO vezetői kara. A szövetség vezetésében a nagy tagállamok érthetően rendre helyet kapnak. A választásban azonban fontos szempont a földrajzi sokszínűség is, az, hogy a vezetői pozíciók elosztásánál a kisebb tagállamok is lehetőséget kapjanak. A velünk együtt csatlakozott országok közül volt már lengyel és cseh főtitkárhelyettese is a NATO-nak. Ezzel együtt is ez egy elismerés. Nemcsak számomra, hanem az országnak is.

– Magyarország mit tett ezért?

– Rossz szerepléssel nem lehet idáig eljutni. A hozzájárulásunk nem lebecsülendő: ha hadseregarányosan vizsgáljuk a magyar hozzájárulást, az tekintélyes. A minőségét tekintve is: nem mindent abban mérnek, hogy a költségvetés hány százalékát fordítjuk a hadseregre. A Balkánon masszív a magyar jelenlét, létszámát tekintve Afganisztánban is.

– Melyek a főbb feladatai az önhöz tartozó, új egységnek?

– Öt feladata van az új részlegnek: tömegpusztító fegyverek, illetve a terrorizmus elleni küzdelem, gazdasági és klímabiztonság, számítógépes támadások elleni védelem és a stratégiai előrejelzés. Ezek mind valós biztonsági kihívások. Az elkövetkező időszak mutatja majd meg, mennyire képes a szövetség megújulni, és egy olyan, modern értelemben vett biztonságpolitikai szervezetté válni, amely valós, a kormányok és a közvélemény számára elsődlegesen érdekes biztonsági kérdésekkel foglalkozik.

– Nem mint katonai, hanem politikai szervezet?

– Bizonyos kényszerképzetektől meg kell szabadulnunk. Elsősorban attól, hogy ha egy kérdést a NATO a napirendjére tűz, az azt jelenti, hogy arra katonai választ keres. Kollektív védelmi funkcióin túl, a NATO nem kevésbé politikai szervezet is. Azt is látnunk kell, hogy a szövetség keretein belül folyó viták nem feltétlenül kell, hogy operatív döntéseket eredményezzenek, esetenként a kérdés puszta felvetése, tudatosítása is lehet cél.

– Vagyis?

– A NATO hagyományos funkciója a tagállamok területének és lakosságának védelme, ezt a jövőben is hitelesen fenn kell tartani, de ma nem attól kell elsődlegesen tartani, hogy egy hadsereg tankokkal megtámadja bármelyik tagországot. Inkább attól, hogy számítógépes rendszereinket szervezett támadások érik, zavarok lépnek fel az energiaellátásában, vagy a tagországok terrortámadások áldozatává válnak. Mindegyikre volt példa az elmúlt időszakban. A világ és benne szerepünk átalakulóban van. Amerika és Európa együttes fellépése a világban óriási súlyt jelent, és a befolyásunk megőrzése érdekében ezt a lehetőséget még jobban kihasználjuk.

– Mit gondol a szeptember elején létrejött budapesti Terrorelhárítási Központról? Indokolt volt a felállítása?

– A terrorelhárítással összefüggő feladatok összkormányzati szintű, koordinált kezelése feltétlenül indokolt és időszerű. A nemzetközi erőfeszítések sikere is azt feltételezi, hogy az egyes országok is egymással hatékonyan együttműködni képes belső struktúrákat állítsanak fel.

– Afganisztánba a NATO újabb katonákat kér a szövetségesektől. Harcoló alakulatokat vagy kiképzőket?

– Mind a kettőre szükség van. Ahhoz, hogy a hatalmat vissza lehessen adni az afgán központi kormányzatnak, ahhoz kellően erősnek kell lennie, hogy ezt a feladatot átvállalja. Ehhez egyrészt kellően kiképzett államigazgatásra és biztonsági erőre van szükség, amely ezt átveszi, másrészt arra, hogy azok a csoportok, amelyek gyengíteni akarják a központi hatalmat, ne erősödhessenek meg. Nem lehet tehát egymástól elválasztani a kiképzést és a fundamentalisták elleni harcot, de az egészen biztos, hogy a kiképzésre egyre nagyobb hangsúlyt kell helyezni. A NATO stratégiájának is ez a lényege.

– Helytállónak tartja a 2014-es kivonulási dátumot?

– Felesleges, sőt veszélyes előre határidőket szabni. Ezzel ugyanis azt üzenjük a kormányellenes erőknek, hogy addig kell csak valahogy kihúzni. A körülmények alakulásától nem lehet elválasztani a kivonulás tényleges időpontját. A cél, hogy jövő nyártól fokozatosan megkezdődjön az átadás. Jó lenne, ha nem csak kisebb hegyi településeken tudnánk a fennhatóságot visszaadni az afgán hatóságoknak.

– Az egyik célkitűzés a tömegpusztító fegyverek visszaszorítása. Mit tud tenni a NATO Irán ellen, amely nem enged a nemzetközi közösség szankcióinak, és folytatja az atomprogramját?

– Sokat. Folyamatos párbeszédre van szükség a szövetségesek között, mind a konkrét fenyegetéseket, mind a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozást célzó lépéseket illetően. Ha Irán valóban képes lesz atomfegyvert előállítani, az egész régióra kiterjedő nukleáris fegyverkezési versenyt indíthat el, a Közel-Kelet destabilizálódhat, amely többek között bizonytalanná tehetné az onnan származó energiaszállításokat, derékba törve ezzel azt a gazdasági fellendülést, amely végre talán megindul Európában.

– Gazdasági biztonság: a nem Gazprom-érdekeltségű vezetékek megépítése befolyásolhatja a NATO és Oroszország közötti partnerséget?

– Ez egy sokismeretlenes egyenlet. Lehet egy országgal politikai vitákat folytatni, és ugyanaz a térség lehet gazdaságilag, kereskedelmileg megbízható partner. A kettő nem szabad, hogy ok-okozati összefüggésben álljon egymással.

– A klímabiztonságért mit tehetnek?

– Nagyon is sokat. Afrikában a szárazság miatt csökkennek a megművelhető területek, emiatt a központi hatalmak meggyengülnek, törzsi lázadások törnek ki, iszonyú vérontás zajlik. Ez a szövetségesek biztonságára is kiható fontos kérdés. De említhetném az északi sarkvidék jégmezőinek olvadásából adódó kihívásokat is – új hajózási útvonalak, új szénhidrogén lelőhelyek –, a pakisztáni árvíz vagy a moszkvai erdőtüzek esetét is. A NATO tud küldeni civil és katonai segítséget. Ha Európa és Amerika segít enyhíteni a károkat, az hatással lesz megítélésére is, segíthet abban, hogy a nyugati közösség ne, mint megszálló erő jelenjen meg sokak szemében.

– Macedónia, Montenegró, Bosznia, illetve Grúzia és Ukrajna van tagjelölti státusban. Mikor nyerhetnek felvételt?

– Az egyes országok jelenleg eltérő stádiumban vannak. Előrelépésük alapvetően saját akaratuk és felkészültségük függvénye. Az ukrán politikai vezetés számára a csatlakozás nem aktuális, így a NATO részéről sem lehet ezt erőltetni. A macedón/makedón névvita megoldása esetén az ország nagyon gyorsan taggá válhat és Montenegró csatlakozása is elérhető közelségbe került. Magyarországnak az az érdeke, hogy minél többen csatlakozzanak a térségből.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!