A tök az egyik legsokoldalúbb, legsokfélébb zöldség, ami számtalan színben, formában és méretben létezik. Ha nem terjedt volna el világszerte a Halloween ünnepe – Mindenszentek előestéjén, október 31-én –, amikor is egy ősi kelta szokás szerint a gonosz lelkek és manók állatok formájában visszatérnek – de nem kell tőlük félni, csak étellel kínálni, és eltűnnek –, alighanem akkor is ennénk tököt, vagy más néven az indián almát, ahogyan a középkorban hívták. A tök ugyanis, amellett, hogy egészséges, tele van vitaminnal és ásványi anyagokkal, magas a tápértéke, a legtöbb fajta igénytelen és könnyen terem.
A konyhában a sonkatök, vagyis a sütőtök a leggyakoribb. A lámpásnak alkalmas tök nem gazdaságos, és nem is különösebben finom, bár sós ételekben felhasználható. Az apró, sokféle színben pompázó dísztökök inkább dekorációnak valók, rossz ízűek, keserűek, nagy mennyiségben mérgezőek is lehetnek.
Nem úgy a hazai termesztésű Nagydobosi tök, amely nagy és gömbölyű, színe világos fehéresszürkés- zöld. Ezzel érdemes kísérletezni a konyhában is, mert kevés a magja, a húsa pedig krémes és finom. Izgalmas fajta még a banántök, a laskatök és a kolbásztök.
A töklámpás története démoni. Egy Jack O Latern nevű részeges ember
elérte az ördögnél, hogy a lelke ne kerüljön pokolra. Igaz, a mennyország
sem fogadta, így Jack lelke bolyongott. Az ördög végül izzó
parazsat adott neki, hogy azzal világítson a sötétben, Jack pedig egy
kivájt marharépába/tökbe rakta azt. Vagyis a tökben remegő fény a
reményt szimbolizálja, hogy a lélek végre megnyugvást nyerjen.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!