Hét lépcsőfok - A napokban szállítja ki a Könyvtárellátó (Kello) az iskolákba a megrendelt tankönyveket. Bekéredzkedtünk egy kipakolásra, csak hogy érezzük, mekkora is egy ilyen esemény súlya.
Reggel 9 és 11 közt várható a szállítmány – előzetesen ennyit közölt a Kello. Kilenckor a tankönyvfelelős tanár, két bepalizott pedagógus, négy, az iskolába járó diák és három diákmunkás főiskolás már az ajtóban toporog. És a postás néni, akinek az a feladata, hogy leszámolja a könyveket. Darabra. Hatezer könyvet várunk. Valamivel kilenc után megérkezik a kamion. Négy raklapra ömlesztik a könyveket, a nap tűz. Lajstrom a kézben. Itt az első dilemma: hogyan számoljuk meg a könyveket? Az eddigi gyakorlat az volt, hogy behordták az iskolába, ott szortírozták. Most nem így kéne csinálni – de lassan 35 fok van. Győz a józan ész, elkezdjük behordani a könyveket. Hét lépcsőfokot kell megmászni, ott kiskocsikra rakjuk, a fiúk betolják a folyosó végi tanterembe, ott leveszik, az asztalokra borítják. A művelet egy órát vesz igénybe.
Ezen a ponton elbúcsúzunk a diákmunkásoktól – őket a Kello bocsátotta rendelkezésre, óránként 800 forintot kerestek – és a diákoktól. A gimnazistáknak más miatt éri meg robotolni: ők az 50 önkéntes munkával töltendő kötelező órájukba számoltatják bele a pakolást. A többiek puszta szívjóságból jöttek, a tankönyvfelelősnek gyerekenként 300 forint plusz áfa jár ezért a mutatványért, pénzt talán jövő márciusban lát ebből a munkából.
A könyveket szét kell válogatni, tantárgyanként, típusonként. Újabb óra, megfeszített pakolás. Aztán jön a leltár: a postás néni lelkesen olvassa a címeket. Van hiány, és találunk olyan címet, amiből kétszer többet hoztak. Ám reklamálni az iskola csak akkor kezd, ha valamiből kevesebb jön. Ami plusz, azt némán köszönik szépen. Ahogyan a pedagógus fogalmaz: „nincs az az isten, hogy én ezért fizessek vagy visszaküldjem”.
Ám a megrendelt könyvek és a kihozottak közt bő 150 darabnyi a különbség. Mínuszban. Aztán kiderül, mégis pluszban vagyunk, csak a papíron sem stimmelnek a számok. Három nappal korábban ugyanis közölte a Kello, hogy a kísérleti történelem- és földrajzatlaszból minden hetedikes és kilencedikes diák kap egy ingyen példányt. Igen, azon felül, amit már megrendeltek, és ki is kell fizetniük. S jön még tízszázaléknyi plusz ingyen könyv, a tanároknak és a könyvtárnak. Őrület a köbön. Ezeket is megszámoljuk. Letelik a harmadik óra. A postás néni elégedetten távozik, hóna alatt jegyzőkönyv. Mindössze egyetlen irodalomtankönyv sérült meg végzetesen. Visszaküldjük.
Összegzés: van egy tankönyvfelelős, aki úgy kapta meg a tankönyveket, hogy néhány nappal korábban még változtattak egy kicsit az átvételi metóduson. Később közölték, hogy kap néhány pluszkönyvet. Meg azt is, hogy némi hiány is lesz, az informatikakönyvek ugyanis csak később érkeznek. Mindezért be kellett mennie augusztus közepén, függetlenül attól, hogy ez még a szabadság ideje. Szerencséjére talált néhány vállalkozó kedvű tanártársat, akik ingyen és bérmentve pakoltak, pár diákot, akiket le tudott kenyerezni, meg három kisegítő munkást, akik csak a könyvek becipelésében segítettek, aztán leléptek. Amikor távozunk az iskolából, ő még marad. Mert szét is kell osztani ezeket a könyveket, osztályokra és tanulókra lebontva. Ellesz vele egy darabig. S mindezért a tankönyvfelelős kicsit több mint 500 gyerek után, ha leadózza a megkeresett, fejenkénti 300 forintos bérét, nagyjából 100 ezer forintot kap majd – valamikor, a távoli jövőben.
Kész csoda volna, ha minden
stimmelne. A Kello hátradől,
a pedagógusok pedig pakolással
kezdik a tanévet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!