„A kisgazdapárt nélkülem olyan lenne, mint a vőlegény szerszám nélkül” – hol vannak már az ilyen mondatok a magyar közéletből, és hol van az ilyen mondatok kifogyhatatlan forrása, Torgyán József, az egykori kisgazdapárt szép emlékű elnöke?
Kálmán László nyelvész szerint a trágárság legfeljebb az óvodában lehet vicces. – Felnőttkorban nem tudom, mi lehet benne vicces – mondta. Szerinte arra hivatkozni, hogy a trágárság a humor egyik formája, egyszerűen baromság. Tény, a politikai elitben, európai körökben nem szokás hasonló kifejezésekkel élni, de a Twitteren akár lehet is helye az ilyen szavaknak. A nyelvész szerint azonban Deutsch érvelése azért álságos, mert éppen ő az, aki politikai megnyilvánulásaiban leginkább mesterkélt, kimódolt, jogi, régies, ünnepélyes és bonyolult kifejezéseket használ. – Ha ráosztották, hogy ő képviselje a twitterező, fiatalos, káromkodós stílust, azzal nagyot tévednek, mert pont Deutsch Tamástól igazán nem hiteles – nyilatkozta Kálmán László.
A humor veszélyes fegyver a politikában, van, hogy az ellenfél kezében sül el, de akad, hogy népszerűséget hoz annak, aki jól bánik vele. A magyarok közül az imént már citált Kuncze Gábornak is volt jól és rosszul elsült tréfája. Talán az utóbbiak közé sorolható, amikor 2006. október 23-án a rendőrök által bántalmazott Révész Máriusz fideszes képviselőt Mártíriusznak nevezte. Okozott viszont néhány kellemes percet a parlamentben, mikor felszólalását úgy kezdte: most Semjén Zsolt képviselőtársam azon szavaira szeretnék reagálni, amelyek megfontoltak, bölcsek voltak, és az ország érdekét szolgálták – majd lehajtott fejjel hallgatott. Frappánsnak szánt viszonválaszként Semjén ekkor egy pohár vizet tett Kuncze elé, mondván, biztos rosszul érzi magát. Erre Kuncze a következő szavakkal kezdett bele érdemi mondandójába: most, hogy Semjén képviselőtársam képességeinek megfelelő feladatot lát el…
A mostani Országgyűlésben mintha kevesebb lenne a vidám pillanat. Hosszas keresgélés után mi is csak egyet találtunk. Balczó Zoltán jobbikos házelnök nemrég az LMP-vel élcelődött a parlamentben: „Eddig abban a hiszemben voltam, hogy legalább az LMP képviselői örülnek annak, ha sok salátatörvény kerül az Országgyűlés asztalára, tudvalevőleg sok vegetáriánus van önök között”. Kissé izzadságszagú, de legalább morzsányi humort tartalmaz.
Van azonban, hogy egy politikus szerepvállalása önmagában is vicc. És itt most ne Deutsch Tamásra tessék gondolni, hanem a hazai versenyzők közül például a Kétfarkú Kutya Pártra, vagy a Magyar Fokhagymafrontra. Az ilyen viccpártokból lassan egy nagy európai pártcsalád is összehozható. „Ígérjük, hogy gátat szabunk a korrupciónak. Úgy érjük ezt el, hogy nyíltan veszünk benne részt” – áll a 2010-es reykjavíki önkormányzati választásokon győztes izlandi viccpárt, a Legjobb Párt programjában. A Jón Gnarr humorista által alapított tömörülés a szavazatok 34,7 százalékát szerezte meg, pedig már a kampány legelején leszögezték, semmilyen ígéretüket nem fogják betartani. A svéd Donald Kacsa Párttól kezdve az amerikai Mickey Egér Pártig, a kanadai Rinocérosz párton át az olasz Szerelem Pártjáig mindenféle vicces politikai formációt találni szerte a világon, a viccpártokkal mégis a britek járnak az élen. Csak néhány a sok közül: Teddy Maci Szövetség; Halál, Börtön és Adók Párt; vagy személyes kedvencünk a Miss Nagy-Britannia Párt, melynek csak szépségkirálynők lehetnek a tagjai. Nekik nyilvánvalóan sok (férfi) szavazójuk lenne és programjukkal is csak egyet lehet érteni: világbéke.
Ha már Deutsch Tamás szerint a trágárság a stand-up komédia egyik eleme, ki mást is kérdezhetett volna a Vasárnapi Hírek
a fideszes EP-képviselő „tréfálkozásáról”, mint a műfaj egyik hazai meghonosítóját, Litkai Gergely humoristát.
– Viccesnek találta Deutsch képviselő bejegyzését?
– A trágárság nem a humor műfaja vagy formája, hanem csak egyik eszköze lehet. Ráadásul csak rendkívül indokolt esetben működőképes. Annak, hogy a hazai stand-upban gyakran előtűnnek trágár kifejezések, az az oka, hogy a magyar élő beszédben is jelen vannak. Másrészt az amerikai stand-up is ugyanilyen „mosdatlan” gyakran. Harmadrészt meg nálunk is nagyon sok előadó van, aki egyáltalán nem beszél durván… Egy politikusnak azonban mérlegelnie kell, hogy közlései nem baráti kvaterkázásnak minősülnek, hanem a széles nyilvánosságot célozzák meg. A véleményszabadság határain belül innentől ez már egyéni ízlés kérdése.
– Átalakulóban van ön szerint a politikai humor?
– Akik eddig politikai humorral foglalkoztak, azok ugyanúgy foglalkoznak evvel ezután is; az Esti Showder vagy a Heti Hetes semmit nem változott az elmúlt tíz évben. Ugyanakkor a weben szerintem sokan más megközelítéssel próbálkoznak: ott mindenki a hülyeségekre fókuszál, és ez is politikai humor, de a politikai irányoktól kevésbé befolyásolt.
– Az iróniát kiszoríthatja a trágárság?
– A humor lényege a meglepetés, az ember mindig valami meglepő dolgon nevet. S hogy mi a meglepő? Két irány lehetséges. Az egyik, hogy nagyon durva, drasztikus lesz a humor. A másik, az, hogy színvonalasabb, meglepőbb, abszurdabb, ironikusabb, amire a publikum nagyobb nevetéssel fog reagálni. Úgy látom, ma Magyarországon mind a két iránynak vannak hívei. De szerintem tartósan és a közönség számára is élvezhetően csak a magasabb színvonalú humor tartható fenn. Ha valaki sokáig „csúnyán beszél”, sarkosan, drasztikusan fogalmaz, egy idő után unalmassá válik, s ez nem színesíti, hanem elszürkíti a humort.
– Állítólag reneszánszukat élik a politikai viccek. Ön is így érzi?
– Igaz, hogy több politikai vicc kering mostanában, de ezeknek a 90 százaléka vándorvicc; korábban már közszájon forgott és most csak új nevekkel kerül elő. Ez az emberek természetes reakciója arra, ha szűkül a véleményszabadság mozgástere. A politikai vicc afféle tartalékterület az egyet nem értésük kifejezésére. Ám a politikai vicc eszköztára nem, vagy csak alig bővülhetett, ha a régi viccek bukkannak fel újra.
– Közben meg úgy tűnik, mintha eltűnt volna a humor az Országházból…
– Nem hinném. A parlamenti közvetítésekben még most is találok néha egészen jó poénokat, LMP-s, MSZP-s, fideszes képviselőktől is. Elég Rétváry Bence két kicsi legós mondatát idézni, vagy Kukorelly Endre a képviselők színházi viselkedéskultúráját firtató interpellációját. Bár őszintén szólva: mostanában inkább akkor nevetek rajtuk, amikor a mondandójukat nem is viccnek szánják…
Vasvári G. Pál
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
