Donald Trump maga sem hitte el, hogy beköltözhet a Fehér Házba.
Stábjából egyvalaki, volt főtanácsadója, Steven Bannon hitte azt a 2016. november 8-i választás előtt, hogy véghez vihető a csoda. Ő ismerte a legjobban az amerikai néplelket, mint nemrég kiderült, ebben a Facebook, illetve a közösségi oldal 50 millió felhasználójának szokásait vizsgáló, adatlopással és választási csalással vádolt Cambridge Analytica cég elemzése is nagy segítségére volt.
Eddig is tudtuk, Trumpnál öntörvényűbb ember aligha volt a világ leghatalmasabb országának elnöke, de olyan amerikai vezetőt is nehéz találni, aki ennyire nem volt tisztában a nemzetközi viszonyokkal. A magyar kormány az illiberális fordulatot várta tőle, miközben az ingatlanmágnásnak sosem volt ideológiája.
A pénz parancsát ismerte, még saját kampányára sem volt hajlandó költeni, annyira biztos volt a kudarcban – derült ki Michael Wol Tűz és düh című könyvéből, amelyet az Athenaeum jóvoltából már a magyar olvasók is a kezükbe vehetnek. Csak Bannon hitt abban, hogy nagy tömegek válnak fogékonnyá egy új üzenetre. Amerikának magába kell fordulnia, meg kell erősítenie határait, el kell zárkóznia a bevándorlók elől, áthatolhatatlan falat kell építenie – nem saját pénzéből – a mexikói határra. Ami pedig világpolitikai vízióját illeti, át kell helyezni az izraeli nagykövetséget Tel-Avivból Jeruzsálembe, de ami ennél is fontosabb: tudomásul kell venni, hogy az első számú ellenség Kína, amely az első harcvonal egy új hidegháborúban.
Bannon úgy vélte, a bezárkózással, az illiberális fordulattal lehet „naggyá tenni Amerikát”, Trump pedig az üzenet megtestesítőjévé vált. Bár a főideológus 2017 augusztusában kikerült a stábból, ma is az ő programja valósul meg, amit az is jelez: a Trump által bejelentett védővámok (25 százalékos importvámmal sújtja az acél és 10 százalékkal az alumínium bevitelét) épp Kínát érintették a legérzékenyebben.
Trumpot talán azért találta alkalmasnak a veszélyes üzenet közvetítésére, mert minden lepereg róla, ahogy egyik ismerője fogalmazott a Hillary Clintonnal lezajlott első televíziós vita után: „Fejbe vered Donaldot, ő meg megy tovább. Még csak észre sem veszi, hogy megütötték.” Igazi barátai sosem voltak, politikai bizalmasai végképp nem, legközelebbi tanácsadói sosem dolgoztak ezen a területen. Előtte egyetlen amerikai elnök sem érkezett az ingatlankereskedelem világából. Ez egy kevéssé szabályozott terület, a pénzmosás kedvenc terepe. Esetében nem lehet elnöki mivoltról beszélni, ám sokak szemében talán elsősorban nem is az „Amerika az első” üzenete tette rokonszenvessé, hanem az, hogy nem olyan személyiség, aki bármire is tartaná a politikai szokásokat.
Az ingatlanszakmán kívül sosem értett semmihez. Minden megnyilatkozása rögtönzés. Amikor elnökként egy másik államfővel cserél eszmét, tárgyalópartnerének az a benyomása lehet, hogy Trump az általa elmondottakat egy órával korábban tanulta meg, talán anélkül, hogy megértette volna közlendőjének lényegét.
Személyiségére jellemző, hogy gyakran harmadik személyben beszél magáról. Nincsenek gátlásai, mindig is úgy élt, hogy nem tartotta be a társadalmi konvenciókat. Úgy érezte, mindent megtehet, a nőkkel is ennek megfelelően „bánt”. Nem alkalmas a tervezésre, a szervezésre, képtelen a koncentrációra. Az elnökválasztás előtt egész stábját „lúzernek” tartotta, a diadalt követően azonban nem segítőit magasztalta fel, hanem mindenki orra alá azt dörgölte: ő a legjobb. Hogy mennyire könnyű együtt dolgozni vele: akkori közvetlen munkatársainak nagy része már nem tagja a stábnak, állandó a jövés-menés a Fehér Házban.
Mivel elnökké választása után senkiben sem bízott, megbízható politikai kapcsolatai pedig nem voltak, családtagjai, lánya, Ivanka és veje, Jared Kushner váltak az új politika sarkalatos személyiségeivé, ők próbáltak némi rendszert vinni a Fehér Ház életébe. Ám ők is tapasztalatlanok voltak, amint ezt az a Robert Mueller különleges ügyész vezette vizsgálat is mutatja, amelyben arra keresik a választ, mennyire segítette Trumpot a Kreml elnökké választásában.
Trump minden követ megmozgatott, hogy megakadályozza Michael Wol művének megjelenését, ám nem járt sikerrel. Ugyan nem könnyű kínos helyzetbe hozni, a média képviselőinek leleplezései már okoztak számára kínos pillanatokat. A sajtó képviselőivel képtelen kapcsolatot tartani, ezért alakította ki saját, nem éppen elnökhöz méltó világát a Twitteren. A Tűz és dühből talán jobban megérthetjük a 21. század eddigi egyik legnagyobb rejtélyét: hogyan kerülhetett egy olyan személyiség a Fehér Házba, mint Donald Trump.
Ismert újságíró a szerző. A mű szerzője, az amerikai újságíró, Michael Wolff már korábban is nagy vihart kavaró életrajzokat írt Ted Turnerről vagy Rupert Murdochról. Igazi oknyomozó sztárnak tartják, aki a Tűz és düh című könyvét 200 interjú alapján írta meg. A könyv igazi bestsellerré vált, nemcsak az Egyesült Államokban, hanem több európai országban is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
