A hivatalos kommunikáció ellenére sem tűnik úgy, hogy a kormány valóban komolyan elszánta volna magát a hiteltárgyalások megkezdésére az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). Miután az engedékeny szavak elegendőnek bizonyultak a piacok megnyugtatására, egyre többen élnek a gyanúperrel, hogy a magyar kormány a török példát követi: Törökország 1,5 évig hitegette az IMF-et megegyezési szándékáról, ám végül elálltak a megállapodástól, viszont így sikerült elkerülniük a gazdasági összeomlást is.
Egyes információk szerint a kormány a háttérben azon dolgozik, hogy az IMF-hitelhez mérhető nagyságrendű finanszírozási csomagot rakjon össze a piacon, kereskedelmi bankok bevonásával. Bennfentesek tudni vélik, hogy egyes kormánypárti politikusok és Fidesz-háttéremberek elmúlt időszakban megszaporodott és igencsak homályos célú utazási az Arab-félsziget országaiba szintén ezzel a szándékkal függnek össze. Ezzel kapcsolatban elemezők arra hívták fel figyelmünket: a piaci bizalmat nem elsősorban a hitelmegállapodás nagyságrendje, hanem éppen a magyar gazdaságpolitika szoros IMF-kontrollja biztosítaná.
Információink szerint Brüsszelben kétkedve fogadták az Európai Bizottság kérdéseire pénteken kiküldött magyar válaszlevelet. A száz oldalas dokumentumot azért kellett elkészíteni, mert három kérdésben – a jegybank és az adatvédelmi hatóság függetlensége, valamint a bírói tevékenység felső korhatára – indult kötelezettségszegési eljárás, emellett tájékoztatást kért az igazságszolgáltatási rendszerről és a média helyzetéről. A hírek szerint Orbán Viktor a válasz elkészítése során folyamatosan egyeztetett Barroso bizottsági elnökkel. Igaz, hogy a válasz látszólag számos engedményt tartalmaz, de lényeges pontokon továbbra is homályosan fogalmaz, illetve egyes kifogásolt lépések esetében nemcsak kitart álláspontja mellett a magyar kormány, de azt további érvekkel is igyekszik alátámasztani.
Ilyen a jegybankelnök által a magyar alaptörvényre leteendő eskü, mely a magyar álláspont szerint nem ellentétes az uniós követelményekkel, míg a jegybankelnök fizetésének szabályozása a közszféra általános javadalmazási plafonjához igazodik. A kormány ezeket itthon szimbolikusügyeknek igyekszik beállítani, és ezt a szuverenitás védelme jegyében kommunikálni. Csakhogy ezek a pontok mégiscsak összefüggnek a lényeggel: a jegybank függetlenségével, amihez az EU is és az IMF is ragaszkodik. Legutóbb Karvalits Ferenc, a jegybank alelnöke – aki részt vett a brüsszeli és washingtoni előkészítő tárgyaláson – tette egyértelművé: az Európai Bizottság valamint az Európai Központi Bank szerint a jegybanki függetlenség a monetáris döntéshozók mandátumával függ össze, az annak kezdetétől a végéig nem változtatható. Vagyis egy új eskü és új fizetési feltételek a függetlenségbe való beavatkozásként értelmezhetők. Karvalits azt is világossá tette: az EU és az IMF ígéretekkel nem elégszik meg, egyértelműen a kifogásolt törvények egyes szakaszainak parlamenti változtatásához ragaszkodnak.
Sajátos a helyzet a bírákat illetően, köztes megoldásként Magyarország kész ugyanis biztosítani annak lehetőségét, hogy az általános nyugdíjkorhatárt elérő bírák megbízatását egyéni alapon meghosszabbíthassák. Kérdés, elegendő garanciát jelent-e az egyedi esetek kormány által megígért vizsgálata. A médiaszabadság biztosítása érdekében pedig módosítják a médiatörvényt, különösen, hogy annak egyes pontjait alkotmányellenesnek nyilvánította tavaly decemberben az Alkotmánybíróság. Sőt, a kormány arra is hajlandónak mutatkozik, hogy kikérje az Európa Tanács véleményét a médiaszabadsággal összefüggő szabályozásról. A Klubrádió ügyére vonatkozó kérdés elől azonban azzal tért ki a kormány, hogy az jelenleg bírósági szakaszban van.
Az Európai Bizottság Magyarországgal kapcsolatos mozgásterét tovább szűkíti, hogy a héten az Európai Parlament is feladatokat szabott a bizottságnak, eddig a feltételek között nem szereplő ügyek vizsgálatára, ilyen például az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése. Brüsszeli forrásaink szerint a bizottság nem térhet ki az EP határozata elől, ugyanakkor nem valószínű, hogy új pontokkal egészítené ki a hiteltárgyalások feltételeit.
Ha mindezen ügyekben sikerül is megegyezni, a legnagyobb vita még a kormány előtt áll, és ezt nem is az EU-val, inkább az IMF-fel kell megvívni: az egykulcsos adó ügye. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a belföldön is sokat kritizált, piaci szempontból pedig teljességgel fenntarthatatlan magyar adórendszer megváltozása alapvető feltétele lesz a hitelmegállapodásnak.
Tudják ezt a kormányban is, hiszen az előkészítő tárgyalásokon ezt világossá tette az IMF. Mégsem látszik semmiféle választási szándék, sőt Orbán Viktor évértékelő beszédében is az egykulcsos adót nevezte fő politikai célja, a középosztály megerősítése eszközének. Tény, az egykulcsos adó megváltoztatása nehezen kommunikálható politikai kudarc lenne Orbánnak, aki az elmúlt hetekben amúgy is „a magyar szuverenitás védelmének” jelszavával erősítette táborát. Ezek a mondatok növelik azok táborát, akik szerint a magyar kormány valójában csak időhúzásra játszik, megegyezési szándéka nem őszinte. Ha nekik lesz igazuk, az azért különösen veszélyes, mert a forint jelenlegi árfolyamába lényegében már beárazta a piac az IMF-megállapodást, ha az mégsem jön össze, kiszámíthatatlan folyamatok indulhatnak el.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
