Sorozatos botrányok jelzik, hogy erősödik az „importált” antiszemitizmus Németországban. A botrányhősök muszlimok, köztük új bevándorlók. A fellángoló vita kínos kérdéseket feszeget.
Arabul beszélő fiatalok támadtak egy kipát viselő járókelőre a német főváros Prenzlauer Berg kerületében április közepén.

 

Egyikük a derékszíjával úgy arcon vágta, hogy felszakadt az ajka. A mobiltelefonnal felvett jelenet sokkoló, az áldozat semmit sem csinál, csupán a jellegzetes fejfedőt viseli. „Jehudi!”, üvölt a tettes, ami zsidót jelent. Két napra rá elfogták, kiderült: szíriai palesztin, 19 éves, és a 2015-ös menekült¬ áradat sodorta Németországba.

A Sátán gyűrűje

Ez volt az a pillanat, amikor a kancellár sem hallgathatott tovább. Angela Merkel egy izraeli tévécsatornának azt mondta, hogy a menekültek az antiszemitizmus „egy más formáját” hozták az országba. Nyomasztónak nevezte, hogy egyetlen zsinagóga, de még hitközségi óvoda sem maradhat rend¬ őri védelem nélkül egy percre sem. Pedig a kormányfőnek kínos a csendes beismerés: nem mérte fel a következményeket, amikor kaput nyitott a bevándorlóknak. A támadás az utolsó csepp volt a pohárban, előzőleg hetekig arról szóltak a hírek, hogy iskolákban a többségbe kerülő muszlim gyerekek gúnyolják, fenyegetik, verik zsidó osztálytársaikat.

Hatalmas felzúdulást keltett két muszlim rapper kitüntetése is. Az Echo zenei díjat Kollegah és Farid Bang kapta, akik dalszövegekkel arra biztatják hallgatóikat, hogy csináljanak új holokausztot Molotov-koktéllal. Farid marokkói származású spanyol állampolgár, társa német születésű, polgári nevén Felix Blume, kamaszként térítette át az iszlámra algériai nevelőapja. Misztikus összeesküvés-elméletek hívei, például meggyőződésük, hogy a hatágú csillag a Sátán gyűrűjét szimbolizálja. Népes rajongótáboruk vevő a zagyvaságra, derült ki A német rap sötét oldala című dokumentumfilmből a WDR tévécsatornán. A díjátadót végül lefújták, a rapperek ellen közösség elleni izgatás miatt eljárást indított a düsseldorfi állam¬ ügyész. (Kollegah korábban már kétszer állt bíróság előtt testi sértés vádjával, az utóbbi esetben egy rajongóját rúgta fejbe a színpadról.)

Tragikus történelmi emlékeket idézett, amikor decemberben Dávid-csillagos zászló lángolt Berlin központjában, a Brandenburgi kapunál. Akkor az volt az apropó, hogy Trump amerikai elnök Izrael fővárosának ismerte el Jeruzsálemet. Másnap olyan gyűlöletorgiát látott a bevándorlók lakta, kétes hírű Neukölln városnegyed, mintha Gázában tartották volna. Steinmeier elnök ijesztőnek és szégyenletesnek nevezte a történteket. A CDU törvényt javasolt, hogy kiutasíthassák a zászlóégető külföldieket, mondván: aki kétségbe vonja Izrael állam létezéshez való jogát, annak nincs keresnivalója Németországban. „Túlságosan régóta nézzük az importált antiszemitizmust vállvonogatva, rosszul értelmezett toleranciᬠból” – jelentette ki a kereszténydemokrata Jens Spahn.

Szélsőséges zsidógyűlölet

A muszlim fiatalok közül sokan a Közel-Keletről vagy Észak-Afrikából hozzák magukkal a vad zsidógyűlöletet. Ez szívós propaganda eredménye. Azon nőnek fel, és Nyugatra kerülve változatlanul megkapják mindennapi adagjukat az interneten, illetve Európa-szerte fogható arab nyelvű műholdas adókon. Tévhit, hogy az ellentét vallási eredetű (lásd keretes írásunkat). Az ok politikai: az arab-muszlim világban évtizedek óta bevett gyakorlat, hogy a korrupt és inkompetens elit tudatosan uszít Izrael és a zsidóság ellen. Bűnbakra van szüksége, hogy levezesse a nélkülöző és frusztrált lakosság indulatait. (Ez persze nem mindig sikerül.) A felkorbácsolt, esztelen indulatok most német utcákon tombolnak, amiben egyedül az a meglepő, hogy a német politikusok meglepődnek rajta.

Nincs új a nap alatt

Ám a kibontakozó vita nem állt meg az „import” antiszemitizmusnál. Szó esik arról a társadalomról is, ahová a migránsoknak integrálódniuk kellene, és ez szintén kí¬nos szembesüléseket tartogat. Izmosodik a német szélsőjobboldal. Az illetékes titkosszolgálat, a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal több mint 23 ezer neonácit tartott nyilván 2016-ban, ezek több mint fele „erőszakra hajlamos”. (Erőszakcselekményeik száma 1408, azaz naponta csaknem 4.) A szövevényes szubkultúra terjeszkedik, és egyre agresszívebb. Az erősödő bevándorló ellenesség hívószava az „iszlamizáció elleni harc”. A felgyújtott menekültszállások lángjának fényében különösen abszurd, hogy az iszlamista szélsőségesek néha mégis egy követ fújnak a neonácikkal. A berlini Kudsznapon (al-Kudsz Jeruzsálem arab neve) megesett, hogy együtt skandálták: „Hamas, Hamas, Juden ins Gas”.

Uffa Jensen, a berlini Technische Universität kutatója arra hívja fel a figyelmet, hogy nincs érdemi különbség a „régi” és az „új” antiszemitizmus között. A toposzok adottak. Létezik egy titkos zsidó világ-összeesküvés, az tehet minden bajról, nyomorúságról, a zsidók pedig ennek egytől egyig részesei, függetlenül személyüktől és tetteiktől, pusztán annál fogva, hogy zsidók. Ebben hisznek az iszlamisták, lényegében ugyanezt sulykolta a goebbelsi agymosás is. És naivitás azt képzelni, hogy Hitler bukásával egy csapásra megszűnt az antiszemitizmus Németországban. A jogszabályok jók, „megvédenek a demokrácia ellenségeitől”, de ettől az alapprobléma megmarad: „érzelmeket, mint a gyűlölet, nem lehet törvényekkel megszüntetni”, mondta Jensen a Der Spiegel hírmagazinnak.

A bielefeldi egyetemen azt figyelték meg, hogy ha az előítéleteket vizsgálják, nincs nagy különbség bennszülött németek és migránsok között. Az antiszemitizmus a többségi társadalomban is ott lappang a felszín alatt. Különösen igaz lehet ez az egykori NDK területén, ahol elmaradt a szembenézés a náci múlt bűneivel. Nem véletlen, hogy a főleg keleten népszerű populista Alternatívát Németországnak párt (AfD) egyik-másik szónoka összekacsintóst játszik célközönségével. Nemzetközi pénzügyi összeesküvést emleget, vagy a Holokausztemlékművet ócsárolja, aztán felháborodva utasítja vissza, hogy antiszemita volna. Amiből látszik, hogy az antiszemitizmus még nem szalon-, de már utcaképes.

És van még egy tényező, sajnos az sem sajátosan német jelenség. Az időmúlás megkoptatja a társadalom kollektív emlékezetét. Letelik az a bizonyos háromnemzedéknyi idő, meghalnak az utolsó túlélők és szemtanúk, az utókor számára minden elvont történelemmé válik, a tanulságok elhalványulnak.

Nem vallási, sokkal inkább politikai-történelmi okai vannak a muszlimok között elterjedt zsidó- ellenességének. A Koránban Mohamed próféta testvérként szól a „Könyv népéről”, hiszen ugyanazt az egy Mindenhatót imádják: a közös ősatya, Ábrahám (Ibrahim) istenét. Ennek szellemében a vallási türelem volt a jellemző a régebbi monoteista vallás követői iránt az iszlám aranykor (8–13. század) államaiban. Córdobától Szicílián át Bagdadig békében éltek egymás mellett muszlim és zsidó közösségek. Buda várában sem háborgatták a zsidókat az oszmán–török uralom idején. Az arab világban Izrael állam létrejötte (1948) óta központi propagandatéma a zsidóság.

Címkék: Németország

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!