Nálunk nem őshonosak, mégis találkozhatunk velük.
- Van, amelyik magától jött, másokat direkt hurcoltak be.
- Komoly károkat okoznak.
- Megszabadulni tőlük szinte lehetetlen.
Folyik a kiszorítósdi, de mi ebből csak keveset látunk. Pedig nem árt nyitott szemmel járni a természetben, ugyanis még az is előfordulhat, hogy valami olyasmibe botlunk, aminek amúgy semmi keresnivalója mifelénk. Invazív fajok – egyre többet hallunk róluk, hiszen mind komolyabb károkat okoznak. Jó példa erre a múlt héten talált aligátorteknős esete is: egy horgász talált rá pecázás közben Veresegyházán, és egyből jelentette is, hogy mire bukkant. Jól tette – az aligátorteknős ugyanis nagyot tud harapni. És amúgy semmi keresnivalója mifelénk, hisz Amerikában őshonos. Valószínűleg megunt házikedvenc volt, ezért megszabadultak tőle. Ez az egyik oka annak, hogy nem őshonos fajok elszaporodnak egyes területeken. Mások illegális határátlépők, vagyis – akár a változó klíma miatt – betelepülnek vagy betelepítik őket más országokba, akár kontinensekre. Örülhetnénk is neki, hogy színesedik a fauna és a flóra, ám az invazív fajok gyakran óriási természetvédelmi, kulturális és gazdasági károkat okoznak.
Egyes becslések szerint az Európában előforduló mintegy 12 ezer behurcolt fajnak körülbelül 10-15 százaléka okoz környezeti, gazdasági és társadalmi károkat. Ezek összege évente több mint 12 milliárd euró. Nem csoda, hogy tavaly az Európai Bizottság úgy döntött, leszámol a behurcolt állat- és növényfajokkal. Már csak az a kérdés, mit szólnak mindehhez az állatok és növények, amelyek (e pillanatban is) jól érzik magukat mifelénk.
Összeszedtünk pár gazfickót
Vörösfülű ékszerteknős
A megunt házikedvenc tipikus esete: túl nagyra nőtt, esetleg éjszakánként sokat motoz vagy egyszerűen csak megelégelte a gazdája, hogy évtizedek óta etetni kell – kiteszik hát a szabadba. Eredetileg az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részén honos, de előfordul Dél-Amerikában is. És most már Európában, Ausztráliában, Dél-Afrikában, a Karib-szigeteken, Izraelben, a Bahrain Mariana-szigeteken, Guamban, Délkelet-Ázsiában és a Távol-Keleten is. A legnagyobb probléma, hogy az elengedett példányok apránként kiszorítják a mocsári teknősöket természetes élőhelyükről. Ezért Ausztráliában invazív fajnak tekintik, még tartása is tilos, de nemrég az Európai Unió is megtiltotta importját. Amellett, hogy elveszi a helyet a mocsári teknőstől, a szalmonella tünetmentes hordozója is. A legelterjedtebb fogságban tartott teknősfaj Magyarországon, a szabadon engedett példányokból mára életképes populáció alakult ki.
Mosómedve
Bármennyire is aranyos, rengeteg formában tud kárt okozni. Amellett, hogy gyors szaporodása miatt az őshonos állatok életterét szűkíti, megdézsmálja a gyümölcsöt, pusztít a madarak közt (megeszi a tojásokat), pestist és veszettséget is hordoz – a mosómedve az egyik legkártékonyabb invazív faj, amely lassan ellepi egész Európát. Elterjedése a legenda szerint Herman Göringnek „köszönhető”, aki 1934- ben adott engedélyt egy pár szabadon engedésére, „a Birodalom faunáját gazdagítandó”. Természetes ellensége nincs, Magyarországon például épp ezért egész évben vadászható.
Spanyol csupaszcsiga
Egész egyszerűen átcsúszott a határon – és jól is érzi magát minálunk. Lassan mindenhol felbukkan a barna, nyálkás csúszómászó, ami gyakorlatilag bármin átrágja magát. Valójában két, egymáshoz nagyban hasonlító fajról van szó, a spanyol csupaszcsiga és rokona, a barna nagy csupaszcsiga garázdálkodik Európa-szerte. Kifejezetten kártékony, bármit és mindent megeszik, még a fára is felkapaszkodik, hogy cseresznyét majszoljon. Védekezni ellene nehéz, ha valaki ódzkodik a vegyi anyagoktól, próÖsszeszedtünk pár gazfickót bálkozhat az oltott mésszel, esetleg sót szórhat a csigákra, attól ugyanis kiszáradnak. Mivel más állatok nem szívesen fogyasztják, természetes ellensége szinte nincs is, az egyetlen bátor vállalkozó az indiai futókacsa, Németországban és Ausztriában vele végeztetik a piszkos munkát. Mivel azonban a csigairtáson kívül a futókacsa semmire sem jó, ezért az osztrákok inkább bérlik, mint tartják. Ha invázió van, lehet kölcsönözni egyet a direkt e célból tartott példányokból, és ha elmúlt a vész, vissza lehet vinni.
Harlekinkatica
Bármennyire is jó ötletnek tűnt, nagy meggondolatlanság volt behurcolni a harlekinkaticát Európába. Őshazája Kelet-Ázsia volt, kontinensünkre pedig az ezredfordulón érkezett meg, méghozzá emberi segítséggel. A levél- és pajzstetvek elleni fegyverként vetették be, méghozzá szándékosan, megszabadulni viszont már nem tudunk tőle. Mivel sokkal agresszívabb őshonos rokonainál, ezért kiszorítja őket természetes élőhelyükről, ráadásul ha nem lakik jól a rovarokkal, nekiesik az almának, körtének, szőlőnek is. Jelenleg már Magyarországon is megtalálható.
Látták már itthon
Skorpió: Egy bőröndben szelte át a tengert az a Puerto Ricó-i skorpió, amelyet végül egy szegedi házaspár lakásából kellett 2012-ben elszállítani.
Homoki vipera: Nálunk nem őshonos, 2001 márciusában Érden mégis találtak egyet egy autóban. Feltehetőleg emberölési kísérlet történt, a vipera 80 centis volt, 9 és fél milliméteres méregfogakkal.
Madárpók: 2008, ferencvárosi játszótér, éjszaka. Fiatalok sétálnak hazafelé, ekkor veszik észre a tenyérnyi méretű, szőrös állatot. Valószínűleg háziállatként tartották.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!