Csúnyák, büdösek és sokan vannak. Egyre többen. Nyáron és nappal az utcán repülnek nekünk, télen és éjszaka az ágyunk mellett ülve figyelnek. És alig tehetünk ellenük valamit. Az egyetlen reményünk, hogy egyszer nálunk is kapható lesz az a csapda, amelyet kifejezetten ellenük fejlesztettek ki.
Amikor a miniszterelnök azt mondta, hogy Keletről csak jó dolgok jönnek, valószínűleg nem az ázsiai márványos poloskára (Halyomorpha halys) gondolt. Az ízeltlábúak törzsébe, rovarok osztályába, cipókások rendjébe, poloskák alrendjébe és a címeres poloskák családjába tartozó jószágok nem honosak nálunk, vagyis valódi migránsokkal van dolgunk.
Gyorsak
Valószínűleg évekkel ezelőtt, valamilyen Ázsiából érkező szállítmánnyal jutottak el Nyugat-Európába, majd onnan Magyarországra. „Valószínűleg az elsők között észleltük és azonosítottuk az ázsiai poloskát Magyarországon” – mondja Vétek Gábor, a Szent István Egyetem Rovartani Tanszékének docense. Éppen nemrég érkeztek vissza egy svájci rovartani kongresszusról, ahol erről az inváziós fajról volt szó, amikor berepült egy példány az irodájuk ablakán. „Már majdnem lesöpörtem, mert idegesített az asztalon, amikor észrevettem az árulkodó jegyeket a hátán.” Az utóbbi években egyre keményebb jeleit tapasztaljuk a poloskainváziónak. Mivel a levegőben, de gyalog is fürge rovarról van szó, belföldön is könnyen nagy távolságokat tehet meg igen rövid idő alatt. Két évvel ezelőtt még csak a Budapest–Kecskemét vonalon jelentkezett nagy számban, de ma már az egész országban jelen van. „Hogy pontosan mekkora a populáció, és milyen gyorsan növekszik, nem tudjuk, legfeljebb a különféle észlelésekből vonhatunk le erre nézve következtetéseket” – mondja Vétek Gábor. A már itthon született egyedek mellett számolnunk kell az ú j r a és újra behurcolt utánpótlással és azzal is, hogy a poloska aktív terjedésében nagy szerepet játszik, hogy nem válogat a tápnövényekben – teszi hozzá.
Szívósak
Nem a barna, márványos poloska volt az első idetévedt, kártékony poloskafajta. A zöld vándorpoloska, amely valószínűleg Kelet-Afrikában, illetve Dél-Európában őshonos, a 2000-es évek elején jelent meg nálunk, köszönhetően a klímaváltozásnak. Ez az állat is előszeretettel szívogatja a növények nedveit, jelentős károkat okozva a veteményesekben, gyümölcsösökben. Az ázsiai poloska vandalizmusáról először 2016-ban számoltak be növényvédelemmel foglalkozó szakemberek. Almáskertekben, paradicsompalántákban és más kultúrnövényekben okozott károkat a rovar. Ez előre látható volt, tekintve, hogy amerikai és európai kutatók már korábban tapasztaltak hasonlót. „Ma még csak néhány ilyen esetről tudunk, de – ne legyenek illúzióink – néhány éven belül óriási lesz a kár. Hacsak nem lépünk idejében” – figyelmeztet a kutató.
A márványos poloska nem része a hazai táplálékláncnak, a nálunk honos állatok – tisztelet a kevésbé válogatós kivételnek – nem fogyasztják a veszély esetén bűzös váladékot lövellő rovart. Vagyis egyelőre hiába várunk arra, hogy majd csak jön egy madár vagy emlős, amelyik megtizedeli az állományt. Léteznek ugyan próbálkozások arra, hogy a faj közelébe költöztessenek egy másik „vadállatot”, amely veszélyes lehet rá nézve, de ezek a kísérletek egyelőre gyerekcipőben járnak. „Amerikai kollégáink jöttek rá, hogy egy apró darázsfajta előszeretettel rakja a petéit a márványos poloska tojásaiba, ezzel megakadályozva, hogy kikeljenek a kis poloskák” – meséli Vétek Gábor. Ez a testen kívüli rovarabortusz lenne a legjobb megoldás, tekintve, hogy így nem kerülne mesterséges rovarirtó szer a környezetbe, de ezzel is van egy kis bökkenő. „Ez a darázs szintén nem honos nálunk. Vagyis megvan a veszélye, hogy egy új faj betelepítése egy másik, korábban itt élő fajban tesz kárt.” Bár különféle kutatások itthon is folynak, az ilyen költséges, nagy apparátust igénylő, kiterjedt vizsgálódásra a magyar egyetemeknek nincs pénzük. „Csak reménykedhetünk, hogy a szakmai döntéshozók előbb-utóbb a szó szoros értelmében a saját bőrükön fogják tapasztalni, hogy ez égető probléma, és növelik a kutatásra szánt pénzt.”
Elpusztíthatatlanok
Az internet tele van különféle „bombabiztos” házi praktikákkal, a vizes rongytól a szódabikarbónáig, de ezek többsége teljesen hatástalan. Létezik olyan rovarcsapda, amely kifejezetten az ázsiai márványos poloskákat célozza. Az állat által termelt vegyületet szintetizálták amerikai rovarbiológusok, és ezzel hívogatják az egyedeket a ragacsos vagy nedves csapdába. A gond csak az, hogy ez a szer egyelőre nem elérhető Magyarországon. Ráadásul, hogyha valakinek mégis sikerülne szert tenni egy ilyen csapdára, már aligha lenne hatásos. Ezzel kísérletezni a májustól október elejéig tartó vegetatív időszakban lehet, amikor a poloska még virgonc. Most, amikor már csak a túlélésre játszik, bármely háztartási rovarirtóval támadható.
Az, hogy az ázsiai márványos benyomul a személyes tereinkbe, csak egyet jelenthet: téli pihenőhelyet keres magának. Vagyis ne legyenek illúzióink: akkor is velünk maradnak, ha éppen nem látjuk őket: falrepedéseinkben, radiátorok, polcok alatt, sőt a lexikonok lapjai között kushadnak, és várják a tavaszt, amikor is mindent újra kezdhetnek.
Az említett poloskafajok a növényekben tesznek kárt, az igazi és közvetlen kellemetlenséget az ágyi poloska jelenti, amely vérrel táplálkozik és fertőzéseket terjeszthet. Rokonaihoz hasonlóan ráadásul igen nehéz megszabadulni tőle. Viszont dagaszthatja kedvünket a „büszkeség”; az ágyi poloska legalább őshonos Magyarországon.
A kifejlett ázsiai poloska, más néven imágó sokáig, akár egy évnél is tovább él, így gyakorlatilag képtelenség megállapítani, hogy a befogott egyedek melyik generációt képviselik. Életciklusukat a klíma és az adott évben uralkodó időjárási viszonyok is jelentősen befolyásolják. „Olaszországban egy évben két nemzedékük is kialakulhat, míg Svájcban, Németországban és Magyarországon csak egy – mondja a kutató. – Sajnos feltételezhető, hogy ebből a szempontból hamarosan mi is inkább Itália leszünk.”
Az ázsiai poloskáéhoz kísértetiesen hasonló történet a selyemfényű puszpángmolyé (Cydalima perspectalis). Az Ázsiából 2011 körül importált állatok szinte az egész országban tönkretették a bukszusokat. Aztán néhány év elteltével megérkezett a fajspecifikus rovarcsapda, és a randalírozásnak egy csapásra vége lett.
Nem a poloska az egyetlen rovar, amely a lakásunkban akar áttelelni. A nálunk is őshonos katicabogarak nagy ellenségei, a harlekinkaticák ugyancsak külhonból kerültek hozzánk. Nem büdösek, mint poloskáék, viszont harapnak, ha veszélyben érzik magukat. Harapásuk bőrirritációt okozhat, úgyhogy csak óvatosan!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!