Megírta a brit Daily Star, hogy egy angol pár elképesztő összeget, 134 ezer fontot (több mint 57 és fél millió forintot) fizetett ki egy dél-koreai cégnek, hogy klónozzák agytumorban elhunyt boxerjüket, Dylant. A dolog – állítólag – sikerült, és karácsony másnapján a boldog pár két egészséges Dylan-másolatot ölelhetett magához.
A klónozásról szóló hírek nagyjából olyanok, mint Zámbó Jimmy halála. Bármikor, bármilyen összefüggésben képesek címlapra kerülni. Legutóbb – néhány héttel ezelőtt – egy kínai cég, a Boyalife jelentette be, hogy ők építik fel a világ legnagyobb, haszon- és háziállatok ipari klónozására szolgáló gyárát. Mint mondták, a tiencsini üzem kutyákat, versenylovakat és szarvasmarhákat klónoz majd.
Az egész egy birkával kezdődött. 1996. július 5. piros betűs ünnep a genetikusok naptárjában: ekkor született meg Dolly, az első felnőttsejtből klónozott emlős állat. Dolly ízig-vérig, mondhatni az utolsó DNS-éig skót volt, az edinburgh-i Roslin Intézetben látta meg a napvilágot (Ian Wilmut és kutatócsoportja jóvoltából), és ott is pusztult el 2003-ban, mindössze hét évesen. Egy, a birkákra jellemző tüdőbetegsége volt, sokat szenvedett, ezért kellett elaltatni. Hogy a betegsége összefüggésben volt-e azzal, hogy Dolly mesterséges úton született, nem tudni. Tény viszont, hogy a klónozással világra jött emlősök túlnyomó többsége valamilyen születési rendellenességgel küzd. Mivel a klónozott magzatok mérete kétszerese a normál magzatokénak, a felpuffadt anyák gyakran nehéz vetélésen mennek keresztül, melybe esetenként ők maguk is belepusztulnak. A legtöbb klónozott lény, amely életben marad születése után, meg sem éri a felnőttkort.
Mi a klón?
Klónok természetes módon és állandóan létrejönnek a sejtek ivaros szaporodása során. Egy sejt egyszerű kettéosztódása két klónt, vagyis a kiindulási sejttel genetikailag azonos utódsejteket eredményez. Ezen az elven alapul minden egyes ember összes testi sejtje. Ha a legelső osztódások során bekövetkező rendellenesség miatt két külön szervezet indul fejlődésnek, akkor úgynevezett természetes klónok, egypetéjű ikrek jönnek létre. Rengeteg, alacsonyabb szinten álló szervezet (például baktériumok, egysejtű növények, állatok, gombák) ivartalan úton szaporodnak. Ilyen folyamat a növények vegetatív szervekkel – gumókkal, indákkal, gyöktörzzsel való szaporodása vagy egy medúza bimbózása is.
Ám a mesterséges klónozás sem ördögtől való: a technológiával évszázadok óta élnek a mezőgazdasággal foglalkozó szakemberek. Amikor egy ágat lemetszünk egy növényről és ráültetjük egy másik növényre, klónozunk. A klón szó ezt az oltóágat jelentette eredetileg. Az eljárást egy amerikai botanikus, Herbert J. Webber nevezte el klónozásnak, 1903-ban.
A ma használatos mesterséges klónozás lényege, hogy megkerüli a szaporodás hagyományos folyamatát: úgy fejlődik ki a magzatból új egyed, hogy egy hím vagy akár nőnemű alanytól származó sejt DNS-t tartalmazó sejtmagját beültetik egy olyan petesejtbe, melyből eltávolították a sejtmagot. Tehát az új egyed DNSs-zerkezete nem a „szülei” DNS-szerkezetéből tevődik össze, hanem pontos mása az eredetinek.
Klónozni emberi dolog
Miközben egyre hevesebb vita dúl a klónozás jogi és etikai kérdéseiről, a génmódosított vagy éppen genetikai manipulációval létrehozott élőlények részei a mindennapjainknak. Ennek megfelelően sok az ellenzőjük is. Bizonyos országokban – köztük Magyarországon is – tilos génmódosított (GMO) élelmiszereket forgalmazni, míg máshol –, például Indiában vagy Afrika egyes részeiben – életmentőnek bizonyulnak a környezeti hatásoknak ellenálló növényfajták.
A jó tulajdonságú tenyészállatoknál (például szarvasmarhák) ma már rutinszerűen használt klónozási eljárás az úgynevezett embriófelezési technológia, amely mesterségesen állít elő egypetéjű ikreket. A módszer lényege, hogy egy petesejtet mesterségesen megtermékenyítenek egy hímivarsejttel, majd az így létrejött zigótát, vagyis a megtermékenyített petesejtet osztódni hagyják egészen a 8 sejtből álló embrionális állapotig. A nyolcsejtes állapotig még nem indul meg a sejtek differenciálódása, az így kapott embriók genetikailag teljesen azonosak lesznek egymással.
A leválasztott sejteket a darabolás után egy üres peteburokba juttatják, ahol olyan fázisig engedik fejlődni, amíg beültethető lesz egy nőstény állat méhébe. Ezt követően egy normális lefolyású terhesség és szülés következhet. Ez a módszer tehát nem mondható igazi klónozásnak, inkább „mesterséges ikerkészítésnek”. Az embriók nem is igazi szüleikre, vagyis a petesejt és a hímivarsejt eredeti tulajdonosaira hasonlítanak, hanem egymással azonosak.
A klónozást használják az orvostudomány bizonyos területein: ezzel az eljárással állítanak elő különböző szöveteket, szerveket, így pótolva a beteg vagy elhalt részeket.
A géntechnológia fejlettsége ma már kisebb emlősök teljes klónozását is lehetővé teszik: Dolly óta macskákat, egereket, sertést is klónoztak. Nem lehet kizárni, hogy sikerült emberi klónt is létrehozni, de bizonyítékot még senki sem mutatott. Ez teljesen érthető is, figyelembe véve a humán klónozással kapcsolatos etikai és jogi aggályokat.
Persze, Éva…
2002. december 26-án a Clonaid cég világgá kürtölte, hogy megszületett az első emberi klón, akit Évának neveztek el. Dr. Brigitte Boisselier, a Clonaid tudományos igazgatója elmondta, amennyiben a gyermek kilétének felfedése nélkül is megoldható lenne, bejelentésüket DNS-bizonyítékokkal is alá tudnák támasztani. De nem tették. Valószínűleg azért nem, mert a kísérletük – ha valóban volt is – nem sikerült.
Két éve látott napvilágot a hír, hogy a tudósok klónozott embriók segítségével, bőrsejtekből állítottak elő őssejteket. Mivel az őssejtek bármilyen sejtté fejlődhetnek, az őssejtek egy részéből szívsejt lett, ami az első lépés egy olyan teljes szerv létrehozása, lemásolása előtt, ami genetikailag megegyezik a páciensből klónozott sejtekkel. A klónozás etikai problémáival foglalkozó tudományág, a bioetika képviselői attól tartanak, hogy ezzel az eljárással idővel teljesen kifejlett embriókat növeszthetnek béranyák segítségével, ami végső soron az ember klónozását eredményezné.
Jogászok, bioetikusok és szinte az összes egyház a kezdetektől ellenzi emberi klónok megalkotását. A legtöbb országban – köztük Magyarországon is – tilosak az ilyen kísérletek. A klónozást ellenzők legfőbb érve, hogy teljesen tisztázatlanok a klónozással létrejövő egyedek jogi, emberi és családi viszonyai, identitása. „Egy nő ikertestvére lehet tulajdon anyjának, mert biológiai apa hiányában saját nagyapjának a lánya lehet. A családi kapcsolatok felborítása beláthatatlan társadalmi következményekkel jár” – áll a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2003-ban kiadott körlevelében.
Egy sumer legenda szerint Enki isten két embert gyúrt agyagból, hogy ők dolgozzanak az istenek helyett. Később a prágai Löw rabbi keltett életre egy agyagfigurát, a Gólemet. Egy 5000 éves indiai mítosz szerint egy asszonynak száz egyforma fia volt. Keletkezésükről nem tesz említést, de utal arra, hogy a gyerekek nem a szokásos módon jöttek a világra. És bár ezeket a próbálkozásokat talán csak nagy fenntartásokkal nevezhetjük a klónozás előfutárainak, tény, hogy már évezredekkel ezelőtt élt az igény az emberben, hogy „nem a természet rendje szerint” hozzon létre élőlényeket.
1999 decemberében a müncheni Európai Szabadalmi Hivatal olyan eljárást védett le, amely emberi klónok létrehozását is lehetővé teszi. A botrány akkor tört ki, amikor a Greenpeace nyilvánosságra hozta az esetet. Szóvivőjük szerint a hivatal döntése miatt közel kerültünk a laboratóriumi embergyártáshoz.
Rainer Osterwadter, a hivatal munkatársa elismerte a tévedést. Mint mondta, ott hibáztak, hogy nem vették észre: a szabadalmi leírásból hiányzik az emberi sejtekkel, génekkel való kísérletezés kizárása. Később – éppen a Greenpeace követelésére – ezt a hiányosságot pótolták.
Két évvel később emberi jogi szervezetek és egyházak heves tiltakozását váltotta ki egy olasz orvos, bizonyos Severino Antinori bejelentése, hogy embert fog klónozni egy hajón – a jogi problémák elkerülése végett nemzetközi vizeken –, és kétszáz önkéntes már készen is áll a kísérletekre.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!