A 2. Magyar Hadsereg pusztulása a Don-vidéken – a második magyar Mohács. Az 1943. januári tragédia nyomát jeltelen sírok ezrei jelzik a sík vidéken. Ennyi magyar ember ilyen rövid idő alatt még sosem esett el a harcmezőn. Az is példa nélküli, hogy az elesetteket saját vezénylő tábornokuk „gyalázatparancsban” említse, ahogy ezt Jány Gusztáv vezérezredes tette. A napokban a vezérezredesi rendfokozat posztumusz visszaadását kérte Schmitt Pál elnöktől Galli László ügyvéd.
A 2. Magyar Hadsereg felállítása és frontra küldése német követelésre történt. Hiányos hadi felszereléssel, az orosz télre alkalmatlan ruházattal küldték ki a katonákat és a munkaszolgálatosokat. A katonai felszerelés hiányosságait Jány is jelezte Budapestnek, de hiába. A vég kezdete 1943. január 12. volt, világos volt, hogy az egyetlen lehetséges megoldás a visszavonulás: tudta ezt Jány is, de a németek Hitler utasítására megtagadták a hozzájárulást. Ekkor hívta fel a magyar parancsnokságot „nem hivatalosan” Heinrich Witzleben vezérőrnagy, tanácsolván, addig meneküljenek, amíg lehet. Jány azonban attól tartott, hogy „utána” a németek őt teszik majd felelőssé a visszavonulásért. Ezért végül ezt a választ adta a német arcvonalparancsnoknak: „az állásokban végig ki kell tartani és ott kell meghalni, az egész hadsereg ezt meg fogja tenni, és állásait a végsőkig tartani fogja”. Jányt 1943. május 1-jén ünnepélyesen fogadták a Keleti pályaudvaron. A folytatás: menekülés Németországba, utóbb hazatérés, perbefogás, a halálos ítélet végrehajtása 1947-ben, legfelső bírósági teljes rehabilitálás 1993-ban. Most rangját kaphatja vissza.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
