Nem könnyű a szoborsors Magyarországon: amit az egyik rezsim eltüntet, a másik visszahelyezi. - A Kossuth térre szánt szoborcsoportból a tegnapi átadásra csak maga Kossuth készült el, a többieket bizonyos G-Rex készíti: emberi kéz csak a szomorúságot faragja arcukra. - Tisza István kardpárbajban is összevagdosta Károlyi Mihályt, most szoborformában is legyőzi. - De ki kényszerítette lóhátra szegény Andrássy grófot?
A budapesti Dózsa György úton vagy 25 évig állt egy Lenin-szobor, amelynek a talapzatára valaki egyszer azt pingálta: „Ne mosolyogj, Iljics, nem tart ez örökké, százötven év alatt sem váltunk törökké…” A Csepel Művek előtt álló Leninnek a kezébe meg állandóan zsíros kenyeret tettek. Még Leninnek sem volt jó, szobornak lenni, Magyarországon…
A szobor- meg az utcanévcserék a pótcselekvés tipikus példái. Ha nincs rendszerváltás a fejekben, legyen legalább a tereken és a házak falán… Jelentős hagyománya van hát Magyarországon annak, hogy a mindenkori hatalom szobrok cseréjével próbál különféle üzeneteket küldeni a társadalomnak. Ezek az üzenetek csak látszólag szólnak a múltról – majd most megmondjuk, hogyan is volt, ami volt –, valójában a jelenre és a jövőre vonatkoznak.
Három szobor, na jó, kettő és fél ki, másik három be – nagyjából így foglalható össze a Kossuth tér legújabbkori megújítása során követett eljárás. Az eltávolított „rosszak”: Károlyi Mihály szobra (Varga Imre alkotása 1975-ből), Kossuth szoborcsoportja (Kisfaludi Strobl Zsigmond, 1955) és József Attila emlékműve (Marton László, 1980).
Elsősorban Károlyi Mihállyal volt sok baj, gyanítom, nem a történelemtanároknak… Olykor zsidó kapedlit – fejfedőt – tettek rá, olykor leöntötték vörös festékkel, ahogy az egy vörös grófnak amúgy dukál, olykor meg elhordták előle, némelykor országgyűlési képviselők, a megemlékezés virágait. Az sem véletlen, hogy a Jobbik már hosszabb ideje kezdeményezte Károlyi eltávolítását a térről, az meg már egyenesen a halálos ítélete lehetett, amikor Kövér László, az Országgyűlés elnöke odanyilatkozott, hogy „ha van pokol, akkor valószínű Károlyi Mihály egész nap ott ül egy székhez lekötözve, és nézi saját szobrát…” Kossuthtal bonyolultabb a helyzet. Először 1927-ben állítottak fel a téren Kossuth-szoborcsoportot, Horvay János gigászi alkotását. Ezt a nép emlegeti Kossuth- szoborcsoportként, holott a kilenc figura, vagyis a Batthyány-kormány kilenc miniszterének csak egyike Kossuth, igaz, ő a főalak, elhelyezését és méretéttekintve is. Ráadásul arckifejezésüket a kommunista rendszerben túlzottan letargikusnak ítélték, így aztán a Kossuthnál két és félszer kisebb Rákosi kiadta az ukázt Kossuth kiakolbólítására. Gyorsan megrendelték a pótlást Kisfaluditól, aki le is szállította az erősen szocreál, de immár optimista, előre tekintő Kossuthot, akit parasztasszony gyerekkel, levett süvegű földműves, katona, munkás, diák, csikós bő gatyában vesz körül, így is kifejezve a munkás-paraszt szövetséget, és a dolgozó értelmiség összefogását. Hogy most lebontották – tán ennek az összefogásnak jelentheti az időszerűtlenségét…
József Attila Dunánál ülő figurája lenne a „feledik”, ugyanis őt nem kidobták, csak arrébb ültették, mégpedig szerencséjére nem a versben megjelölt és korábban beharangozott helyére – „A rakodópart alsó kövén ültem…” –, mert ott bizony búvárruhát adhattak volna rá árvíz idején. Elcipelésének oka: „jelenleg a járókelők csak az alkotás egy részét láthatják”.
Ha azonban felidézzük az új Alaptörvény szavait, talán közelebb kerülünk a miértekre adandó válaszhoz. A szerint ugyanis a „Nemzeti Hitvallás helyreállítja Magyarország, 1944. március 19-én megszűnt nemzeti függetlensége következtében megszakadt jogfolytonosságát”, magyarán, ajelenlegi kormány a ’44 előtti Horthy-korszakot tekinti legitim elődjének, és hát akkor a Kossuth tér is legyen Horthy-korabeli. Na és persze azt se feledjük, hogy egyébként mindhárom kicserélendő szobrot a kommenisták állították…
És akkor a behozandó „jók”.
Mindhárom replika lesz, vagyis másolat, hasonmás. Gróf Tisza István emlékműve (Zala György–Orbán Antal, 1934) – amit 1945 tavaszán ledöntöttek, s beolvasztották a Sztálin-emlékműbe –, a már említett, Horvayféle szoborcsoport az első felelős magyar kormányról, és harmadikként idősebb gróf Andrássy Gyula miniszterelnök bronz lovas szobra (Zala György, 1906), amely anno ugyancsak Sztálin gigantikus szobrában (Mikus Sándor, 1951) fejezte be földi pályafutását…
A legpikánsabb kétségkívül a Károlyi–Tisza csere, hiszen ők nemcsak politikai ellenfeleik voltak egymásnak, hanem 1913 januárjában a Váci utcában lévő Rákossy-féle vívóteremben valóságos ellenfelek lettek: kardpárbajt vívtak. A párbaj 55 percig tartott, a felek 32-szer csaptak össze, és azzal végződött, hogy Károlyi Mihály gróf egy éles, két nagyobb és 18 kisebb tompa sebesülést szenvedett, Tisza István grófot pedig egy lapos vágás érte. Mondhatjuk tehát, hogy akkor Tisza 21:1-re hozta az asszókat, de a mostani helycserével kiütéssel győzött…
A Batthyány–Kossuth-szoborcsoport visszaállításával minden bizonnyal igazolható, hogy a letargia is csak kommenista ármánykodás volt. Megjegyzendő, Horvay az unalomig ismert hősies gesztusok, sablonok helyett a drámát fogalmazta meg: ezek a gondolataikba merülő figurák felelősséget viselnek döntéseikért, s a felelősség ritkán vidám. Súlyos teher inkább, a sok áldozatot és a forradalom végső kudarcát láttatja. Ami pedig a „lesütött szemű” vádakat illeti, a közel hatméteres talapzaton álló monstrumok feje nagyjából tíz méter magasban található: ha ott még büszkén fölfelé is néznek, a lent álló utókor ugyan mit lát az arcukból?
És akkor idősb. Andrássy. Az Országház térre 1906. december 2-án került: Zala György Andrássy Gyulát, a kiegyezés miniszterelnökét, későbbi osztrák–magyar külügyminisztert öntötte bronzba. A szoboravatón nemcsak a magyar notabilitások, de maga Ferenc József császár is megjelent. „Budapest szobrai ismét megszaporodtak, mégpedig egy lovas szoborral. Európa más nagyvárosaiban ezek a legérdekesebb látványosságok. Nem csoda, ha a mi közönségünk szintén lovas szobrokra vágyik. S hogy e tekintetben kielégíttessék, egy, a parlamentben, az íróasztalnál, a diplomácia parkettjén imponáló pályának fényes, sőt varázslatos ragyogású alakját kellett úgyszólván ráerőszakolni a lóra” – írta a Vasárnapi Újság vezércikkében némileg ironikusan Mikszáth Kálmán.
Vagyis hát ők jönnek vissza, régi helyüket – és dicsőségüket? – elfoglalva a parlament elé. De mikor? A hetven évvel ezelőttire visszaújított teret március 15-én ugyan átadták, de a szobrok még nem készültek el. Az egyetlen kivétel Kossuth, a Batthyány-szoborcsoport főalakja, az ő közel ötméteres, és nagyjából húsztonnás, két részben legyártott figuráját az ünnep előtt három nappal emelték be a térre. A többiekre még várnunk kell. Ugyanis a szobrok csak részben kőből, részben pedig bronzból készülnek. Ami a követ illeti, a pályázatokat a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. nyerte el. S amivel dolgoznak, a süttői mészkő, méltán híres Európa- szerte; láthatjuk, milyen szépen mutat az újjávarázsolt Parlamenten is.
– Bár szoros volt a határidő, jól haladunk: mindhárom szobor faragásával az első félév végére elkészülünk – mondja a fiatal termelési vezérigazgató-helyettes, Virga Miklós. – Kétfajta feladatunk volt: a Batthyány–Kossuth-szoborcsoportról másolatot kellett készítenünk, ugyanis az eredeti Dombóváron található – és Dombóvár semmiképpen nem engedte volna, hogy elvigyék onnan évtizedek óta ott álló szobrait –, a másik kettőt pedig, mivel megsemmisültek, korabeli fotók, rajzok alapján kellett előállítanunk.
Tanúsíthatom, hogy az ismert szobrász, bizonyos Michelangelo is elájulna attól, ami Süttőn várná. Merthogy a munka javát itt nem szobrászok, hanem szobrászgép végzi! Ami azért is rendjén való, mert meglehetős súlyos alakokról van szó. Ahogy említettük, Kossuth és nyolc társa egyenként is vagy húsz tonnát nyom, nem beszélve az alapzatról, illetve a szoborcsoport hátoldalán lévő mellékszereplőkről; a 17 méter magas Tisza-szobor tetején például egy kőoroszlán hasal, ami önmagában is 36 köbméter, vagyis úgy kilencven tonna, s az Andrássy posztamense is elvisz további száz köbméter követ. A szobrászmasina a keresztségben a G-Rex nevet kapta, ami nyilvánvaló utalás a hozzá hasonlóan falánk T-Rexre, csak míg az úgy hatvanötmillió évvel ezelőtt evett meg mindent, ami hús, addig névrokona a jelen korban falja a követ.
– Ha van eredeti szobor, akkor azt egy lézerszkennerrel körbefényképezzük, a fotók százaiból a G-Rex komputere összeállítja a pontos, méretarányos alakot, ez után odaadjuk neki a kőtömböt, s nekiáll fúrni, faragni, marni, vágni; egy-egy feladatsor végén még a megmunkálóeszközeit is saját maga cseréli. Bár azt hiszem, szívesen csinálná tovább is, de általában 70-80 százalékos készültségnél elvesszük tőle a szobrot. Ugyanis van, amivel nem tud megbirkózni, ilyen például egy lefelé fordított kéznél a tenyér belseje, de a kezekkel és főleg az arcokkal amúgy is bajban van. Sematikusra faragja ezeket, nem tud igazi életet lehelni beléjük, ezért a végső simításokat a mi szobrászaink végzik.
Nem vár sokkal kisebb munka a bronzszobrok készítőire sem. Tisza alakja öt méter magas, s mellette két szoborcsoport látható. Baloldalt „A katona búcsúja” című alkotás, amelyen teljesen váratlanul egy asszonyát ölelő katona látható, miközben a katona dicsőségesen néz előre, jobb oldalt pedig földművelők, akik eredetileg – tehát akkor… – a „Magyar bőség”-et szimbolizálták. Az Andrássy emlékmű sem piskóta: a monumentális lovas szobor mellett két és fél méter magasan, és majdnem hat méter hosszan harminchárom életnagyságú figurából álló mellékalakok sorakoznak, ugyancsak bronzból.
Mikorra mindez, várhatóan jövő tavaszra, elkészül, egy biztos: lesz megint miről vitatkoznunk. Nemzeti igény volt a szobrászkodásra, netán egy politikai ideológia érzelmi kötődése ihlette a másolást, avagy retrográd, anakronisztikus újrafogalmazása ez az elfelejtett, nem különösebben jelentős műalkotásoknak – a következő szobordöntésekig majd csak megtudjuk…
Egy szobor születése:
A Dombóváron búsongó Kossuthot beszkennelik, a kibányászott követ hasáb alakúra vágják, formázzák, majd munkába áll a szobrászgép. Kossuth felsőteste szerdán érkezett a Kossuth térre, hogy ott néhány órával később találkozzon lábaival is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
