Van abban valami vészjósló, amikor a frissen kinevezett szélsőjobboldali belügyminiszter azt mondja, hogy az új kormánytól senkinek sincs félnivalója. Ausztriában a populista, idegenellenes Szabadságpárt már ízlelgeti a hatalmat.
Önelégülten nyugtázták a koalíciós tárgyalások sikerét a Néppárt (ÖVP) és a Szabadságpárt (FPÖ) politikusai. Mint mondták, a „szakszerű, hatékony és a kölcsönös tisztelet jegyében zajló” egyeztetések tették lehetővé, hogy alig kilenc héttel az októberi választások után már meg is alakulhatott az új kormány Bécsben. Amint az várható volt, a legtöbb mandátumot szerző konzervatívok ifjú csillaga, a 31 éves Sebastian Kurz eddigi külügyminiszter lett az új kancellár, egy személyben Európa legfiatalabb kormányfője.
Hecckampány rímekben
Az egykori vasfüggönytől nyugatra Ausztria az egyetlen európai ország, ahol a szélsőjobb kormányoz, mi több, kulcspozíciók egész sorát kaparintotta meg. De hát Kurz mindenáron kancellár akart lenni, meg kellett fizetnie az FPÖ támogatásáért.
Előzőleg ő maga is olyan migránsozó választási kampányt folytatott, hogy a koalíciós partnerek, a mérsékelt és a szélsőséges jobboldal szinte megkülönböztethetetlenné vált az alpesi köztársaságban (is). A gyűlöletkampány céltáblái főleg a muszlim bevándorlók voltak, de jutott belőle mindenkinek, akit megvet a jólétét féltő osztrák kispolgár és paraszt, így a kelet-európaiaknak, magyaroknak, szlovákoknak, románoknak, horvátoknak is.
Elérte célját a populista Heinz-Christian Strache, bejött a cukiságkampánya: az FPÖ krakéler botránypártból felelősségteljes kormányzati szereplővé avanzsált a választók szemében. A 48 esztendős egykori fogtechnikus alkancellári posztot kapott a kabinetben. Róla még saját párttársai sem gondolják, hogy lángelme volna, ezért hangzatos tisztségében a sportot felügyeli; alighanem az lesz a legfontosabb feladata, hogy politikai tőkét kovácsoljon az osztrák óriásműlesiklók és síugrók sikereiből. Röviddel a téli olimpia előtt ez nem is hálátlan szerep.
Strache jobbkezének – kevésbé udvariasan: az eszének – az új belügyminisztert, Herbert Kicklt tartják.
Sokáig jóformán senki sem ismerte az arcát, bezzeg a szlogenjeit évtizedek óta mindenki látta-hallotta Ausztriában, ő volt ugyanis az FPÖ habonyárpádja, az egykori pártvezér, Jörg Haider beszédírója, a rigmusba szedett politikai üzenetek kiötlője.
Tőle származik például a „Wiener Blut – zu viel Fremdes tut niemandem gut” („Bécsi vér – a túl sok idegen senkinek sem tesz jót”) mottó. Kickl nagymestere a sorok közötti üzengetésnek. Az „Abendland in Christenhand” lefordítva annyit jelent, hogy „Nyugat keresztény kézben”, de az eredeti ütősebb. Az Abendland (nagyjából: napnyugat) archaikusabb és emelkedettebb a köznyelvi Westen (nyugat) szónál, sőt felismerni benne egy másik nagy hatású propagandista kedvelt kifejezését, bizonyos doktor Joseph Goebbelsét. Az új belügyér „szociálisan baloldalinak, rendpolitikai értelemben jobboldalinak” vallja magát, ami nem áll távol a nemzetiszocialista fogalmától.
Reszkessetek, megszállók!
Szabadságpárti politikus irányítja a hadsereget is, az egykori hivatásos altiszt, Mario Kunasek személyében, aki azzal tette emlékezetessé a kampányt, hogy a menedékkérőket „kriminálturistáknak” és „menedékcsalóknak” nevezte. Az új közlekedési miniszter tavalyi elnökválasztást hajszál híján elbukó Norbert Hofer lett, aki a pártjában mérsékeltnek számít, mégis azt találta mondani, hogy a menekültek „megszállók”, és készen állnak, hogy fejeket vágjanak le. Az FPÖ jelölte a külügyi tárca élére a párton kívüli Karin Kneisslt, aki Közel-Kelet-szakértőként az iszlám fenyegetéssel riogatta a közvéleményt.
Az új kormány „alapjaiban új politikát”, sőt „rendszerváltást” ígér, de programja mintha csak a bevált választási kampány folytatása lenne. Lényegében azzal kérkednek, hogy ezentúl jól meg fogják szívatni, aki menedékért folyamodik Ausztriában. A készpénzét, ha van, nyomban lefoglalják, abból fedezik a menekültügyi eljárás költségeit. Elveszik a mobiltelefonját is, a terrorizmus elleni harcra hivatkozva: a híváslistákból, a közösségi médiabeli aktivitásból akarják megállapítani, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelent-e az illető. A szociális támogatásokat drasztikusan megkurtítják, a menedékkérők gyerekeit pedig külön iskolákba akarják zsúfolni. Ezzel nemcsak a beilleszkedésüket lehetetlenítik el, hanem azt is, ami eddig gyakran megesett: a kitoloncolásra ítélt külföldi gyerekekért sokszor álltak ki helyben az osztálytársak és azok szülei.
Brüsszel nem ellenség
A kancellári hivatal formális átadása kereken 50 másodpercig tartott hétfőn: a távozó szociáldemokrata Christian Kern sok sikert kívánt utódjának, azután sietve távozott. Ezalatt az elnöki hivatalnak is helyt adó Hofburg előtt néhány ezren tartottak antifasiszta tüntetést. Az új kabinetnek nem kell számottevő ellenállásra számítania. A választásokon vesztes szocdem SPÖ a sebeit nyalogatja a keserű kudarc után, komolyabb tömegmozgalomnak egyelőre jele sincs. Külföldön is különösebb zúgolódás nélkül veszik tudomásul az osztrák „jobbra át”-ot – nem úgy, mint 2000-ben, amikor az uniós tagországok az FPÖ hatalomra kerülése elleni tiltakozásul megszakították a kétoldalú diplomáciai kapcsolatokat Béccsel. A szabadságpárti vezetők már csak Izraelben számítanak nemkívánatos személynek, de ezt azért kibírják, sőt az sem kizárt, hogy Netanjahu miniszterelnök idővel feloldja a tiltást, mert arabellenes szövetségest remél bennük. (Emlékszünk, az izraeli kormányfő a magyarországi Soros-kampányt sem találta antiszemitának, merthogy politikai érdekei ezt diktálták budapesti látogatása előtt.)
Ugyanakkor Sebastian Kurz az európai ügyeket magával vitte a külügyből a kancelláriára, és brüsszeli látogatásán kijelentette, hogy Ausztria az unió elkötelezett híve marad. A mosolyoffenzíva hatékonynak tűnik, Jean-Claude Juncker és Donald Tusk továbbra is megbízható partnert lát Ausztriában.
Hogy lesz-e szorosabb kapcsolat az új osztrák vezetés és a Visegrádi Négyek között, az igencsak kétséges. Bár retorikájukban tényleg sok a hasonlóság, vannak fontos különbségek a Brüsszelhez való viszonyon túl is. Bécs ellenzi az atomenergiát, különösen a paksi erőmű bővítését. Ráadásul az ifjú kancellár szemlátomást nem éri be kevesebbel az alfahím pozíciójánál, ami szintén okozhat még konfliktust közte és a nála 23 évvel idősebb magyar miniszterelnök között.
A migránsozás közepette, fű alatt jócskán leépítik az osztrákok szociális juttatásait is, derül ki a kormányprogramból. Emelik a nyugdíjkorhatárt, csökkentik a munkanélküli-segély összegét és időtartamát, megengedik az akár tizenkét órás napi munkaidőt, lazítják a munkavédelmi szabályokat, bevezetik a tandíjat. Az ígért adócsökkentéssel a gazdagok járnak jól. Ha csökken az állam adóbevétele, akkor várhatóan tovább nyirbálják a szociális kiadásokat, és privatizálni fognak.
Keserű szarkazmussal gratulált Ausztria új belügyminiszterének a saját unokatestvére a Facebookon. Daniela Kickl azt írta, hogy a család „majdnem büszke” rá – és szembesítette a Szabadságpárt demagógiájával. Felhívta a figyelmet, hogy az idegenellenesség tarthatatlan, miközben külföldi orvosok, betegápolók, buszsofőrök, takarítónők és autószerelők sokasága dolgozik becsülettel Ausztriában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!