Tovább nyomulnak Európában a populisták: a német Alternatíva és az osztrák Szabadságpárt jó választási szereplése után ezen a hétvégén a „cseh Trumpnak” áll a zászló. Az ANO betűszóval emlegetett populista mozgalom választási győzelmét tartják a legvalószínűbbnek a cseh közvélemény-kutatók.
Miközben az ano csehül azt jelenti, hogy igen, a mozgalom nevének hárombetűs rövidítése az Elégedetlen Polgárok Akciója elnevezést fedi, vagyis éppenséggel az erős tagadásról szól – szinte mindannak a tagadásáról, amit a politikai pártok felmutattak a demokratikus rendszerváltás óta eltelt évtizedekben. Az ANO legfőbb állítása, hogy ezek a pártok leginkább csak a korrupció mértékében versengenek egymással, és ideje, hogy egy új erő kisöprűzze valamennyit. Nem nehéz felismerni e gondolkodásmód hasonmását abban a Magyarországon is hallható retorikában, miszerint a politikai váltást voltaképpen generációváltással – legalábbis a politikai generációk közötti őrségváltással, a 21. századi, még „szűz” politikai erők előretörésével – kell végrehajtani.
A kleptomániával vádolt hagyományos nemzeti politikai elit ostorozása összekapcsolódik azzal a panasszal, hogy az „eurobürokratákban” és a nyugati kormányokban szemernyi empátia sincs a kontinens keleti felének „új demokráciái” iránt. Magyar szemmel ez sem ismeretlen jelenség: annak az „europopulizmusnak” a keleti válfaja, amelynek a nyugati változata arról szól, hogy az unióba újonnan felvettek „csak a markukat tartják”. A cseh populizmust ugyanakkor a „nagyvállalkozói populizmus” műfajába is sorolhatjuk, hasonlóan ahhoz, amit az amerikai Donald Trump vagy az olasz Silvio Berlusconi megjelenít: az üzleti élet kíméletlen cápája megjelenik a politikai porondon, és éles cégvezetői ösztönnel háttérbe szorít mindenki mást.
Az ANO és vezetője, Andrej Babiš milliárdos vállalkozó párhuzamba állítható a nemzetközi porondon megismert populizmussal, mégis sajátosan cseh jelenség: annyiban, hogy tökéletesen indokolatlan. Aligha veszi komolyan önmagát. Mintegy önmaga szatírája, paródiája, egyben cáfolata – ami talán csak Hrabal és Menzel hazájában képzelhető el. Először is, az ANO nem kívülről, az utcáról indítja rohamát a korrupt establishment ellen, hanem benne ül a leköszönő kormányban, a szociáldemokraták és a hajdan szebb időket látott kereszténydemokraták oldalán. Az már önmagában is majdhogynem populizmus – de legalábbis nagykoalíció –, hogy a balközép és a jobbközép pártja az elégedetlenek mozgalmával együtt kormányozza az országot. Ha az elégedetlenek mozgalma ezután, a mostani választáson esetleg megalázó vereséget mér mindegyikükre, akkor az is elképzelhető, hogy majd ugyanezekkel a pártokkal fogja megalakítani az új kormányt – hacsak le nem csukják a korrupció ellen harsányan fellépő, self-made man vezetőjüket, Babišt, történetesen korrupció miatt (lásd keretes írásunkat).
A csehekről nem ritkán azt a sztereotípiát terjesztik, hogy a nagyobb izgalmaktól tartózkodó, legfeljebb békés kocsmázásig „fajuló”, menthetetlen kisemberek. Ezt látszik alátámasztani, hogy az ANO-nál sokkal populistább, az idegeneket és a bevándorlókat kifejezetten gyűlölő, szélsőjobboldali pártvezetőt színtisztán a saját soraikból nem tudtak előállítani. Mégis létezik ilyen párt, a Szabadság és Közvetlen Demokrácia, amely egyes mérések szerint népszerűségben meg is előzi a szociáldemokratákat. E pártot a félig japán, félig koreai apától és morva anyától származó, Tomio Okamura nevű üzletember vezeti.
Azt, hogy a cseh populizmus több vonatkozásban önmaga paródiájának is tekinthető, szintén példázza a kommunisták megítélése. A rendszerváltás utáni Csehszlovákiában a közéletet kemény „kommunistátlanításnak” vetették alá, az egykori párttitkárokat például évekre eltiltották a közhivataloktól, Alexander Dubček ügyében persze találtak áthidaló megoldást.
Eközben pedig Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja az arányos, listás választási rendszerben rendre jól teljesített, és a mérések szerint most is számottevő erő lesz. Az mindmáig persze fel sem merült, hogy bárki koalícióra lépjen vele, de odáig már sikerült eljutni, hogy a kampányban maguk a kommunisták felajánlották koalíciós hajlandóságukat.
A „visegrádiak” közül a cseh gazdaság integrálódott leginkább az unió fejlettebb, nyugati gazdaságainak együttműködési hálójába, leginkább a német gazdasághoz kötődik.
A nemzetgazdasági mutatók jók, Csehország bármikor úgy dönthetne, hogy csatlakozik az euróövezethez. Prága igyekszik távolságot tartani az unióval gyakori jogállamisági konfliktusba kerülő Budapesttől és Varsótól, a menekültpolitikát illetően pedig esze ágában sem volt Budapesthez és Pozsonyhoz hasonlóan pert indítani az unió ellen a menekültkvóták miatt, inkább tessék-lássék befogadott néhány embert. Ebből arra lehetne következtetni, hogy Prágában halló fülekre talált Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök nemrégiben tett felszólítása, hogy a még nem euróövezeti uniós tagok közül, aki csak tud, vezesse be a közös fizetőeszközt. Nos, nem.
Egy minapi közvélemény-kutatási adat szerint a csehek 85,2 százaléka elutasítja az eurót. Nem csoda hát, hogy az euró bevezetésének a gondolata szinte fel sem merült a választási kampányban.
4,1 milliárd
dollárra becsülik Andrej Babiš vagyonát, ezzel ő Csehország második leggazdagabb embere.
Andrej Babiš, az ANO alapítója 63 éves, szlovák származású. Egy csehszlovák állami külkereskedelmi vállalat marokkói képviselője volt évekig, majd a céget ügyesen „leprivatizálta” magának, és a Forbes-lista szerint ma már ő Csehország második leggazdagabb embere.
Jelen van a médiában is: olyan, sokat idézett újságokat vásárolt fel, mint az egykori kommunista ifjúsági szövetség orgánumából liberális sikerlappá vált Mladá Fronta Dnes, illetve a haveli polgári hagyományokat őrizni próbáló Lidové Noviny. Babišt azzal gyanúsítják, hogy évekkel ezelőtt, egy Gólyafészek nevű szabadidő- és kongresszusi központ építésekor visszaélt uniós támogatásokkal, emellett nagy értékű adócsalás, illetve hivatali visszaélés gyanúja is megfogalmazódott. Politikailag is támadható: 1989 előtt tagja volt a kommunista pártnak, sőt a neve felbukkant az egykori állambiztonsági szolgálattal együttműködő személyek listáján. Babiš ez utóbbit természetesen tagadja, és szülőhazájában, Szlovákiában pert is indított a Nemzeti Emlékezet Intézete ellen, jó hírneve megvédése érdekében.
A pert első fokon megnyerte, de az intézet fellebbezett, az alkotmánybíróság pedig – új eljárást elrendelve – megsemmisítette azt a verdiktet, miszerint Babišt tévesen tartották nyilván az egykori csehszlovák kommunista titkosszolgálat ügynökeként.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!