Formabontó és nyelvújító köszöntésnek lehetett tanúja, aki poharából felnézve a képernyőre szegezte tekintetét 2011 első perceiben. Új köztársasági elnök debütált köszöntő kategóriában. A korábbiak ültek vagy álltak. Schmitt Pál viszont miközben szegénységről, károsultakról, hiányról beszélt, haladt, csak haladt és haladt – át az aranysujtásos, bársonyszékes, gipszstukkós Sándor-palota termein.
Így beszélt nekünk, magyaroknak egy szebb, jobb 2011-ről, mely az elmúlt évek Rossz Szellemétől (értsd: előző kormány) meggyötört nemzetünk eljövendő boldogságát a következő évek Jó Szellemének (értsd: mostani kormány) kezébe helyezi. Szerencsénkre csak a képernyő vonaláig jött, bár ahol én voltam újévet köszönteni, volt, aki gyorsan kiszaladt bezárni a bejárati ajtót, biztos, ami biztos. Felnőtt mese volt ez új alkotmányról, nemzeti összetartozásról, soros uniós elnökségről, amelyet az elnök az előtte rükvercbe kapcsolt súgógépről gördülékenyen prezentált, csak az övmagasságban morzsolgató kezek és a némiképp merev végtagok rontották a színpadi képet. Így szállt a szó, de, fájdalom, az írás maradt. Az elnök, aki a Magyar Nyelv Igaz Őre egyben, hivatalos honlapján ápolja az alkotmánykoncepcióhoz megfogalmazott emlékezetes javaslataival maga teremtette hagyományt: már megint alul maradt a nyelvhelyességgel folytatott heroikus küzdelemben. Ezúttal a Himnusz kezdő sorát nem sikerült helyesen leírni. Igaz, köztársasági elnökünk újévi köszöntő szavai előre elnézést kérnek mindenért. – Ne fogadjunk meg semmit – mondta. Ha meg nem is, fel talán mégiscsak ideje lenne fogadni a Sándor-palotának: egy korrektort.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
