Életkorához képest kicsit „öregecske”, pedig még csak decemberben lesz hatvan Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökjelöltje. Viszont kevés politikus akad a térségben, aki annyi időt töltött volna el különféle európai, avagy Európára hatással lévő hivatalban, mint éppen ő.
Nem mellesleg a kontinens leghosszabb időn át folyamatosan „működő” miniszterelnöke: Luxemburgban, szülőhazájában, 1995 és 2013 között, vagyis majdnem húsz éven át töltötte be ezt a pozíciót. Már harmincéves kora óta vezető állásokat tölt be Luxemburgban, majd az unió hivatalaiban, de például volt a Világbank kormányzója is. Most, legutóbb idén márciusban lett nevétől hangos a világsajtó, amikor az Európai Néppárt dublini kongresszusán őt jelölték az Európai Bizottság leendő elnökének. Azóta áll a bál személye körül.
Strasbourgban diplomázott. Bár letette az ügyvédi esküt, de soha nem dolgozott szakmájában – elragadta a politika. Ellentmondásos személyiségnek írják le. Egyfelől a demokrácia legfőbb őre, a kompromisszum bajnoka – másfelől viszont a Frankfurter Allgemeine úgy fogalmazott, hogy ő maga a „sötét szobákban történő titkos tárgyalások híve”. A Spiegelnek pedig azt mondta: „Ha valamit eldöntünk és előállunk vele, egy darabig csak várunk, mi történik. Ha a tervünk nem vált ki nagy ellenállást – ami legtöbbször így van, hiszen a többség fel sem fogja, mit akarunk –, lépésről lépésre megyünk tovább, s a végén már nem lesz visszaút.”
Junckert „makacs dohányosnak” tartják, ami különösen kirívó az EU dohányzásellenes álláspontját ismerve, de igazi negatív szenzáció, hogy legalább ilyen makacs piás. Ő ugyan legyint erre, szerinte nincsenek alkoholproblémái, ami egyébként annyiban kétségkívül igaz, hogy eddig semmilyen komoly hibája nem ismert, ami az alkoholfogyasztásának lenne tulajdonítható. Ugyan azt beszélik, hogy mióta nem ő, hanem a holland pénzügyminiszter, Jeroen Dijsselbloem vezeti az eurocsoport üléseit, „a légkör jóval kálvinistábbra fordult”. Ezzel nyilván arra utalnak, hogy Juncker, afféle régi vágású politikusként, ebédre nyugodtan legurít egy-két gin-tonikot és sört, hogy szereti az éjszakába nyúló tárgyalásokat, amikor azért egykét üveg bor is kipukkan, de a lényeg, dolgozik, amíg kell. És az ajtó becsukódik mögötte.
Cameron brit miniszterelnök Juncker elleni háborúját a sajtó lejárató kampánnyal támogatta. Az írások, melyek szerint „egy olyan miniszterelnök, aki egy városnyi méretű országot irányított, hiteltelen”, még az enyhébbek közé tartoztak. A Daily Telegraph arról cikkezett, hogy Juncker konyakkal kezdi a napot, és az Európai Tanács csütörtöki díszvacsoráján is a politikus alkohol- és dohányfüggősége volt a téma, a Sun pedig „Európa legveszélyesebb emberének” nevezte. A Weltwoche svájci bulvárlap Hitlerrel és Mussolinivel együtt ábrázolta a címlapján. Az újság láttán Juncker 90 éves édesapja, akit Luxemburg náci megszállása idején erőszakkal soroztak be a Wehrmachtba, állítólag elsírta magát, hiába volt a vád nevetséges, hiszen fia több mint tíz évvel ezután született. A Süddeutsche Zeitung azt írta, hogy miniszterelnöksége idején Juncker busás összegekért cserébe nagyvállalatok rendezvényein mondott beszédeket. Juncker azzal védekezett, hogy a honoráriumot jótékonyságra fordította.
SZ. Á.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
