Ilyen még nem volt, pontosabban nagyon régen: az a helyzet, hogy idén még a „simán” jó termésű búza- és árpaföldek sem fedezik a gazdák költségeit. Csak a legkiválóbb – egy hektárról 7-8 tonnás – átlagokat betakarítók számíthatnak nyereségre, vagy inkább a nullszaldós eredményre. Az ok: a nemzetközi piaci folyamatok és várakozások miatt mélybe zuhantak a gabonaárak hazánkban. Így hiába nincs gond sehol a terméssel, hiába rég nem látott mértékűek a készletek.
Most, aratás végén egy tonna takarmánybúza és árpa 33-35 ezer forintért értékesíthető, míg egy tonna kenyérnek való termést 35-40 ezer forintért. Csakhogy egy hektár termelési költsége 150-250 ezer forint. És egy hektárról átlagosan 4-4,5 tonna jön le. Persze, akik „megadtak mindent” a növénynek (több trágya, növényvédelmi védekezés, világszínvonalú gépek használata), azok 240-250 ezer forintot költöttek ugyan, de 7-8 tonna „jön le” egy hektárról. A szakemberek szerint az 5 millió tonnányi összes búzatermés 30-40 százaléka lehet étkezési minőségű, egy része közepes – amit még lehet exportálni –, de a többség csak takarmánybúza. Így aztán kevesen érik el a jobb árakat, inkább 35 ezerrel lehet tonnánként számolni. Így aki tud, az kivár, mondván: minden előrejelzés szerint télre 5-10 százalékkal feljebb mehetnek az árak. Ám van egy „vastag termelői réteg”, amelynek pénz kell a nyár végi és ősz elejei munkákhoz, anyagbeszerzésekhez. Nyomott áron kénytelenek értékesíteni.
S hogy miért nincs igazán balhé mindebből? Azért, mert a kormányzat csak azt hangoztatja, hogy jók a hozamok, „megtermett az ország kenyere”, de árakról, minőségi ügyekről nem beszél. A termelő meg azért nem pattog, mert összességében még így is pénzénél van: hektáronként 65-70 ezer forint támogatást kap az uniótól. Ez pedig jövedelme jó részét jelenti. Egészen 2020-ig. Ugyanis sokfelől hallani, az EU meg akarja szüntetni/ át akarja alakítani a támogatási rendszert.
Az okosabbja addig gyűjtöget és fejleszt, így próbál túlélni. De akad egy gazdálkodói réteg, amely eleve úgy számol, hogy befejezi ténykedését: eladja gépeit, földjeit, s abból eléldegél, amíg futja a tartalékból.
Ha nem lennének az uniós pénzek, az agrárium is padlót fogna – az átvételi ár gyakran a termelési költségeket sem fedezi. Így égető kérdés, miként alakul 2020 után a dotáció: mennyi lesz a vissza nem térítendő támogatás.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!