„Nem kell mindjárt megszeretnünk egymást” – jegyezte meg a koalíciós tárgyalások egyik résztvevője az alkudozás kezdetén. A hangnem ennek megfelelően hűvös és pragmatikus. A negyedik és valószínűleg utolsó kancellári ciklusáért dolgozó Angela Merkel azt mondta, hogy a maga részéről kész „kreatívan újragondolni” bizonyos dolgokat. Kompromisszumokra szükség lesz, mert a partnerek elképzelései sokban különbözők, ráadásul a frontvonalak is bonyolultak. Szociális kérdésekben a bajor keresztényszociális CSU és a zöldek állnak közel egymáshoz, a migráció korlátozásában a liberális FDP és a CSU, az adócsökkentésben viszont a kereszténydemokrata CDU és az FDP ért egyet.

Ám a fekete–sárga–zöld színekről Jamaica-koalíciónak nevezett együttműködés sikerre van ítélve. A szociáldemokraták (SPD) már a választási kudarc éjszakáján bejelentették, hogy ellenzékbe vonulnak, így a többi demokratikus pártnak nincs más választása, mint az összefogás. Ha ugyanis egyezség híján nem alakul új kormány, akkor előrehozott választásokat kell kiírni, amiből az Alternatívát Németországnak (AfD) húzna hasznot – pedig már a szélsőjobboldali párt szeptemberi 12,6 százalékos eredménye is sokkoló volt.

Az együttműködés kényszerét hangsúlyozta Joschka Fischer volt külügyminiszter is. A zöldek visszavonult politikusa a Der Spiegel hírmagazinnak nyilatkozva nyíltan a nácikhoz hasonlította az AfD-t. Azt mondta, ha a párt vezetőit hallgatja, a porig rombolt Köln képe jelenik meg a szeme előtt. „Hiszen tudjuk, hogyan végződik ez a film” – tette hozzá a budakeszi sváb szülők fiaként született Fischer, aki családi gyökerei miatt használja a Joseph keresztnév magyaros becézését (a Joschka a Jóska német átirata).

Ráadásul a tárgyalóasztalnál ülő négy párt közül három (CDU, CSU, zöldek) kiábrándítóan teljesített, egyedül az FDP lehet elégedett a maga 10,7 százalékával. A leszerepelt párteliteken ezért is nagy a nyomás, eredményt kell produkálniuk. A koalíciókötést támogatja a társadalom többsége is: a megkérdezett németek 57 százaléka jónak tartaná a Jamaica-koalíciót.

Ezen a héten már a konkrét tartalmi kérdésekről egyeztettek, először a pénzügyekről. A jelek szerint mindenki egyetért „a fekete nulla” alapszabályával, vagyis kiegyensúlyozott költségvetést akar újabb eladósodás nélkül. Annál nagyobb a vita a szolidaritási különadóról. Ezt az adófajtát a két német állam egyesítésekor vezették be, hogy a befolyó összegből a keleti, volt NDK-s tartományok felzárkóztatását finanszírozzák. Az adócsökkentéssel kampányoló liberálisok szerint két évtized után megérett az idő arra, hogy megszüntessék ezt az adónemet. A zöldek viszont ellenzik ezt a lépést, mert szerintük csak tovább mélyítené a szakadékot a gazdagok és a szegények között. És az igazán kényes téma, a bevándorlás csak csütörtökön került napirendre.

Közben kedden megalakult a parlament új alsóháza. A Szövetségi Gyűlésnek (Bundestag) 709 képviselője van, ezzel a földkerekség második legnagyobb létszámú nemzeti törvényhozása a kínai Népi Gyűlés után (2987 fő). Elnökévé a veterán Wolfgang Schäublét (CDU) választották, aki 1972 óta megszakítás nélkül tagja a testületnek. Az eddigi pénzügyminiszter új hivatalában nyomban engedett kérlelhetetlen fiskális szigorából: azt mondta, nem döntő jelentőségű, hogy a nagy parlament drágább, mert ha jól végzi a dolgát, akkor ennyit igazán megér a demokrácia.

A legnagyobb érdeklődés az újonc AfD parlamenti bemutatkozását kíséri, amely 94 mandátumot szerzett, de az alakuló ülésre csak 92 képviselője maradt. A pártból és a frakcióból is kilépő Frauke Petryt ugyanis még egy társa követte, de úgy is mondhatnánk, hogy csak egy: sikerült elkerülniük a frakciószakadást, legalábbis egyelőre. Az AfD-sek stílszerűen a patkó jobb szélén kaptak helyet a Reichstag üléstermében – csakhogy senki sem akart melléjük ülni. Végül fogcsikorgatva bár, de a liberális frakció lenyelte a békát.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!