Képviselet nélkül - A diákok és szülők is megmozdultak

„A diákokat egyetlen oktatási intézkedés elfogadása előtt sem kérdezték meg, holott mi vagyunk a leginkább érintettek. A mi továbbtanulásunkkal, a mi jövőnkkel játszanak, ezért szeretnénk ezekbe a döntésekbe beleszólni. Ha a kormány akarná, könnyen megteremthetné ennek lehetőségét: sokan vagyunk, akik szívesen elmondanánk a véleményünket” – mondja Taraczközi Anna a Független Diákparlament képviselője, aki Egerben jár iskolába, most 11. osztályos. Egyre több iskola csatlakozik (az ország elitintézményei közül is) a budapesti Teleki Blanka Gimnázium diáksága által megfogalmazott 12 ponthoz. A követelések jól mutatják: ami a köznevelési törvény 2011-es megszavazáskor még csak a szakértők baljós víziójának tűnt, az a diákok számára immár mindennapi valóság. A megnövekedett óraszám, a mindennapos testnevelés, a befogadhatatlanra mennyiségűre duzzasztott tananyag, illetve a KLIK működési problémáiból fakadó bizonytalanság durván rányomja bélyegét az életükre.

Szempontjaik rendre elsikkadtak, az oktatási kormányzat alig kíváncsi a véleményükre, sokszor saját tanáraik is a maguk problémáival vannak elfoglalva – igaz, a mostani tiltakozás a korábbiaknál sokkal jobban koncentrál a gyerekek terheire. „Folyamatosan működő, országosan reprezentatív diákképviselet nincs ma Magyarországon” – mondja egy, a fiatalok érdekképviseletében aktív forrásunk. Bár a rendszerváltást követően alakultak országos diákszervezetek, de – szemben az egyetemekkel, főiskolákkal – a köznevelési intézmények száma annyira magas, hogy ilyen típusú érdekképviselet a fiatalabbak körében nem jöhetett létre. Ugyan az Országos Diákparlamentet háromévente kötelezően összehívják, ám nincs biztosítva az egyes alkalmak közötti folyamatosság: ennyi idő alatt a diákok viszont egyszerűen kicserélődnek. Az Országos Diákparlament utoljára 2014 novemberében ülésezett, akkor 42 pontban foglalta össze javaslatait, és arra kérte a Köznevelésért Felelős Államtitkárságot, hogy állítson fel egy testületet, amin keresztül rendszeresen egyeztet a diákérdekek képviselőivel. Továbbá a diákparlament véleményezési jogot kért az iskolákat érintő jogszabályok beterjesztése előtt, szerette volna bővíteni a tankönyvkínálatot, javította volna menza minőségét. A javaslatok közül szinte semmi nem teljesült. Ráadásul a politika a diákokat is megosztotta: a 2014-es Országos Diákparlament előtt sokan úgy gondolták, hogy mivel a minisztérium finanszírozza, az esemény nem lesz más, mint a kormány kirakatrendezvénye, ahol a diákok majd kiállnak a hoffmanni oktatáspolitika mellett. A kétkedők ezért meghirdették a Független Diákparlamentet (később bebizonyosodott, hogy a két gyűlés nagyon hasonló problémákat fogalmazott meg). A Független Diákparlament viszont jóval gyakrabban, évente kétszer ül össze, így Taraczközi Anna szerint naprakészebben és a kormányzat akaratától függetlenül tud reagálni a legégetőbb problémákra. Attól függetlenül, hogy egyeztetésre őket sem hívják meg, Anna most bizakodó, mert bár van rá esély, hogy a pedagógusoknak nyújtott engedmények kifogják a szelet a tiltakozók vitorlájából, a diákok problémáiról most annyi szó esett, hogy azokat nem lehet többé figyelmen kívül hagyni.

A diákokhoz hasonlóan a szülőknek sincs semmiféle beleszólása, hogy mi történik a gyermekeikkel az iskola falai között, holott (különösen a kisebbeknél) ez kulcskérdés lenne. „A mi szempontjaink biztosan nem érvényesülnek, hiszen nem is kérdez minket senki, még a pedagógusok sem nagyon. Feltettem a kérdést a tagjaink között, hogy ki az, akivel egyáltalán beszélt a jelenlegi helyzetről a gyereke tanára, de a válaszok alapján sokakat inkább leráztak, mondván: nem lehet ilyesmiről beszélni a szülőin” – mondja Salamon Eszter, az Európai Szülők Magyarországi Egyesületének (ESZME) elnökségi tagja. Igazi országos ernyőszervezete a szülőknek nincsen, a Keszei Sándor által elnökölt Magyarországi Szülők Országos Egyesülete például inkább hívta fel magára később visszavont hajmeresztő nyilatkozatokkal a figyelmet (például amikor az erkölcstanárokkal szemben azon követelményeket állította, hogy ne nézzenek otthon szexfilmet, ne dohányozzanak, éljenek házasságban, és legyen gyerekük), mint valós eredményekkel. Valódi párbeszéd nem nagyon van a pedagógusok, gyerekek és szülők között, bár úgy tűnik, sok helyen most a diákok maguk vették a kezükbe a kezdeményezést, hiszen nekik csak az azonnali eredmények számítanak. „A kezdeményezésekből és követelésekből már annyi van, mint égen a csillag, de az a nagy kérdés, hogy az én gyerekemnek, akinek ez az egy gyerekkora van, mitől lesz holnaptól egy kicsit jobb. A pedagógus akár évtizedes távlatokban gondolkodik, de engem nem nagyon érdekel, hogy egy másik gyereknek mitől lesz talán jobb majd másfél év múlva” – mondja Salamon Eszter, aki szerint a jelenlegi helyzetben is elsikkadnak ezek a kérdések. Friss civil kezdeményezés például az Országos Tantestületi Értekezlet, amely a diákok terheinek csökkentésével kapcsolatban már csak azt követeli, hogy kettővel csökkentsék a testnevelés órák számát, holott a baj ennél sokkal nagyobb. Az ESZME már három éve azt az álláspontot képviseli, hogy be kellene csukni az iskolákat, és addig nem is szabadna újra kinyitni őket, amíg nem állítják vissza a helyi tanterveket és az azokhoz kapcsolódó óraszámokat, ez után lehetne tárgyalni egy jobb rendszerről.
Salamon Eszter szerint ezt azonnal meg lehetne valósítani, csakúgy, mint a mindennapos testnevelés vagy a menzarendelet visszavonását.

Azt viszont illúziónak gondolja, hogy a KLIK-et egyik pillanatról a másikra meg lehet szüntetni, de megmaradhatna egyfajta csatornának, amelyen átfolyik a pénz, közben minden igazgató visszakaphatná a jogköreit.
Ahhoz pedig, hogy a szülők és a diákok érdekei is érvényesülhessenek az iskola falai között, arra lenne szükség, hogy legyenek olyan, az állam által finanszírozott szerveződések iskolán belül, ahol a leginkább érintettek gyakorolhatnak kontrollt az események felett, ez pedig a gyerekek demokráciára való nevelésében is fontos elem lehetne.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!