Az egyik fél szinte idillt, például igazságosságot és legalább 50 ezer új munkahelyet ígér, a másik meg világvégét jósol. Évek múlva derülhet csak ki, kinek lesz igaza az új agrártámogatási rendszer 2015-től érvényesített szabályaival kapcsolatban.
Nehéz dolga van a mindenkori kormányoknak az agráriummal: általában csak baj van a gazdákkal, mert még a panaszaikat sem nagyon érteni és csak a pénzt viszik, ráadásul alig lehet valamit kezdeni velük, ugyanis az unió kiemelt támogatottjai lévén brüsszeli szabályok szerint kapták a százmilliárdokat. Ebbe meg nem nagyon lehet tagországi szinten beleszólni.
Nos, e helyzet változott meg, a magyar kabinet legnagyobb örömére. Változott, mert Brüsszel lehetővé tette, hogy az eddigieknél nagyobb beleszólása legyen az agrártámogatások szétosztásába, s valahogy győzött az EU-ban is „a kicsi szép” elve: amelyik tagország akarja, az az egy üzemnek járó területalapú támogatásoknál a 150 ezer euró feletti támogatási összeget megkurtíthatja.
Nos, eddig néhány tagállam élt e lehetőséggel, de azt, amit Magyarország vezet be, még nem lépték meg ők sem. Vagyis nálunk 1200 hektár felett nem jár ez a támogatás. Azért 1200, mert ugyan a 150 ezer euró az nagyjából 1050-1060 hektárnyi terület támogatásösszege, de a magyar földjogi szabályozás e határt szabja meg a birtokméret felső határának – kivéve, ha a gazdálkodó vetőmagot termeszt, mert ők 1800 hektárt használhatnak.
Nos, a Fidesz megérezte, hogy itt az alkalom: olyan fegyver került a kezébe, amellyel az egész vidéki létet, a falusi belterjes viszonyokat is át tudja szervezni, az eddig szinte érinthetetlen gazdálkodói kört képes úgy alakítani, ahogy érdekei kívánják. A lényeg: a földtörvénnyel egy sor eddig életképes nagyságú nagybirtokot kell szétszedni sokkal kisebbekre. Lesz, amelyik csak ezért veszít értékéből és válik eladóvá a hozzá tartozó földbérletekkel, földtulajdonokkal együtt. És akkor itt a következő fogás: a támogatásmaximálás.
Ugyanis érdekes módon itt nem érvényesül az az elv, melyet a személyi jövedelemadó esetében hangoztattak: a nagyobb fizetésből a 16 százalék adókulcs miatt sokkal nagyobb összeget kell befizetni, mint egy kisebb bér után 16 százalék esetén, tehát, igazságos az egykulcsos rendszer – halljuk napra nap. A támogatásnál viszont mindenki 70 ezer forintot kap egy hektár után, legyen az 4 vagy 4 ezer hektár: itt tehát a végösszeg számít, hiszen vannak olyan cégek, vállalkozások, amelyek akár egymilliárd forintnyi támogatást is lenyúlnak, míg a kicsik csak néhány százezret. Ez az alapja annak, hogy a nagyüzemek sorától – 525 eddig jól prosperáló üzem, a hazai agrárium elit alakulata – most elvesznek hat év alatt bő 210 milliárd forintot. S odaadják a kicsiknek meg a közepeseknek. (Apropó, kis- és középgazdaság: a hazai agrárcégek néhány kivételtől eltekintve mind kis- és középvállalkozások, akár bevételüket, akár a foglalkoztatottak számát nézzük. Más kérdés, hogy ez a politika számára mellékes és még mindig nagybirtokot emlegetnek 2-3 ezer hektáros gazdaságok esetében is, holott e cégek 50-100 embert foglalkoztatnak csupán.)
A nagyobb gazdaságok veszítenek két helyen is: egyrészt le kell mondaniuk egy csomó területről a földtörvény miatt, másrészt elvész az eddigi támogatásuk java része. Mi lesz a következmény? Munkahelyvesztés, az eddigi legális munkahelyek szűnnek meg a mezőgazdaságban.
A családi gazdaság ugyanis nem foglalkoztat sok embert. Egy 300–600 hektáros családi gazdaság ma döntően állatot nem tart, 2-3 főt foglalkoztat és kizárólag növényt termeszt. Nagyüzemi módszerekkel, nagyüzemi gépekkel, tegyük hozzá, a félreértések elkerülése végett.
A másik következmény, hogy a cégek mögül eltűnik a fedezet: egyrészt a terület, másrészt az évek óta kiszámítható és biztosra vehető földalapú támogatás. E dotációra bankok sora több hitelkonstrukciót dolgozott ki, mely a világválság óta szinte egyedülálló módon jó helyzetbe hozta ezt az ágazatot. Csak tavaly 40-50 milliárddal nőtt a mezőgazdaság hitelállománya. Nos, most ez a biztosíték vész el a gazdálkodók egy része számára, vagyis egyes esetekben akár a hiteleket is visszakövetelhetik a bankok.
A kormány ugyanis hiába ígérte, hogy a nagyobb foglalkoztató cégeket, amelyektől most elveszi a támogatás egy részét, majd segíteni fogja másfajta támogatással. Majd. Egyszer. Talán. Amit az állattenyésztésnek szánnak, arról már most kiderült, hogy a belengetett 75 milliárdnyi pénzből csupán 10 milliárd az új forrás. A többi eddig is megvolt. Vagyis az ágazattól évente elvett 33-40 milliárd forintnyi támogatást csak részben pótolják vissza azoknak, akiktől elvették. Így ők bizton csökkentik gazdaságukat, azokat, amelyekben a magyar szarvasmarha-, sertés- és baromfiállomány 60-80 százalékát tartják. Márpedig a területmérséklés is eleve állatállomány-csökkenést okozott volna, a támogatásmegvonás ezt csak tovább erősíti. S az álom, hogy majd a családi gazdaságok fognak állatot tartani! Bolondok lennének, hiszen a növénytermesztés épp eleget hoz a konyhára, minek az állat, melyet az év minden napján el kell látni, s jövedelmet alig vagy egyáltalán nem termel.
Szóval, az utóbbi húsz év legnagyobb szabású agrárbeavatkozása bizton törést okoz az ágazatnak, de a fogyasztók ellátásában is. Bár nem olyan nagy a különbség aközött, hogy most 30 százalékban eszünk külföldi disznót, 5 év múlva meg mondjuk 60 százalékban, vagy 70 százalékban import lesz a trappista.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
