A Stratfor sorra veszi, kik esélyesek arra, hogy átvegyék a hatalmat az immár másfél évtizede, némi megszakítással, regnáló orosz elnöktől. Putyin esetleges kihívói között szerepel például Szergej Sojgu védelmi miniszter és Szergej Szobjanyin moszkvai polgármester, akiknek népszerűsége közelíti az elnökét. A Stratfor emellett azt is megemlíti, hogy akár Szergej Ivanov, az elnöki adminisztráció vezetője és Nyikolaj Patrjusev, az orosz Nemzetbiztonsági Tanács elnöke is végrehajthat a Kremlen belül egy puccsot. Hogy ennek mennyi a valószínűsége, azt nem tudni, az elemzők mindössze történelmi példákkal figyelmeztetnek arra, hogy a magukat erős emberekkel körülbástyázó vezetők is elbukhatnak – ha gazdasági hibákat vétenek.

Márpedig Oroszországnak erősödő gazdasági válsággal kell szembenéznie: négy év alatt megduplázódott az államadósság, a Krím annektálása, a kelet-ukrajnai harcok és a velük járó szankciók miatt a gazdasági növekedés megtorpant, a rubel látványosan gyengült, odaveszett a külföldi tőkebefektetések fele, ráadásul a legfontosabb bevételi forrásnak számító kőolaj világpiaci ára drasztikusan csökkent. Ez akár Putyin népszerűségét is veszélyeztetheti – bár egyelőre tart az oroszokban a háborús eufória, és kifejezetten rossz véleménnyel vannak Amerikáról és főként az EU-ról. Egyelőre azonban – a sikeres szocsi olimpiának, illetve a Krím „hazatérésének”, a nacionalista szenvedélyek felkorbácsolásának, az „erős kéz” politikájának köszönhetően – Putyin fölényesen vezet, egy közelmúltbeli közvélemény- kutatás szerint a megkérdezettek 75 százaléka újra rá voksolna. Nagy kérdés, hogy mi történik, ha a nyugati szankciók tovább szigorodnak. Ebben az esetben szakértők szerint 4-5 év alatt még rosszabb lehet az oroszok helyzete.

Tovább mélyítheti a válságot, ha az országtól megtagadják azokat a technológiákat, amelyekkel szélsőséges körülmények között kitermelhető a kőolaj vagy a földgáz. Ez lehet a Nyugat egyetlen érdemi fegyvere az egyre erőszakosabb orosz terjeszkedés ellen, az ugyanis jól látszik, hogy fegyveres konfliktusba senki sem kíván keveredni Putyinnal.

Az elemzés szerint demokratikus változásra senki ne számítson: 15 év alatt Putyin olyan autoriter rendszert épített ki, mely gyakorlatilag lehetetlenné teszi választás révén történő leváltását. A Stratfor minapi információja szerint az utóbbi időben Putyin az FSZB embereivel „tölti fel” a fontos pozíciókat. Az orosz biztonsági szolgálat igazgatóhelyettese, Oleg Sziromolotov külügyminiszter-helyettes lett, az FSZB egykori igazgatójának, ma a Nemzetbiztonsági Tanács titkárának a fiát, Andrej Patrusevet pedig a minap a GazpromNyefty második emberévé, vagyis az energetikai szektor egyik legfontosabb szereplőjévé emelték. Mindez utalhat arra is, hogy Putyin az emberei révén saját pozícióját igyekszik megerősíteni.

A rendszernek azonban – figyelmeztetett Sz. Bíró Zoltán Oroszország-kutató – vannak gyengeségei is. „Jelcin idejében a hatalom kétpólusú volt, egyrészt egy oligarchikus elitből, másrészt egy nyugatos, technokrata gondolkodású köztisztviselői csoportból állt. Miután Putyin megörökölte a hatalmat, egy harmadik felet is bevont: elkezdett jelentős mértékben támaszkodni a titkosszolgálatok erejére is. Ám miközben saját embereit a megfelelő pozíciókba ültette, fokozatosan leépítette mind a jelcini korszak oligarcháinak, mind nyugatos technokratáinak a befolyását. Csakhogy épp a Nyemcov-gyilkosság mutatta meg, hogy akár a titkosszolgálatokon belül is lehetnek érdekellentétek. Erre utalhat, hogy a hivatalos verzió szerint egy olyan ember követte el a gyilkosságot, aki a csecsen elnök belügyi elit alakulatában szolgált. Ez pedig komor árnyékot vet Ramzan Kadirovra, hiszen nehezen képzelhető el, hogy a tudta nélkül szánta volna el magát a gyilkosságra az azzal megvádolt és ma is letartóztatásban lévő Zaur Dadajev. Kadirov azonban élvezi Putyin támogatását. Az orosz elnök továbbra is benne látja az észak-kaukázusi stabilitás garanciáját.

A moszkvai sajtóban továbbra erősen tartja magát az a verzió, hogy nem egyszerűen Nyemcov meggyilkolása volt a cél, hanem a gyilkosság Kadirovra „kenése” és ezzel kimozdítása védett helyzetéből. Ha ez a verzió igaz, akkor mindez arra vall, hogy a titkosszolgálatok körében lehetnek olyan szereplők, akik fontos belpolitikai kérdésekről – például arról, hogy mit engedhet meg magának a csecsen elnök és mit nem – másképp gondolkodnak, mint a hivatalos irányvonal. Ez azonban egyelőre csak hipotézis, ám mégiscsak felettébb elgondolkodtató értelmezése a közelmúlt oroszországi történéseinek. Ráadásul Putyin ezzel párhuzamos, 11 napig tartó eltűnése csak tovább erősítette azt a benyomást, hogy a háttérben fontos dolgok történhetnek. És az orosz elnök lehet, hogy épp azért nem jelenik meg a nyilvánosság előtt, mert a paravánok mögött zajló kemény alku ezt nem teszi lehetővé. Mindez persze csak találgatás, de talán mégse véletlen, hogy efféle képzelgések épp most merülnek fel és válnak napokon át a sajtó témájává” – mondta Sz. Bíró Zoltán.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!