A probléma forszírozása helyett a megoldás kerül a fókuszba.
- Az iskolás gyerekek, a szülők és a pedagógusok közti együttműködést és a felelősségvállalást hangsúlyozzák.
- A megoldásközpontú coaching módszer a közoktatás részévé válhatna.
Kísérlet folyik a Békés megyei nagyszénási Czabán Samu Általános Iskolában. Az ország legtöbb oktatási intézményéhez hasonlóan kiutat keresnek a pedagógusok, hogyan lehet az állandóan és újonnan jelentkező nevelési nehézségeken úrrá lenni. Milyen fegyelmezési módszerekhez folyamodjanak az osztályteremben, ha a gyermekek elkalandozó figyelme már a tudás átadását veszélyezteti; hogyan küzdjék le az iskolába érkező gyerekek szorongását; akadályozzák meg a saját vagy önhibájukon kívüli okokból évismétlésre kényszerült tanulók lemorzsolódását? A megoldás kulcsát a 35 éve pedagógusi pályán lévő intézményvezető a megoldásközpontú coaching bevezetésében találta meg. Závogyán Judit és a tanári kar tagjai előbb maguk vettek részt a nevelési problémák gyökereinek hosszan taglalása helyett a pozitívumokra hangsúlyt fektető és megoldásokra fókuszáló coachingtréningeken, majd megszerzett tudásukat a tantermekben a gyerekeknek (és rajtuk keresztül a szüleiknek) adták tovább, valamint a tanári értekezleteken is sikerrel gyakorolják. „A különféle módszereket kipróbáló, folyamatosan innovatív gyakorlatokat kereső pedagógusok örömmel tapasztalták, hogy a coachingképzés a pedagógiában nagyon jól hasznosítható, érdemes elsajátítani és elterjeszteni. A megoldást fókuszba helyező úton elindulva örömmel érzékeljük, hogy mind a tantestület, mind az iskolai közösség szemlélete megváltozik, ha az együttgondolkodás és -cselekvés kerül előtérbe, lecserélve az eddigi gyakorlatot” – számol be az októberben bevezetett új módszer általános sikeréről Závogyán Judit. De mi is ez a nevelési módszer, mely a megoldásközpontú szemléletet helyezi az iskolai tanítás keretei közé?
Az úgynevezett megoldásközpontú brief coaching technikáit kezdetben családterápiás környezetben fejlesztették ki a gyerekvédelmi felügyeletek által megbízott szakemberek Amerikában, akiknek feladatuk volt a nehéz helyzetben lévő családoknál minél rövidebb idő alatt minél nagyobb változást elérni – osztja meg velünk a módszer előtörténetét Göntér Mónika, a nagyszénási kísérletben segédkező SolutionSurfers Magyarország megoldásközpontú coacha, trénere. „A sok esetben szenvedélybeteg, gyerekeiket hanyagoló szülőkkel beszélgetve a terapeuták a hatékony megoldás érdekében nem a problémák feltárására koncentráltak, hanem egyrészt arra fókuszáltak, hová szeretnének eljutni a családok, másrészt az erősségeket és a sikereket emelték ki a működésükből, még ha azok kivételesnek számítottak is. A pozitívumok kiemelése, a szülők, tanárok, iskolás gyerekek hármasa közti – a gyermek javát szolgáló – együttműködés kialakítása és a felelősségvállalás fontosságának hangsúlyozása révén integrálható ez a szemlélet az oktatási intézményekbe, a pedagógiai munkába” – magyarázza a tréner, hozzátéve: a poroszos iskolarendszer megváltoztatását kicsiben kell elkezdeni, amire a pedagógusok nagyon is nyitottak.
A tanárok nem megszabják, sugalmazzák az osztályok vagy az egyes diákok helyes viselkedését – milyenek ne legyenek, ne hangoskodjanak, ne csinálják ezt vagy azt, egymáshoz miként viszonyuljanak –, hanem megkérdezik tőlük, milyen elvárásokat tartanak elfogadhatónak, milyen céljaik vannak mind a tanórán, mind a közösségben, mind az iskolán kívül. A tanulók így maguk fogalmazzák meg, hogyan éreznék jól magukat egy osztályközösségben, hogyan javítanának a meglévőn, akár a saját magatartásukon.
A megbeszéléseken, a saját magukat értékelő skálázási (1-től 10-ig) rendszeren kívül olyan eszközök is segítik őket, mint az egymásnak odaadható üvegkavicsok, amikkel elismerhetik valaki közösségi munkáját (pl. szépen letörölte a táblát, segített összeszedni a padról lepottyanó tolltartó szétszóródó tartalmát), vagy ha a másik tettével, megszólalásával inspirálóan hatott rájuk. „A szülőknek is kiosztható dekorkövek persze előbb-utóbb elhagyhatók, a saját tetteiért felelősséget vállaló, megoldásokat kereső és találó szemlélet viszont megmarad” – foglalja össze a lényeget a coach.
Persze egy új szemlélet, módszer bevezetése nem történik máról holnapra, az iskolaigazgató 2–5 év alatt várja a mérhető eredmények megszületését, ám az ősszel megkezdett munka már meghozta első gyümölcseit. „Sikernek könyvelhettük el például, hogy egy megoldásközpontú beszélgetés eredményeképpen két fiú, akik az anyuka betegsége miatt kevesebb figyelemben részesültek, több időt töltöttek az iskola falai között, és félévkor egyetlen elégtelen osztályzatot sem szereztek. Észrevehetően sikeres a diákok osztályfőnöki órákon történő önmagukkal szembeni elvárásainak megfogalmazása, és az észlelt hiányosságok leküzdésén való gondolkodás, de nincs ez máshogy a tanári-vezetői értekezleteken sem, ahol mi is arra törekszünk, hogy a legnagyobb haszonnal zárjuk a megbeszélést.
A pedagógusok – minden leterheltségük ellenére – sokkal aktívabbak, sokkal szívesebben kezdeményeznek – a tanári szobában is sokkal jobb a hangulat” – részletezi Závogyán Judit, aki szívügyének tekinti, hogy ne csak elszigetelt esetekben valósuljon meg a jobbító szándék. „Ennek a módszernek akkor lenne igazán nagy értéke, ha nemcsak egyes intézményekben használnák, hanem az egész magyar közoktatásban, pedagógusképzésben helyet kapna.”
Ajánlott irodalom. Harvey Ratner – Denise Yusuf:
Megoldásközpontú coaching gyermekekkel
és fiatalokkal: a brief megközelítés (Z-Press, 2015)
A megoldásközpontú coaching gyermekekkel és kamaszokkal tréningekre legközelebb Budapesten nyílik alkalom Göntér Mónika és Bárnai Árpád trénerek vezetésével március 24–25-én, illetve április 22-én a SolutionSurfers Magyarország Egyesület (www.solutionsurfers.hu) szervezésében.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!