Kifulladásig tűzoltók

László tizenöt éve tűzoltó. Kelet-Magyarországon, egy kisvárosban él feleségével és négyéves kislányával. Egy hónap múlva jön a második gyerek. Ahogy minden tűzoltó, ő is 24-48 órázik, ami azt jelenti, hogy egy teljes napot szolgálatban tölt, aztán két napot pihen. „Ha szerencsém van, éjszaka nincs riasztás. Ha van, másnap használhatatlan vagyok.” Pedig kell az erő, mert László egy fuvarozócégnél dolgozik másodállásban. A pihenőnapjain építkezésekre visz sódert, homokot, téglát, ami kell. László története teljesen hétköznapi. Ha elmeséli az ember egy másik tűzoltónak, az csak legyint.

„A pestiek és a többi nagyvárosban élő tűzoltók közül nagyon sokan mentőznek. Vannak, akik a mentőápolói képzést is elvégzik. Én kamionoztam, alpinnal fát vágtam, ipari búvárkodtam. Csináltam mindent, ami létezik a földön.” Ezt már Vidó Attila, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének Békés megyei elnöke mondja. Az ötvenes éveiben járó, egykori hivatásos tűzoltó néhány éve kilépett a testületből, de az érdekvédelmi munkát nem adta fel. „Egy betegség miatt olyan helyzetbe kerültem, hogy kérhettem a szolgálati nyugdíjat. Akkor még lehetett – mondja. – Ma viszont a tűzoltó is dolgozhat 65 éves koráig, már ha bír.”

Kompótot pakolni

A tűzoltóknak és a többi rendvédelmisnek 2012 volt a fekete év. Ekkor vették el tőlük a szolgálati nyugdíjat. Helyette kapták az „életpályamodellt”, ami kiszámítható és biztos megélhetést ígért.

És hogy ne feledjük: 50 százalékos, fokozatos bérfejlesztést, első körben rögtön 30 százalékos emeléssel. „Ez volt az első kamu – sorolja Antalfi Zsolt, a nemrég alakult Egységes Tűzoltó Szakszervezet társelnöke. – A tűzoltók fizetése nagyjából 9 bérelemből áll össze. Alapbér és többféle pótlék. Erre mit csináltak? Elvettek négy bérelemet, és a maradékot emelték meg átlagosan 30 százalékkal. Legtöbbünknek jó, ha 10 százalékkal nőtt a pénze.”

A tűzoltók bére a napokban kapott nagyobb nyilvánosságot, amikor a szakszervezetek közölték: nem fogadják el a szolgálati törvény jövőre életbe lépő módosítását, amely szerint a rendvédelmi szférában a túlórákat ezután nem fizetik ki, hanem szabadnapra lehet váltani. Egy kezdő tűzoltó átlagosan nettó 160 ezer forintot visz haza. Ezért elvben 168 órát dolgozik egy hónapban, ami 7 szolgálatot jelent. Csakhogy a valóságban általában többet kell teljesíteni. A tűzoltók úgynevezett féléves időkeretben dolgoznak, ennyi idő alatt általában 4-6 pluszmunkanapjuk keletkezik. Különösen nagy forróságban, hóban és árvízben. Vagyis elég gyakran. „Idén januárban a parancsnokunk határozottan kérte, hogy pénzben kérjük a túlszolgálatot, mert nincs ember, aki a szabadnapon helyettesítsen” – mondja László. „2015-ben azt hitték, nem kell majd túlórát fizetni, olyan vonzó lesz a tűzoltópálya – folytatja Antalfi Zsolt. – Közben a versenyszférában megtörtént a valódi béremelkedés, nálunk viszont minden maradt a régiben. Nem csoda, hogy ma lasszóval kell fogni a tűzoltót. Ki az, aki 160 ezerért kockáztatja az életét, miközben az Aldiban ennek a másfélszereséért kompótot is lehet pakolni a polcra? Én nem a másét sokallom, a mienket keveslem. Miközben a felelősség összehasonlíthatatlan.”

Egy svéd tűzoltónak minden évben meghatározott időt rekreációval kell töltenie. Meg is van ennek az infrastruktúrája. Ugyanez a helyzet Németországban, Dániában és több más nyugat-európai országban. Néhány éve működik a visegrádi országok tűzoltóinak informális szervezete is. A magyar tűzoltók innen tudják, hogy a román, szlovák, cseh vagy lengyel kollégák sem maszekolnak a szabadnapjukon.

Magyar tűzoltó menni Dánia

A tűzoltóélet nagy kaland. Gondolhatnánk, a huszonévesek tolonganak, hogy naponta átélhessék a Pokoli tornyot vagy a Lánglovagokat. Eközben a valóság az, hogy a toborzók konganak az ürességtől. „Nemrég olvastam az Indexen, hogy az újságírójuk elment egy toborzóra. Hárman voltak, de a fizikai teszt után ő maradt egyedül. Amikor én kezdtem, csak kihalásos alapon lehetett az ember tűzoltó. Én egy évig vártam az üresedésre, igaz, akkor ez még nyugdíjas szakma volt” – mondja Vidó Attila. Ma a fiatalok, ha egyáltalán idejönnek – tisztelet a kivételnek –, csak addig maradnak, amíg nem kapnak jobban fizető állást. „Manapság egy pizzafutár élete legalább olyan kalandos, mint a miénk, többet fizet és a csajok is szeretik a motoros srácokat – mondja Antalfi Zsolt. – És ha hibázol, nem a katonai bíróság ítélkezik feletted. Nem csoda, hogy a gyerekek inkább pizzafutárnak mennek, mint tűzoltónak. Vagy éppen mosogatni Dániába.” „Sokáig gondolkodtam, mi a fenét csináljak. Ezt imádom, ez az életem, de ötszörös pénzt ígértek – meséli Géza, aki egy Pest megyei őrsről szerel le hamarosan, és a barátnőjével kiköltözik Dániába. – 2013-ban szereltem fel, akkor még otthon laktam a szüleimnél. Amikor megnősültem, úgy számoltam, kijövünk a pénzből. A feleségem keres majd ugyanennyit, aztán az életpályamodellel az én pénzemet is emelik. Elvégeztem egy különleges szerkezelői tanfolyamot, de így sem viszek haza 175 ezernél többet. Meguntam az állandó maszekolást.”

Fáradhatatlanul

Miközben az újak nem jönnek, hamarosan az ötvenes korosztály lesz a tűzoltóság derékhada. Ez az a korosztály, amelyiknek még fontos a lojalitás. És amelynek már nemigen van lehetősége váltani. Tűzoltó marad a nyugdíjig, ha megéri. Egy ötvenes tűzoltó éppen olyan állapotban van, mint egy átlagos ötvenes magyar férfi. Vagy még olyanabban. Teljesíteni viszont nekik is éppen úgy kell, mint egy fiatalabbnak. „Én hatéves korom óta aktívan sportolok, de a vérnyomásom már nekem is az egekben van. Van rajtam néhány pluszkiló, és térdműtétre várok – mondja Vidó Attila. – Zsinka András helyettes államtitkár nemrég azt mondta: Uraim, mindenki tartsa magát karban! Én is elmúltam ötven, mégis fel tudok menni a létrára! A festőlétrára biztosan, de próbáljon meg arra felszaladni, ami a szerkocsin van. Vagy a hóna alatt egy gyenge kis ötvenkilós menyecskével lefutni a tizedikről.” Ehhez Antalfi Zsolt csak annyit tesz hozzá, hogy „ötven fölött a civil életben is már mindenféle nyavalyája van az embernek, de ha egy kőműves, aki 25 évesen napi húsz sor téglát rakott le, 52 évesen már csak tizennégyet, annak nem szólnak egy szót sem. De ha egy vele egyidős tűzoltó a tízemeletesben a nyolcadikon elfárad, az ugye nincs rendben?”

És akkor mi lesz – teszi fel a kérdést az újságíró –, ha nincs elég tűzoltó, és újak se jönnek? Vidó Attila szerint ugyanaz, mint eddig: játék a matekkal. Majd leviszik a kötelező minimális létszámokat. Ha eddig három raj volt egy műszakban, ezután lesz másfél. „Ha jövőre elkezdjük görgetni magunk előtt a ki nem vett szabadnapokat, akkor az lesz, hogy mondjuk eddig egy tűzesethez kivonult 50 tűzoltó 3 parancsnokságról, most majd csak 30 megy ki. Amíg a tűz el van oltva, a polgár nem vesz észre semmit.”

És amíg a rendőröknél évek óta jól működik az érdekegyeztetés (a miniszter rendszeresen találkozik az érdek-képviseleti vezetőkkel), a tűzoltók mostohagyereknek érzik magukat. A miniszter azt mondta, alakítsanak ki közös álláspontot a katasztrófavédelem főigazgatójával, és akkor tárgyalhatnak. „A főigazgató viszont 2017 februárja óta nem hajlandó leülni tárgyalni velünk” – mondja Vidó Attila. Így tényleg nehéz.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!