Most úgy tűnik, meglehet a háborúzáshoz szükséges kétharmados többség, és akkor csatlakozhatunk az Obama elnök által életre hívott nemzetközi koalícióhoz. Tavaly júniusban döntötte el az Egyesült Államok elnöke, hogy eleget téve az iraki kormány kérésének, légi támadásokkal próbálják meg visszaszorítani az Iszlám Állam terjeszkedését. Az USA kezdeményezést számos NATO-tagország és közel-keleti állam támogatja. Nagy-Britannia, Franciaország, Ausztrália és Jordánia a légierejét veti be, Törökország, Norvégia, Portugália és Németország az iraki kormányerők és a kurd hadsereg kiképzéséhez küldött tiszteket, Olaszország pedig a felderítésben és bizonyos logisztikai feladatok ellátásában is részt vesz. Az iraki misszióval nemcsak a terrorizmus elleni harchoz járulna hozzá Magyarország, de javulna a nemzetközi megítélésünk is, legfőképpen az USA és Németország szemében.

Amit ma tudni lehet: a magyar katonák a biztonságosnak tartott Kurdisztán katonai létesítményeinek az őrzéséért és védelméért felelnének, 50 katona pedig itthon maradna tartalékos állományban, mindez 20 milliárdjába kerülne az adófizetőknek.

De vannak-e háborúra alkalmas katonáink?

Ha egy kiképzőbázist kell védeni vagy kiképzési feladatokat kell ellátni, a magyar katonai alakulatok közül ezeknek a feladatoknak az ellátására több is képes. Ahol lőnek, oda a szolnoki 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóaljból szoktak katonákat (képeinken a kiképzésük) küldeni. A szolnoki elit alakulat képzettsége tényleg világszínvonalú, olyannyira az, hogy egy katonai szakértő lapunknak úgy nyilatkozott: ha „csak” őrzés-védelmi feladatokra küldenénk ki a szolnokiakat, az olyan lenne, mintha tengeralattjáróval mennénk sétahajókázni.

„A honvédség két lövészdandárjának bármelyik zászlóaljából mehetnek – mondta Szenes Zoltán nyugalmazott vezérezredes, volt vezérkari főnök. – A magyar honvédség nagy rutint szerzett az elmúlt években az őrző-védő feladatokban: Koszovóban hat éven át őriztük a pristinai NATO-parancsnokságot, Afganisztánban pedig a saját védelmünket biztosítottuk.”

A volt vezérkari főnök ugyanakkor arra figyelmeztetett: csak a politikai döntés után küldik ki a szemrevételező csoportot, és azután indul meg a tervezés és a csapatok felkészítése. Ha a magyar katonák képzettsége megfelelőnek is mondható, a felszerelésre azonban ráférne a korszerűsítés.

A Boszniát, Afganisztánt és Grúziát is megjárt nyugalmazott alezredes, Koltai Arnold szerint bár ez leginkább anyagi kérdés, lassan, de folyamatosan javul a helyzet. Régebben volt, hogy a ballisztikai védelemmel rendelkező kevlársisak helyett valami kevésbé megfelelő volt a központilag biztosított felszerelésben, ám a kint szolgáló állomány visszajelzései alapján azért mára ezeket lecserélték. „Lassú a gépezet, de azért fejlődünk, még annak ellenére is, hogy főleg a szerződéses állományban viszonylag magas a fluktuáció, vagyis a megélhetési katonák számának folyamatos változása, illetve az állomány cserélődése” – tette hozzá az egykori felderítő tiszt.

Ha a katonákon nem is múlik, a politikai támogatás kulcsfontosságú lehet. A mostani nagy fogadkozások hitelességét árnyalja, hogy 2004 végén azért kellett kivonni a magyar csapatokat Irakból, mert a Fidesz visszavonta korábbi támogatását, így akkor nem jött össze a misszió meghosszabbításához szükséges kétharmados felhatalmazás. És most?

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!