Kim, a kedves megvezető

Így, pár hét távolságból visszatekintve, lássuk, mit is ért el a két érdekelt Szingapúrban? A helyes válasz: nagy gazdasági, valamint politikai sikert, Észak-Korea, de főként Kína. Mást nem. Az első, mámoros pillanatokban talán még volt helye a naiv ünneplésnek, de mára elszálltak ezek a remények.

Érdekes hír terjedt el a világsajtóban, és nincs okunk kételkedni benne. „Az NBC szerint öt forrás is megerősítette, hogy Észak-Korea folytatja a nukleáris fegyverekhez szükséges dúsított urán termelését, és volt, aki egyértelműen arra utalt, hogy az ázsiai ország szándékosan megvezeti az amerikai vezetőket, és ugyan nukleáris tesztek nem zajlanak, rakétakilövésről sincs hír, de nincs bizonyíték arra, hogy csökkentenék a nukleáris készleteket. A Fehér Ház nem reagált az NBC értesüléseire”, írta a 444.hu.

Ha ez nem lenne elég, műholdképek bizonyítják, hogy az észak-koreai ballisztikus rakétaprogram sem állt le. A képeket a San Franciscó-i Planet Labs Inc. műholdja készítette, és egy montereyi egyetem kutatói elemezték. Ezek a Védelmi Tudományos Akadémia Vegyipari Anyagtudományi Intézetét ábrázolják, amely az Észak-Korea keleti partján fekvő Hamhung városában található. Nos, a szép nevű intézet egyetlen célja a hírszerzési források szerint, hogy a rakétaprogramot lássa el alkatrészekkel. Nagy része azután épült meg, hogy a két Korea vezetői április 27-én aláírták a panmindzsoni deklarációt, melyben Észak-Korea elkötelezi magát, miszerint a Koreai-félsziget teljes atommentesítésén fog dolgozni. Mondjuk, ebből a szempontból a szingapúri záróokmány csak megerősíti a némiképp konkrétabb panmindzsoni nyilatkozatot.

Valami hasonlóra számítani lehetett. Észak-Koreának érdeke ugyan az egyezmény, még inkább érdeke az amerikai és főleg kínai segítséggel induló gazdasági fellendülés, ezért a társadalom csekély mértékű liberalizációja sem túl nagy ár, de többet aligha fog adni.

Valójában a szingapúri egyezményt vagy inkább nyilatkozatot sem lett volna szabad aláírni garanciák nélkül, illetve ezt a négy általános pontot legfeljebb preambulumnak lett volna szabad tekinteni. A reális segítségnyújtást attól kellett volna függővé tenni, hogy Észak-Korea átadja-e a nukleáris fegyvereket. Azonban a szingapúri nyilatkozat egyetlen célja szemmel láthatóan az, hogy a két szerződő felet, úgymint Donald J. Trumpot és Kim Dzsongunt (bár ő inkább Oscar-esélyes lehetne) idén jelöljék a Nobel-békedíjra. Ez egyben garancia arra is, hogy a díjkiosztó előtt nem lesz fegyveres konfliktus – utána már lehet.

Valójában a szingapúri egyezményt vagy inkább nyilatkozatot sem lett volna szabad aláírni garanciák nélkül, illetve ezt a négy általános pontot legfeljebb preambulumnak lett volna szabad tekinteni. A reális segítségnyújtást attól kellett volna függővé tenni, hogy Észak-Korea átadja-e a nukleáris fegyvereket. Azonban a szingapúri nyilatkozat egyetlen célja szemmel láthatóan az, hogy a két szerződő felet, úgymint Donald J. Trumpot és Kim Dzsongunt (bár ő inkább Oscar-esélyes lehetne) idén jelöljék a Nobel-békedíjra. Ez egyben garancia arra is, hogy a díjkiosztó előtt nem lesz fegyveres konfliktus – utána már lehet.

Két megoldása van a jelenleg stagnáló válságnak: az egyik, hogy Észak-Korea amerikai befolyási övezet lesz, a másik pedig, hogy Kína fogja irányítani a phenjani rezsimet. Mármost, míg az amerikai befolyás növekedésével járna némi, nem túl komoly társadalmi átalakulás, a kínai verziónak ez nem feltétele. Ha Kína nyeri meg ezt a madzsongpartit, nem kell változnia semminek, sőt jobb is, ha nem változik. Elég, ha, mint eddig, Észak-Korea ütközőállamként funkcionál, valamint megveszi a kínai iparcikkeket, bár túl nagy piacnak nem mondhatnánk.

A dolgok jelen állása szerint ott tartunk, hogy a szingapúri találkozón és az utána tett engedményekkel az Egyesült Államok megkötötte a saját kezét a félsziget ügyeiben, és örülhet, ha a kínai gazdasági-politikai terjeszkedést nem neki kell fizetnie.

De lehet, hogy azt is bevasalják rajta.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!