Kipróbáltuk! A víz az víz

Sima, selymesen puha textúrát kiáltottak a szakavatott ítészek, amikor megkóstolták a palackozott ivóvizet. A nemzetközi, Michelin-csillagos séfekből és sommelier-kből álló, 70 tagú bírálóbizottság vak kóstolási teszt után a legmagasabb, háromcsillagos minősítést adta a szigetközi víznek, amely elsőként a magyar vizek közül megkapta a legrangosabb díjat, az „iTQi Superior Taste Award”-ot. Persze van, akinek elég eltekerni a csapot: a cég szolgáltatási területén élők a fekete-erdei ivóvízbázisból kinyert nedűt fogyasztják csapvízként. Nekünk viszont elég sokat kellett talpalni, mire egy étteremben ráakadtunk a félliteres üvegben, 500 forintért mért csodaitalra, amiből ráadásul csak buborékos volt raktáron.

Így ugrott ugyan a selymesen puha textúra, de ha már ott voltunk, nem bírtuk megállni, vételeztünk egyet, igaz, hosszasan kellett könyörögni, hogy elhozhassuk a betéti díjas üveget (természetesen visszavittük).

És ha már a sztárséfek vakteszteltek, ezt tettük mi is. Az egyik pohárban a szupervíz bugyogott, a másikban a szerkesztőségi ballonosunkat indítottuk a versenyen.

Szakavatott tesztelőként láttunk neki a dolognak: először szagoltunk, itt még semmi különbséget nem fedeztünk fel. A buborékszám sem volt mérvadó, a tényleges kóstolás viszont meglepetést hozott.

A fiúk azonnal meg tudták mondani, melyik a gépi és melyik a puccos víz (szóltak mindenféle ásványi anyagról meg savanyúságról, s hogy borvizes a drágábbik változat, de ezt felvágásnak minősítettük), míg a lányok csak annyit tudtak kijelenteni, hogy a két pohárban nem ugyanaz a víz található.

A szigetközi egyébként tényleg finom és friss víz, de hogy hatalmas különbség nincs e között és egy sima szóda között, az biztos. Hogy honnan tudták akkor a fiúk, hogy melyik melyik? Egy bölcs tanács szerint sok pálinkát kell inni, attól jobban érzi az ember az ízkülönbségeket. Ma is tanultunk valami hasznosat. Vizet viszont inkább a ballonosból iszunk eztán is

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!