Kivert kutyák az utcán

Az M3-as autópályán tévelygő kutyára az egyik rádió hívta fel a figyelmet. Az autósok vérmérsékletük és az állatokhoz való viszonyuk alapján lassítottak, vagy káromkodtak. Egy Škoda Fabia a vészvillogót bekapcsolva megállt, a vezető kiugrott, s berakta a kocsiba a csapzott, sántító vizslát. Télen több állatot tesznek ki az otthonukból, mint egyébként. A menhelyek ilyen időben még jobban megtelnek. Akad ember, aki a zimankó érkeztével jön rá: újra itt a fűtési szezon, s már nem bírja az állat etetési, oltási és egyéb költségeit is viselni.

Télen az állatok tápanyagigénye megnő: több energiára van szükségük ahhoz, hogy testük tartsa a hőt. Különösen, ha kint tartják őket, házőrzőként. Szabó Attila állatvédő, kutyakiképző – a Cerberos Kutyakiképző Iskola kecskeméti vezetője, az ottani Menhely az Állatokért Alapítvány telepét is ő felügyeli – nem egyszer kap értesítést erdőben fához, vagy távoli kerítéshez kikötött, otthagyott kutyusról. A jobbik eset, ha a tulajdonos – becsülettel – eleve náluk jelentkezik, hogy elég, nem megy már az állattartás. Akkor valahogy mindig akad legalább ideiglenes befogadói segítség. A leggyakoribb, hogy vemhes, vagy kölykös szukát tesznek ki. Az ivartalanítás drága. Arra nem is gondolnak, hogy ezt állatvédők segítségével – sok orvos is akad köztük – oldják meg. Szabó Attila szerint a kutya védtelen – mert emberhez szokott, tőle függ, mint falkalény.

Érdekes, hogy állatvédők szerint kevés az olyan elhagyott, kidobott eb, amely korábban hajléktalané volt. A fedél nélküli ember, ha kutyája van, gyakran nem megy be szállásra, mert nem akarja elhagyni az ebet, gyakran egyetlen társát. A középkorú Géza és párja, Ildi hajléktalan: mindketten állami gondozottak voltak, munkásszállón éltek, amíg volt munka és szálló. Alkalmi melókból, télen hólapátolásból, nyáron kertészkedésből élnek – s a kint, a Hűvösvölgyben, egy barlangban laknak évek óta. Két kutyájuk oltva, ivartalanítva. Igen, ilyen is van.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!