Bár hallottuk korábban is, hogy a helyesírási szabályzat megújult, méghozzá több mint egy évvel ezelőtt, rá kellett jönnünk, hogy fogalmunk sincs arról, mely szabályok változtak, és hogyan – vagyis, hogy: helyesen írunk-e bizonyos szavakat vagy sem. Nagy, mindent felforgató változásokra azért nem kell gondolni – szakmai berkeken belül sokan elégedetlenkedtek is, mert úgy vélték, a helyesírásunkat felügyelő Magyar Tudományos Akadémia Nyelvi Bizottsága nem vállalta magára egy teljes körű és immár erősen szükséges reform véghezvitelét. Többek szerint olyannyira nem történt érdemi változás, hogy valójában nincs is értelme 12. kiadásról beszélni, ugyanis pusztán a 11. kozmetikázása történt.

1832-ben jelent meg a Magyar helyesirás’ és szóragasztás’ főbb szabályai című kötet a Magyar Tudós Társaság (mára Magyar Tudományos Akadémia) felügyelete alatt. Korszakhatárról van szó: az ezt megelőző időszakot ugyanis régi magyar helyesírásnak nevezzük, az ezt követőt pedig mai magyar helyesírásnak. 1922-től az akadémiai helyesírási szabályzat használatát a vallási és közoktatási miniszter már minden iskola számára kötelezővé tette. Az adott kor igényeinek megfelelően a kötet tartalma többször is változott (legutoljára 1984-ben).

Mi változott tehát?

Elsősorban a megfogalmazás: mára már nem beszélhetünk alanyi és tárgyas, csak általános és határozott ragozásról – valljuk be, ezek egy egyszeri halandó számára nem sokat mondanak. Az sem tűnik eget rengető váltásnak, hogy a helyes megfogalmazás immár: birtokos személyjel (-rag) ahelyett, hogy birtokos személyrag (-jel) lenne leírva a szótárban…

A korábbiakhoz képest viszont valamennyivel egyszerűbb dolgunk van immár a kötőjelekkel: az új szabályzat ugyanis megengedi, hogy elhagyjuk őket a többszörösen összetett szavak esetében, még akkor is, ha azok hat szótagnál hosszabbak. Nem ilyen üdvös a helyzet viszont két tagból álló szavak esetében: a pácsó továbbra is pácsó, a faszék pedig faszék marad, pedig olvasás szempontjából jóval könnyebb dolgunk lenne, ha beiktathatnánk a két tag közé a kötőjelet. Bár az is igaz, hogy a pácsó szót, lehet, soha az életben nem írjuk le.

Nem ez a helyzet a Mariannok esetével: azt már érdemesebb megjegyezni, hogy az új szabályok szerint nem Mariannál, hanem Mariann-nál voltunk vacsorázni, vagyis a kettős betűre végződő vezetéknevekhez eztán kötőjellel kapcsoljuk az azonos betűvel kezdődő toldalékot, míg korábban csak elhagytuk a felesleges harmadikat.

Szintén érdemes megjegyezni, hogy a betűszókhoz kapcsolódó ragot eddig külön kellett írnunk abban az esetben, ha az utolsó betű ugyanazt a szót rövidítette, amely az utótag, eztán azonban ide is kötőjelet kell biggyeszteni. Bonyolultan hangzik, de egyáltalán nem az, elég csak megjegyezni, hogy nem MKB bankot, hanem MKB-bankot kell írni. Öntudatra ébredhetnek az intézmények is: eddig ugyanis megnevezésük (néhány kivételtől eltekintve) kisbetűvel volt írandó, immár azonban a Toldi sem mozi, hanem Mozi, a pénzügyi osztály lehet Pénzügyi Osztály, sőt a Sarki kocsmának sem kell többé szégyenkeznie, kiírhatja nyugodtan, hogy Kocsma.

Szintén jó hír azoknak, akik nem toldalékoltak eddig biztos kézzel, hogy az olyan vitás kérdésekben, mint például a düh szó esetében, a szabályzat megengedő álláspontra helyezkedik: írhatjuk úgy is, hogy dühvel, de úgy is, hogy dühhel. Hasonló a helyzet a -gat képzős igékkel: eddig csak a kacsintgat és a tekintget lehetett helyes, mostantól az sem veszít pontot a teszten, aki a kacsingat és tekinget szavakat írja le.

Érdemes megjegyezni, hogy a számok toldalékolása is változott: az elsején például már nem csak az 1-jén formában helyes, írhatjuk azt is, hogy 1-én, ha spórolni szeretnénk a betűkkel. Ami viszont furcsa lehet a szemnek, de immár egyáltalán nem helytelen, az a -szerű elem használata. Hogy nem használjuk valójában? Dehogynem: csak mostantól az ésszerűt észszerűnek kell írni, bármennyire is észszerűtlennek tűnik ez…

Fellélegezhetnek viszont az idő szerelmesei: eddig csak és kizárólag 8.15 megoldással utalhattunk, mondjuk, egy találkozó kezdetére, mostantól a 8:15 is elfogadható.

Kisdiákoknak jó hír, hogy egyes szabályokat egyenesen töröltek az új kötetből: ne keresgélje senki például a 159-est, ami az asszonynevek helyesírását szabályozta, a sok jogi előírás miatt ugyanis okafogyottá vált a használata. Ugyanígy járt a 298-as pont is – a postai címzések iránt érdeklődőknek ugyanis nem a szabályzatban, hanem a postán kell érdeklődniük a helyes formáról.

Nekünk, újságíróknak viszont nem kedvezett az új szabályzat: eddig ugyanis megengedő volt, ha nyomdatechnikai okokra hivatkozva bizonyos mellékjeleket elhagytunk. Mivel azonban fejlődik, halad a kor, nincs több kifogás, a jeleknek maradniuk kell, s így nincs több Citroen és Jyvaskyla (ami egy finn egyetemi város neve), csak és kizárólag Citroën és Jyväskylä az elfogadható. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy nem csak nekünk kell váltani, immár a szupravezető-gyártás is kötőjelesen írandó…

Annyi mindenesetre elmondható, hogy akinek a 11. kiadás van meg a helyesírási szabályzatból, annak nem érdemes kidobnia azt az ablakon – ha viszont nincs, érdemes beszerezni egyet az újból. Az biztos, hogy (bár ez a helytelen forma) senki nem néz majd ránk furcsán, ha tőbelsejit írunk, a mostanra helyesnek minősített tő belseji helyett.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!