A világ gyorsulását talán csak a szolgáltatók és a kereskedők tudják követni. Minden igényt kielégítenek, bármilyen hektikusak is a vásárlói szokások. Nálunk jobban tudják, vagy talán ők határozzák meg, mit akarunk és miért vagyunk hajlandóak akár indokolatlanul is sok pénzt fizetni. Daphne Kasriel-Alexander vásárlói szokásokat monitorozó szakember a 2016-os fogyasztási szokásokat gyűjtötte össze. Nem csak a kereskedőknek segít így.
Olcsón jót akarnak
Egyre nő az ellentmondásokkal teli, úgynevezett agnosztikus vásárlók csoportja: ők azok, akik szeretik a minőséget, de nem hajlandóak belenyúlni a pénztárcájukba. Semmi sznobéria vagy márkahűség nincs bennük, őket minden egyes vásárláskor újra meg kell győzni – és nem dőlnek be a hókuszpókusznak, számukra két tényező van csupán: ár és érték. Órákat képesek eltölteni a szupermarketekben, leárazásokra vadászva. Számukra az impulzusvásárlás szitokszó.
A „fajta” térnyerését mutatja, hogy az Egyesült Királyságban már kétszer annyi időt töltenek vásárlással az emberek, mint tíz évvel korábban, az újzélandiak pedig szinte csak leértékelt árut hajlandóak venni.
Időt tessék!
Mára az egyik legfontosabb árucikk az idő lett, nem véletlenül fogy olyan sok félkész étel szerte Európában, de Ázsiában és az amerikai kontinensen is, hiszen kinek van ideje főzni?! A szállodák pedig egynapos vakációt kínálnak teljes kikapcsolódással, luxusszolgáltatással a szabadságot időhiányban elnapoló gazdag városiaknak: a „Daycation” (a nap és a vakáció szó összeolvadásából) népszerűbb, mint valaha.
Az okos háztartási gépek, mint az önműködő porszívó vagy az okosséf-eszközök (melyekbe csak be kell dobálni az alapanyagokat) borsos áruk ellenére is töret l e n népszerűségnek örvendenek.
A divatipar is naprakész, sorra gyártják az utcára, étterembe és edzőterembe egyaránt hordható ruhákat – mert nehogy az edzőteremben való átöltözés rabolja a drága időnket.
Megváltozott idősek
A jóléti államok polgárai egyre öregszenek – a mai nyugdíjasok azonban megváltoztak. Energikusak, életvidámak, a nyugdíj pedig amolyan második fiatalságot jelent számukra. Mert van pénzük, amit szeretnének elkölteni.
A cégek pedig alkalmazkodnak a fogyasztói szokásaikhoz – nem véletlenül készülnek telefonok nyugdíjasoknak (nem butább készülékek az átlagnál, csak könnyebben lehet használni őket), szerveznek az utazási irodák külön utakat időseknek – nem olcsóbb, hanem az igényeikre szabott vakációk ezek. A divatipar is felfedezte az időseket – újra.
Egyre gyakrabban látni a magazinokban és a közösségi oldalakon őszülő modellt: az örök szépséget és a stílust jelképezik. Ami nem kell, hogy az idő múlásával elhalványuljon.
Az érintett kor- és társadalmi osztálynak a „nyugdíjas banán” teljesen értelmezhetetlen fogalom
Vásárlóból bérlő
A háborús konfliktusokkal, természeti katasztrófákkal sújtott világban szükség van az adakozókra. Ma azonban már nem csak a milliárdosok és a nagyobb cégek kiváltsága mindez: egyre több alulról szerveződő, civilek által szervezett adakozással találkozunk.
Szívesen nyúlunk a zsebünkbe (nem túl mélyen, a közösségi gyűjtés a sok kicsi sokra megy elvét követi), ha környezetvédelemről, állatokról, elesett emberekről van szó. Erre a célra egyre több online felület készül, applikációk kerülnek a piacra, amelyek a világ jobbá tételét tűzték ki célul. Virágkorát éli a közösségi megosztás, bizonyos tárgyak vásárlása helyett egyre többen inkább bérlik azokat.
Elmosódott nemek
Az esélyegyenlőség jegyében a nemek közti határvonal is egyre vékonyabb, sőt lassan elmosódni látszik. Különösen észrevehető ez a játékok piacán: a szülők zöme már nem ragaszkodik hozzá, hogy a fiuk autóval, a lányuk babával játsszon. Felismerték ezt a játékboltok is – egyre kevesebb online boltban találunk külön fiú és lány kategóriát. A divatiparban ismét egyre nagyobb teret kap az androgün stílus. Egyes tervezők ruhái közül csak nehezen megmondható, melyiket szánták nőknek, és melyiket férfiaknak. A kérdést nem könnyítik meg a színésznők és énekesnők: egyre többen jelennek meg a vörös szőnyegen hagyományosan férfiak által viselt ruhában. A női divatmagazinok pedig külön összeállítást szentelnek a „Hogyan viseld a pasid ruháit” kérdéskörnek.
Vissza a zöldhöz!
A környezettudatosság az étkezésben is egyre népszerűbb: minden magára (és a természetvédelemre) valamit adó ember próbál egészségesen étkezni. Lehetőleg bio és helyi élelmiszert fogyasztani. Törekedni arra, hogy amit megeszik, az vegyszermentes és friss legyen, és közeli gazdaságból származzon. A szupermarketek pedig azonnal alkalmazkodtak: a régen csúnyaságuk miatt a polcokról száműzött zöldségek és gyümölcsök most kiemelt helyre kerültek. Kanadában például egyes boltokban 30 százalékkal olcsóbban vehetik meg a helyiek a közel sem tökéletes, ám természetes kinézetű, kicsit csúnya zöldségeket. És persze egyre többen harcolnak a pazarlás ellen: Franciaországban büntetik a boltokat, ahol jelentős mennyiségű élelmiszert kell kidobni.
A mentális jóllét elkötelezettjei
A wellness jó ideje már belül kezdődik – a konditermek mellett a meditációs központok is egyre látogatottabbak. Mindenki a lelki békét keresi, és nem rest ezért mélyen a zsebébe nyúlni. A lélekgyógyító könyvek rendre az eladási listák élén kötnek ki, a nagyvárosi ember sehová sem vágyik, csak a béke és a csend világába. Ha meg erre nem jut idő, jöhet a felnőttszínező, a 21. század mandalája. A szolgáltatók pedig mind a mi lelki békénkért küzdenek: legyen szó reptéri „nyugalom” szobákról, meditációs előadásokról börtönben raboskodóknak vagy jógafesztiválról.
Félelemben élünk
A mai kor emberének legnagyobb dilemmája: biztonság vagy szabadság. Előbbiért képes feladni az utóbbit – minden adatát örömmel adja ki, hogy úgy érezze, védelmet kap cserébe. Hogy távolról is be tudja riasztani a házát, hogy állandóan figyelhesse a gyermekét a nyomkövetőn vagy a webkamerán keresztül.
A különböző biztonsági és óvintézkedésekre nem sajnáljuk a pénzt, igaz, megfigyelhető egyes országokban, hogy bár az online vásárlás virágzik, nem szívesen adják meg az emberek a bankkártyájuk adatait, inkább fizetnek a termék átvételekor, készpénzben.
Az egyedülállók a csúcsfogyasztók
Legyen szó városi, 35 év alatti, jól képzett kreatívokról vagy hipsterekről, gyerektelen, ám a rokon gyerekeket imádó nőkről, utazni vágyó szinglikről, egy közös van bennük: sok idejük és pénzük van, amit el akarnak költeni. Étterembe járnak, megveszik a legújabb kütyüket, sokat és szívesen utaznak, vagyonokat képesek kiadni egyedinek látszó ruhadarabokért. A fogyasztói társadalom legaktívabb tagjai most ők. Az utazásszervezők, játékgyártók, vendéglátósok és fejlesztők kedvencei.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!