A terror alagútjai. - A Hamászt kellene megkérni, hogy építse meg a tel-avivi metrót, melyet már évek óta ígérgetnek a városvezetők – szól a „fekete humor” legfrissebb izraeli termése, ugyanis a Gázában uralkodó terrorszervezet az elmúlt tíz évben valóságos föld alatti labirintusrendszert hozott létre.
Az 1980-as évek óta ástak a palesztinok alagutakat Egyiptom felé, de igazán fontossá csak a 2000-es évek közepétől váltak a föld alatti járatok, mikor a Hamász kiszorította a hatalomból a Fatahot, és Izrael is korlátozni kezdte a területre irányuló kereskedelmet, hogy nyomást gyakoroljon a szélsőséges szervezetre. Gázát északról, keletről és nyugatról (a tenger felől) az izraeli hadsereg zárta el, délről pedig az iszlamistáktól félő Egyiptom.
A Hamász azonban minden lehetőséget megragadott arra, hogy fegyverhez jusson, így a föld alatt kezdtek el ásni Egyiptom felé. Majd ahogy szigorodni kezdett a Gáza elleni blokád, ezek a csempész utak váltak az egyetlen lehetőséggé ahhoz is, hogy a mindennapi életben nélkülözhetetlen élelmiszerhez vagy üzemanyaghoz, és a lerombolt házak újjáépítéséhez szükséges anyagokhoz juthassanak a helyiek. A dolog mindenkinek megérte: a becslések szerint mintegy 7000 ember dolgozott az alagutakban, az évek alatt összesen 700 millió dollár értékű árut – beleértve a fegyvereket is – hoztak be, melyre a Hamász importvámot vetett ki, hogy az államot fenntarthassa.
Az üzlet kiterjedtségét mutatja, hogy még napjainkban is, miután a Muzulmán Testvériséggel szoros kapcsolatokat ápoló Hamászt az új egyiptomi vezetés ellenségnek kiáltotta ki, és elkezdték felszámolni a csempészutakat, körülbelül 500 járat üzemel.
Ezzel párhuzamosan a palesztinok arra is rájöttek, hogy az alagútépítésben szerzett tapasztalataikat katonai téren is kamatoztathatnák.
Már a 2000-es évek elején is hajtottak végre olyan merényleteket izraeli határátkelőhelyek ellen, ahol a célpontig alagutat ástak, majd onnan robbantottak. Azonban az akciók sokkal több erőfeszítést igényeltek, mint amennyi hasznuk volt, így a Hamász hatalomra jutásával ezen is változtattak, és olyan járatokat ástak, melyekkel a határ mögött felbukkanva rajtaüthettek az izraeli határőrökön.
Az alagutakat emberi erővel vájták ki, egyrészt azért, hogy a fúrógép rezgései ne keltsenek gyanút, másrészt pedig azért, hogy a tűzszünet miatt tétlen katonáknak munkát adjanak. A művelethez egy biciklihez hasonló mechanikus szerkezetet alkalmaztak, ahol az embereknek a hátukra kellett feküdni és taposni a pedált, mely mozgásba hozta a kis fémásókhoz kötött láncot.
Az általában 20 méter mélyen lévő járatokból hálózatot alakítottak ki, melynek falait betonnal erősítették meg, árammal és sok helyen telefonvonallal is felszereltek, szobákat, fegyvertárolókat és éléskamrákat is kialakítottak ahhoz, hogy a katonák hosszú ideig lent maradhassanak. Átlagosan 1 millió dollárba kerültek az alagutak, de az izraeli hadsereg egy olyan járatot is felfedezett, mely szokatlan felszereltsége és hossza (több mint 2 km) miatt akár ennek az összegnek a tízszeresébe is kerülhetett. (A hírtelevíziók gyakran ismétlik a Hamász katonai szárnyától származó rövid felvételt, amelyen egy ilyen alagútban fegyvereseik futva közlekednek, anélkül, hogy meggörnyednének.)
A munka különösen 2012 után gyorsult fel, miután a Hamász rájött, Izraelre kilőtt lövedékeik gyakorlatilag hatástalanok a rakétaelhárító rendszerrel, a Vaskupolával szemben. Tavaly az ENSZ becslései szerint naponta akár 500 tonna acél és 3000 tonna beton is érkezhetett Egyiptomból a föld alatti építkezésekhez. Murszi kairói elnöksége, a Muzulmán Testvériség kormányzati hatalma idején Egyiptom szabad utat adott a Hamásznak érkező iráni, szíriai rakétaszállítmányoknak is. Ugyanakkor így sikerült az akár tízezres rakétaarzenált is összehozni. (Murszi megbuktatása után az egyiptomi hadsereg újra szigorú zárlat alá vette Gázát.)
Az izraeli hadsereg a „terror alagútjaiként” emlegeti ezeket a járatokat, hiszen hatalmas pszichikai terhet jelent a határőrök számára, hogy bármikor hátba támadhatják őket. 2006-ban egy ilyen akcióban két katonát megöltek, egyet pedig túszul ejtettek.
Gilád Salit öt évig volt a Hamász fogságában, csak 2011 októberében, egy fogolycsereprogram keretében szabadult. A merényletek elleni védekezést az is nehezíti, hogy az izraeli egyenruhát viselő terroristák gyakran csapdába csalják az izraelieket, és felrobbantják a katonákat, akik fel akarnák tárni a megtalált alagutat: csak a gázai harcok kitörése óta négy kibuc környékén bukkantak fel így.
Josszi Langocki tábornok már 2005-ben tájékoztatta a védelmi minisztériumot arról, hogy az alagutak komoly stratégiai fenyegetést jelenthetnek Izrael biztonságára nézve, és be kellene vetni a hírszerzést, hogy feltérképezzék a hálózatot. Noha a katonaság kötelékében szolgáló geográfus rendkívül nagy tekintélynek örvendett, hiszen a nevéhez fűződik többek között a Tamar és Dalit gázmezők felfedezése és a titkosszolgálat speciális műszaki alakulatának létrehozása, nem vették komolyan a figyelmeztetését. Így Gázát behálózzák az alagutak, amelyek alkalmasak a rakéták mozgatására, az utcai gerillaharcra és a hadsereg orra előtt tucatjával ásták meg az Izraelbe vezető utakat. Mára 23 alagútba vezető 66 lejáratot sikerült megsemmisíteni, de még mindig tucatjával lehetnek a terror útjai.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
