Minden demokratikus jogállam lényege a polgárok (majdnem) korlátlan szabadsága és a hatalmat (záros határidővel) gyakorlók korlátozása.
Ezt teszi elsőbben is az alkotmány, s ahol nincs, mint a briteknél, ott az íratlan szabályok talán még erősebben is. Franklin Roosevelt válságkezelő reformprogramjainak egy része elakadt a konzervatív többségű (Amerikában egyúttal alkotmányértelmező) főbíróságon, az elnök dúlt-fúlt és 1936-os újraválasztását követően megpróbálta „megnövelni” hozzá húzó jogászokkal a kilenctagú testületet, átbillentendő a többséget. E kilences szám nincs is benne az alkotmányban, csak éppen már hagyománnyá vált, s miként a brit demokráciában: rendíthetetlenné. Pedig Roosevelt demokrata pártjának a kongresszus két házában a kétharmadosnál is nagyobb, háromnegyedes többsége volt, ennyivel netán még az írott alkotmány kiegészítésébe is belevághatott volna, bár annak módosítását az államok háromnegyedében a helyi törvényhozásnak is meg kell szavaznia: a bölcs Alapító Atyák irdatlanul megnehezítették utódaik dolgát, hogy ne a mindenkori többség, hanem csakis igazi társadalmi egyetértés legyen az alkotmányváltoztatás feltétele. Hiába kapott FDR a néptől 60 százalékot és elsöprő elektori többséget, e vállalkozásba beletört a bicskája, a közfelháborodás és saját pártja politikusainak ellenállása kisiklatta „bíróságpakoló” tervét (viszont mázlija volt, mert sokáig lehetett elnök és ő nevezhette ki a meghalt bírák utódait).
A mi óvatlanul készült alkotmányunk viszont húsz év alatt már kétszer is adott változtatási többséget az egyik politikai oldalnak, s a mostaninak nincs gátlása élni vele. Merthogy szintén beleütköztek tervei az alkotmányba, s miért a szándékain módosítana, ha az alaptörvényt is átszabhatja?! Holott csak a parlamentben van – és csak a választási rendszerből adódóan – elegendő többsége, a szavazók 47 százalékát képviselő másik három párt elutasító véleménye mögött a társadalom alig kisebbik fele áll. Vagyis szó sincs az amerikai Alapító Atyák által megkövetelt széles körű egyetértésről. A fideszesek által folyton emlegetett népi akarat ekként egy demokráciában nem lenne elegendő, legfeljebb egy népi demokráciában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
