Nekiment a terrorvészhelyzetnek (és az annak megágyazó alkotmánymódosításnak) a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH). A szervezet szerint egyrészt pontos szabályozásra van szükség, nem lehet elnagyolt, gumifogalmakat használni, és ami ennél is fontosabb: különleges jogrend esetén, például terrorveszélyhelyzetben sem lehet kormányrendelettel vagy miniszteri rendelettel információs alapjogot érintő szabályt előírni.

  <h1>A kormány mondja meg, hogy mi minősül terrorvészhelyzetnek – az adatvédelmi hatóság kiakadt, mondván: tűpontos szabályozás kell - Fotó: Marko Djurica, Reuters</h1>-
  <h1>A merénylet után Franciaország állandósította a szükségállapotot – aggódnak a jogvédők</h1>-

A kormány mondja meg, hogy mi minősül terrorvészhelyzetnek – az adatvédelmi hatóság kiakadt, mondván: tűpontos szabályozás kell - Fotó: Marko Djurica, Reuters

- – Kép 1/2

A NAIH gyakorlatilag azt kifogásolja, hogy a kormány szabadon határozhatná meg, mikor szükséges a terrorvészhelyzet bevezetése, illetve szabadon függeszthetne fel alapjogokat és törvényeket – bárminemű törvényi (értsd: parlamenti felhatalmazás) nélkül.

Ráadásul a módosítási jogalkotási procedúra sem tetszik a NAIH-nak: a szervezet szerint az Alaptörvény módosítása egy demokratikus jogállamban minden állampolgárt érintő közügy, melynek előkészítéséről a demokratikus közvéleménynek joga van tudomást szerezni – tehát a nyilvánosság elé kell tárni a részleteket.

Hogy mennyire hatja meg a Fideszt a NAIH állásfoglalása, arra abból lehet következtetni, ahogy az ellenzéki javaslatokkal bánt a kormánypárt. Az MSZP ugyanis többszintű terrorfenyegetettségi rendszert javasolna, míg a Jobbik parlamenti felhatalmazáshoz kötné a terrorvészhelyzet elrendelését. (Jelen állás szerint a kormány 60 napra simán bevezethetné a különleges jogrendet, csak a meghosszabbítására kellene rábólintania a Tisztelt Háznak.) A Fidesz annyival intézte el a javaslatokat, hogy az ellenzék nem akarja megvédeni a terrortól az országot. És a kabinet amúgy sem érti, hogy mit sír az oppozíció, hiszen Franciaország most épp azt csinálja, amit a magyar kormány akar. Csakhogy ez csúnya csúszatás.

Tény, Franciaországban jelenleg is érvényben van a szükségállapot, amit a november 13-i terrortámadások után hirdettek ki. Manuel Valls miniszterelnök szerint ennek így is kell maradnia, míg meg nem semmisítik az Iszlám Államot. Azonban francia jogvédő szervezetek és az ENSZ emberi jogi szakértői is veszélyesnek tartják, hogy a rendőrségnek különleges jogokat biztosító rendkívüli helyzet állandósuljon. Így nem tudni, február első két hetében végül megszavazza-e a parlament a szükségállapot újabb három hónapra szóló meghosszabbítását.

Az eredeti törvényt 1955-ben, az akkoriban még Franciaországhoz tartozó Algéria függetlenségi háborúja miatt fogadták el, majd tíz éven belül még kétszer rendeltek el szükségállapotot hasonló okból. 1984-ben az egyik francia tengerentúli terület, a csendesóceáni Új-Kaledónia belpolitikai viszálya miatt kellett a törvényt alkalmazni, majd 2005-ben a külvárosi lázadások idején.

A magyar törvénytervezethez hasonlóan a közrend elleni komoly támadásokból fakadó közvetlen veszély vagy természeti katasztrófa esetén lehet szükségállapotot hirdetni. De jelentős különbség, hogy a francia kormány határozata mindössze 12 napig érvényes, meghosszabbítani csak a parlament mindkét házának a jóváhagyásával (gyakorlatilag egy jogszabállyal) lehet az általuk meghatározott időre, és a különleges jogosítványokat is az adott törvényben határozzák meg.

A most hatályos francia jogszabályt azért kritizálják, mert bírói ítélet nélkül ad éjjel-nappal lehetőséget a rendőrségnek a házkutatásra, jelentősen megkönnyíti, hogy valakit a házi őrizetbe vegyenek, és ellehetetleníti a nagyobb tömegeket megmozgató utcai rendezvényeket. Az intézkedések hatékonyságát erősen megkérdőjelezi, hogy november óta mintegy 3100 házkutatást tartottak és 380 főt helyeztek házi őrizetbe, de végül mindössze négy ember ellen indult terrorizmus vádjával eljárás, és csak egy esetben találták megalapozottnak a vádakat. A jogvédők érvét, miszerint súlyos visszaélésekre ad lehetőséget a szükségállapot, leginkább az az incidens támasztja alá, melynek során a párizsi klímakonferencia alatt tüntető környezetvédelmi aktivistákat tartóztattak le a különleges jogosítványok segítségével.

Tiltakozásképpen az Emberi Jogok Ligája (Ligue des droits de l’Homme, LDH) nevű civil szervezet keresetet nyújtott be a szükségállapot megszűntetéséről, mert az „állandó jelleggel és komolyan veszélyezteti az alapjogokat”.

A közigazgatási bíróságok hierarchiájának csúcsán elhelyezkedő Államtanács a héten hozott ítéletet, melyben kimondta, továbbra is fennáll a terrorfenyegetettség, így nem szűntek meg azok a fenyegető körülmények sem, melyek alapján kihirdették a szükségállapotot.

Az LDH szerint ezzel éppen a demokrácia hazájában sérül az államhatalmi ágak szétválasztásának az elve, és a jogvédők mellett rengeteg szakszervezet is támogatják az erőfeszítéseiket. De a francia közvélemény alapvetően egyetért a szükségállapot meghosszabbításával: egy két hete publikált felmérés szerint 77 százalékuk tartja indokoltnak a döntést, ami mindössze 7 százalékpontos csökkenés a terrortámadások után mért támogatottsághoz képest. Tehát, ha a polgárok önként vállalják, hogy korlátozzák a jogaikat, nagy valószínűséggel a népakarat előtt a parlament is meghajol majd.

A kormány mondja meg, hogy mi minősül terrorvészhelyzetnek – az adatvédelmi hatóság kiakadt, mondván: tűpontos szabályozás kell

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!