Kozmetikázásért lobbizik a kormány

 Némi eséllyel lobbizik a nyugdíjreform folyó költségeinek újbóli elszámolhatóságáért kilenc – jobbára kelet-európai – uniós tagország, köztük hazánk. Ráadásul a magánnyug díj pénztárak államosításától tartó bankok és biztosítók is melléjük álltak. A tét nem kicsi: Magyarországon például ez évente a GDP másfél százaléka. Kérdéses ugyanakkor, hogy a piacok számára mennyire lenne hiteles az államháztartási hiány pusztán a számítások megváltoztatásával való csökkentése. A szakértők abban is megosztottak, hogy valóban nőne-e a kormány mozgástere? A pillanatnyi előny ugyanis nem érintené az államadós ságot. Lengyel kezdeményezésre kilenc uniós tagország (Lengyelország mellett Magyarország, Csehország, Románia, Szlovákia, Bulgária, Litvánia, Lettország, valamint Svédország) levélben fordult az Európai Tanács elnökéhez és az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi ügyekért felelős biztosához, hogy a korábban nyugdíjreformot végrehajtó tagállamok re form mal kapcsolatos költségeit vegye figyelembe az EU. Lényegében arról van szó, hogy az aktív korú magán-nyugdíjpénztári tagok nyugdíjjárulékának egy része a reform óta nem az államkasszába – hanem értelemszerűen a magánpénztárakba – folyik be, miközben az állami rendszer nyugdíjasainak száma a reform nyomán majd csak évtizedek múlva csökken érdemben. Más szóval, az állami nyugdíjrendszer – vagyis az első pillér – kiadási oldalán még nem enyhült a nyomás, de a bevételi oldalt már megcsapolta a második pillér. A hírek szerint az érintett magánnyugdíjpénztárak mögött álló bankok és biztosítók külföldi tulajdonosai is a terv mellett lobbiznak Brüsszelben, mert attól tartanak, ha a javaslat elbukik, a közép- és keleteurópai országokban államosíthatják a magánpénztárakat. Andor László, az Európai Bizottság magyar tagja a Vasárnapi Híreknek adott interjújában érzékeltette: a 3 százalékos költségvetési hiánycél elengedésére nem lát esélyt, a magánnyugdíjpénztári számítások tekintetében azonban mutat némi rugalmasságot a Bizottság. – Egy kialakult rendszer teljes felforgatását sehol sem ösztönözzük, de egy türelmes, konstruktív elemzésben és korrekciós folyamatban partnerek tudunk lenni – nyilatkozta lapunknak a magyar uniós biztos. A hírek szerint ugyanakkor az unióban döntő befolyással bíró német kormány egyelőre ellenzi a terveket. – Nagyon hangsúlyossá vált az ügy azzal, hogy egy egész országcsoport fordult az unióhoz, s reális esély mutatkozhat a javaslat elfogadására, amenynyiben az érintett kormányok nem lazítanak a maastrichti célokon – vélekedett Kovács Mátyás, a Raiffeisen elemzője. Hasonlóan látja Vízkelety Péter, a Generali Alapkezelő állampapírportfólió-menedzsere is, aki úgy véli: nem reménytelen az ügy, van rá esély, hogy az unió engedjen. Társadalombiztosítási szakértők szerint a kilenc ország kérése annyiban jogos, hogy az uniós reformkényszer miatt Kelet-Európában bevezetett második nyugdíjpillér valóban költségvetési hátrányt okoz a számukra. Például Magyarországon a nyugdíjrendszer magánpillérének megjelenése nagyjából évi 400 milliárd forintot kiemel az állami nyugdíjjárulék- bevételek köréből. Ugyanakkor a kiadási oldal gyakorlatilag változatlan, ennek érzékelhető csökkenése csak több évtizedes távlatban várható. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a költségvetési hiány efféle csökkentésére van régebbi példa, hiszen az uniós csatlakozást követően ez az országcsoport néhány éven át, ugyan egyre kisebb mértékben, de csökkenthette az akkori államháztartási hiányt a kieső nyugdíjjárulékkal. Az unió centrumországai azért nem érzékelik a periféria problémáját, mert erős állami pillérrel megtámasztott, sokszínű nyugdíjrendszereket működtetnek, ahol a magánpénztárak önkéntesek, s szerepük másodlagos. A robusztus vállalati nyugdíjalapoknak pedig nincs közvetlen költségvetési hatása. Magyarország számára nem kicsi a tét. Kovács Mátyás szerint ez a könnyítés utat nyitna a jövő évre tervezett reformok számára: így a 16 százalékos szja-kulcs bevezetéséhez és a szuperbruttó eltörléséhez biztosíthat forrást, amennyiben, tekintettel a bankadóra és a 3 százalékos hiánycélra, nagyjából 400 milliárd hiányzik. Ezt a költségvetési lyukat tömhetné be a pénztári elszámolás módosítása. Vízkelety Péter úgy fogalmazott: miközben a magyar kormány a költségvetési hiány GDP-arányosan kevesebb mint 1 százalékos lefaragása kapcsán konfrontálódik a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, a nyugdíjcélú lakossági megtakarítások tranzakciós hatása körülbelül évi 400 milliárd forint, ami a GDP másfél százaléka. Úgy véli: a magyar kormány a javaslat elfogadása esetén időt nyerne a közszféra reformjára, s így kedvezőbb konjunkturális helyzetben kerülhetne sor az elbocsátásokra, a válságból való kilábolást követően ugyanis nagyobb esély mutatkozna arra, hogy a versenyszféra felszívja a közszolgákat. Kopits György, a Költségvetési Tanács elnöke azonban arra hívta fel a figyelmet: kérdéses, hogy a piacok számára mennyire lenne hiteles a hiány ily módon történő, adminisztratív csökkentése, ami ráadásul nem növelné a kormányzat költségvetési mozgásterét. A statisztika kozmetikázása ugyanis nem változtatna az államadósságon, s csak pillanatnyi előnyt jelentene az EU által megkövetelt konv er genciaprogram teljesítésében. Arra is számítani lehet, hogy ha a piacok – különösen a magyar adósság finanszírozása szempontjából elsődleges állampapírpiac – nem hisznek a költségvetés hitelességében, akkor a kormányzat súlyos hozamfelárakkal lesz kénytelen megvásárolni a befektetők jóindulatát. Márpedig a jóindulatra különösen nagy szükség lesz, hiszen az IMF képviselőivel történt konfrontációt követően a kormányzat azt kommunikálta: az államadósság lejáró tételeinek megújítását nem újabb hitelfelvétellel, hanem piaci finanszírozással oldják meg. Az államadósságot a magán nyug díj pénztárak államosítása valóban csökkenthetné. Ezt a lépést több kelet-európai politikus, köztük Orbán Viktor is kilátásba helyezte, ám a brüszszeli levélben mégsem szerepel ilyen fordulat. Mindenesetre, ha például a magyar állam rátenné a kezét a magánnyugdíjpénztárak által kezelt vagyonelemekre, akkor ez a tőzsdei portfólió a számítások szerint 5 százalékkal mérsékelhetné az államadósságot. Az ügy ilyen kimenete azonban – a politikai kampányfogástól most eltekintve – kevéssé valószínű: a pénztártulajdonos bankok és biztosítók ugyanis minden befolyásukat latba vetik az EU központjában, hogy ezt elkerüljék.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!