A fapados repülőtársaságoktól a bankokon át az internetes áruházakig a legkülönfélébb szolgáltatók változatos indokokkal próbálnak pluszpénzeket beszedni az emberektől – rengeteg a bosszantó lehúzás.
Kényelmi díj, nyomtatási díj, személyes átvételi díj, kezelési díj – a leggyakrabban alkalmazott plusztarifák változatos elnevezései, amikkel gyakran találkozunk. Céljuk egyetlen dolog: a szolgáltatás vagy termék alapárán felül valamilyen pluszpénzt beszedni az ügyféltől. Talán a legtöbb ilyen „kreatív” árdrágító módszert a fapados légitársaságok alkalmazzák. Ezek közül a legrégebbi plusztarifa a jegy árán felül felszámított kerozinpótdíj, amit már a Malév is bevetett, majd a sorra megjelenő diszkonttársaságok is bevezették. És ez csak az egyik pluszköltség, amit felszámítanak az amúgy olcsón kínált jegyek mellé. Külön kell fizetni a fapadosoknál az olyan kényelmi szolgáltatásokért, mint az ülőhely kiválasztása a repülőn. Például, ha egy család tagjai egymás mellett szeretnének ülni, az fejenként 2–4 ezer forint is lehet, ami egy rövid távú útnál már a jegyár felét is jelentheti. Még többet, 3–5 ezer forintot külön kell fizetni az extra lábhelyért, az ingyen felvihető, de rendszerint semmire sem elég méretű kis kézipoggyászok mellé vinni kívánt nagyobb kézipoggyász utaztatása már újabb 5–10 ezer forint, nem beszélve a pluszbőrönd áráról, ami még több, 10–15 ezer forint is lehet.
Külön, fizetős „kényelmi szolgáltatás”, ha a becsekkolásnál a sorban állást mellőzve valaki elsőbbségi beszállást, illetve biztonsági vizsgálatot igényel.
A kényelemért azonban nemcsak a légiközlekedésben, hanem sokszor olyan egyszerű,földhözragadt szolgáltatásoknál is fizetnünk kell, mint egy színházjegyvásárlás vagy egy interneten megrendelt áru személyes átvétele. Egy színház- vagy koncertbelépőnetes megrendelésekor és kinyomtatásakor könnyen bele lehet futni a néhány száz forintos kényelmi díjba, miközben a nyomtatás költségei a vevőt terhelik. Perszekihozhatják a jegyet futárszolgálattal vagy a postával is, de ezeknek az opcióknak még borsosabb az ára. Gyakran ugyanezzela jelenséggel találkozni valamilyen áru netes megrendelésekor: kérhetünk házhoz szállítást drágábban, vagy „megúszhatjuk” olcsóbban, ha magunk megyünk el a cég telephelyére, ahol pár száz forint ellenében személyesen is átvehetjük az online megrendelt árut – más opció nincs, tehát a termék ára valójában a legkisebb rosszként kötelezően választható hozzájutás, a személyes átvétel árával automatikusan drágul.
Nem kevésbé bosszantó a mobilparkolásnál automatikusan felszámolt 75 forintos „kényelmi díj”, de itt legalább ennyiért valóban megkímélik az autóst attól a nyűgtől, hogy váltson és magánál tartson egy zsák aprót, és időnként kiszaladgáljon az automatához pénzt dobálni. A hétvégén és éjjel felkeresett ügyeletes patikákban felszámolt ügyeleti díj még érthető az állandó ügyeleti nyitva tartás miatt, de például a postán vagy a bankokban beváltani kívánt nagyobb mennyiségű aprópénz után felszámított díj mértéke már megint csak „lehúzásgyanús”: a postán 7,63 százalékot vonnak le ilyenkor a beváltott összegből szolgáltatási díjként, míg a bankoknál 5–10 százalék közötti összeget számítanak fel.
A légitársaságokhoz hasonlóan kreatívak a bankok is, ha arról van szó, hogy milyen pluszdíjakat számítsanak fel: a személyes vagy bankkártyás pénzfelvételek (a havi két ingyenes alkalmat meghaladóan) már díjkötelesek, és drágábbak, ha nem a számlavezető bank automatáját könnyítjük meg.
Sok bank külön pénzt kér azért – a kamaton felül –, ha visszafizetjük neki a hitelkártyatartozásunkat: a betéti számláról átutalásnak sok esetben külön díja van. Van, ahol azért is pénzt kérnek, hogy a saját ATM-ben lekérdezzük az egyenlegünket. A bank- vagy hitelkártyáról történő költésekről tájékoztató SMS-ekért is felszámíthatnak díjat a bankok, ami havonta több száz forintot is jelenthet – akár ingyenes számlavezetés mellett is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!