Hiába lenne égető szükség az áremelésre, kevés rá az esély, hogy a pékek feljebb nyomják a kenyértarifákat. Csúnya csapdában vergődik a sütőipar: miközben egyre kevesebb kenyeret eszünk, egyre többet kellene fizetni a szakembereknek. A klasszikus kis pékségek piacát az „albánok” és az áruházláncok veszélyeztetik.
Ismét áremelést sürgetnek a pékek az új kenyér ünnepén, mondván: tönkremennek. A liszt árára nem lehet panaszuk (az utóbbi évek nyomott árait is alulmúlja), a benzin se drágult. Így a sütőipari bérek elengedhetetlen emelésére hivatkoznak, mert a jó pékek – ahogy annyi más szakma képviselői is – nyugatra vándorolnak: főleg Ausztriába, Németországba, Angliába. Ahol bruttó 1400-1500 euró a fizetés havonta, nem csoda, hogy 2500-3000 szakember hiányzik a sütőiparból.
De ez csak az egyik probléma az ágazatban. A másik a feketegazdaság számottevő jelenléte. Jellemző a számla nélküli liszt és más alapanyag vásárlása, sok helyen feketénszürkén foglalkoztatnak embereket. A magyar pékek lobbiszervezetei leginkább az úgynevezett „albán pékségekre” mutogatnak, mint adó- és munkaügyi költségeken „spóroló”, így gyanúsan olcsó termékeket előállító és árusító cégekre. Ilyenből ma 500-700 albán pékség működik az országban, és nagyjából ugyanennyi a tisztességes üzem. Utóbbiakat a sokszor javasolt áfacsökkentéssel lehetne helyzetbe hozni, a legkedvezőbb megoldás az volna, ha 5 százalék áfa terhelné
csak a nagyjából 250 féle sütőipari terméket. Igaz, a pékségeket nemcsak az „albánok” szorítják: szinte nincs már olyan áruházlánc, aminek nagyobb üzletei ne maguk sütnék termékeik döntő részét. Vélhetően ők „tartják karban” a kenyérárakat: alig számolnak árrést az alapvető árucikkekre, például a fehér- és házikenyérre, zsömlére, kiflire. Ezekkel csalogatják a vevőket.
Az árak az egész piacon nyomottak, a különlegesebb termékeknek végtelen változata van: ilyenek a különféle magos, rozsos stb. kenyerek, melyek kilója akár 1500 forintba is kerülhet. Így aztán az ágazat évi 1-2 százalékos átlagnyereséget ér el, de ez csak a vegetáláshoz elég. Most „Magyar pékség” védjegyet vezetnének be a magyar tulajdonban, magyar alapanyagokból, magyar munkásokat foglalkoztató pékségek és termékeik számára. Ez a tudatos fogyasztókat segítheti majd, ha választani kell kenyér és kenyér között.
Mindenesetre a pékek számára nem sok jót ígérnek az utóbbi 10-15 év folyamatai: átalakultak a fogyasztói szokások, sokkal kevesebb kenyeret eszünk, valamivel több péksüteményt (lásd táblázatunkat).
Ráadásul a költségek növekedésével sem érvelhetnek a pékek: 2012-ben egy tonna búza 50-55 ezer forintba került, most 40 ezer. A liszt ára akkoriban 90-100 forint között mozgott, most 70-75 forintra szelídült (ez az ipari kiszerelés ára). Így pedig kicsi az esélye az áremelésnek, még ha valóban szükség is lenne rá a foglalkoztatási problémák megoldása miatt.
Kenyérfogyasztás - Péksütemény-fogyasztás - A fehér kenyér árának változása
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!