Gyakorlatilag eldőlt: a demokrata Hillary Clinton ellenfele a republikánus Donald Trump lesz az amerikai elnökválasztáson. Pedig Trumpot sokan sokféleképpen akarták megállítani, a legnagyobb technológiai cégek vezetőivel is erről tárgyaltak nagy titokban a republikánusok vezetői. Trump a jelöltségig minden jel szerint eljutott, de hogy kiből lesz elnök, az minden korábbinál jobban múlik a közösségi médián, ezáltal pedig a nagy technológiai cégek vezetőin.

 
 

1929-ben Franklin D. Roosevelt, akkoriban még New York-i kormányzó olyat tett, amit előtte senki: a rádióban magyarázta el a választóknak, miért fontos egy adott jogszabályt elfogadnia a törvényhozásnak. New York állam parlamentjében a republikánusok voltak többségben, így a demokrata kormányzónak a közvélemény támogatása nélkül esélye sem lett volna arra, hogy az elképzeléseit elfogadtassa a honatyákkal. De zseniális kommunikációs manőverével meggyőzte az embereket az igazáról, akik aztán nyomást gyakoroltak a képviselőikre. Roosevelt elnökké választása után is megőrizte jó szokását, és 1933. március 12-én, mindössze nyolc nappal a beiktatása után megtartotta első elnöki rádióbeszédét a válságban vergődő amerikai bankszektor szükséges reformjairól. A „kandalló melletti beszélgetések” forradalmasították a politikai kommunikációt az Amerikai Egyesült Államokban, és elképesztően népszerűvé tették az elnököt, hozzájárulva ahhoz, hogy a politikust háromszor válasszák újra.

A következő forradalmár John F. Kennedy elnök volt, aki a televízióban sugárzott beszédeivel – és így közszemlére tett sármos megjelenésével – nyűgözte le az amerikai választókat. A kubai rakétaválságról 1962. október 22-én adott tájékoztatása beírta magát a történelemkönyvekbe.

Mára az internet vált a legfőbb kommunikációs csatornává, amit Barack Obama kampánystábja használt ki maximálisan a 2008-as elnökválasztáson. A kampányok lényege ugyanaz maradt: eljuttatni a jelölt üzenetét a potenciális szavazókhoz, kiépíteni a választótábort, anyagi támogatókat gyűjteni és végül rávenni az embereket arra, hogy menjenek el szavazni. Ennek szellemében Obama megjelent az összes közösségi médiafelületen a Facebooktól kezdve a YouTube-on át a Flickrig, és 1,5 millió embert vettek rá arra, hogy regisztráljon a myBarackObama.com oldalon. A támogatási rendszert is gyökeresen átalakította, mivel az összegyűjtött 96,7 millió dollár ötödét úgy szedte össze, hogy a támogatók 200 dollárnál kisebb összeggel járultak hozzá Obama kampányához. Roosevelthez hasonlóan Obama is kamatoztatni tudta a bevetett módszert az újraválasztása során: az előző kampányban összeszedett 13 millió e-mail címből segítői remek támogatói adatbázist építettek. Ennek következtében az összekalapozott 118 millió dollárnak már a 48 százaléka érkezett az úgynevezett kis támogatóktól. Azt, hogy az internet segítségével mennyire jól tudta Obama a kisembereket mozgósítani, az is mutatja, hogy republikánus ellenfele, Mitt Romney támogatóinak mindössze 9 százaléka adott 200 dollárt vagy kevesebbet.

A közösségi médiának nemcsak a támogatói bázis építésében van hatalmas szerepe, hanem abban is, hogy az embereket a szavazófülkékbe terelje. A választások napján a Facebook-nyitóoldala, még mielőtt bejelentkeznének, arra buzdítja az embereket, járuljanak az urnák elé. Emellett egy „szavaztam” gombot is felajánlanak a felhasználóknak, hogy tudathassák az ismerőseikkel, eleget tettek állampolgári kötelezettségüknek.

A Nature tudományos folyóiratban 2012-ben publikálták egy olyan kutatás eredményeit, amely a 2010-es kongresszusi választásokon való részvétel és a Facebook kapcsolatát vizsgálta. 61 millió felhasználón alapuló mintából a tudósok azt állapították meg, hogy a közösségi oldal közvetlenül 60 ezer embert sarkallt szavazásra, és mivel ők jelentették is, hogy leadták voksukat, további 340 ezer ember követte a példájukat. Így a kutatók szerint egyértelműen a Facebooknak köszönhető, hogy a 2010-es választásokon 0,6 százalékponttal nőtt a részvétel, megtörve az előző évtized csökkenő trendjét. Bár első pillantásra ez nem tűnik nagy számnak, jó tudni, hogy az amerikai választások kimenetele rendszerint néhány százalékos különbségen múlik.

Érdekesen változik a médiafelületek népszerűsége is. 2008-ban Facebook-választásnak nevezték el az Obama győzelmével járó versengést. Ekkor mindössze 157-en osztották újra a 140 karakteres üzenetek „csiripelését” lehetővé tevő Twitteren az újdonsült elnök győzelmét bejelentő örömhírt. 2012-ben már 800 ezren tweetelték újra Obama diadalát. Idén novemberben pedig várhatóan milliók osztják majd újra a győztes üzenetét, mivel a Twitter ma már messze népszerűbb fórum az Egyesült Államokban, mint a Facebook. Hillary Clinton Facebook-oldalát mindössze 3,4 millión kedvelik, míg a Twitteren kicsivel több mint 6 millió követője van.

A republikánus párt vezetői igencsak tisztában vannak a közösségi média hatalmával. Március elején egy Georgia állambeli kis szigeten titkos találkozóra hívták a modern technika nagyágyúit, hogy megvitassák, hogyan állítsák félre a pártelit számára vállalhatatlan Donald Trump elnökjelölt-aspiránst. A megbeszélésen részt vett az Apple vezérigazgatója, Tim Cook, a Google társalapítója, Larry Page, a Facebook egyik fő részvényese, Sean Parker, és a Tesla Motors tulajdonosa is. A kiszivárgott információk szerint a résztvevők arra jutottak, hogy összehangolt támadással képesek lennének megállítani a milliárdos vállalkozó politikai ámokfutását. De végül semmi nem történt, hiszen az igen durva beavatkozás lett volna a fair versenybe. Így Trump nyugodtan gyűjtögethette a támogatókat az elektronikus térben. Ennek következtében a Twitteren és a Facebookon is több mint 7 millióan követik minden rezdülését.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!