Végre kiderült, hogy miért toldozgatják az éppcsak összetákolt költségvetést már parlamenti fázisban: 169 milliárdos lyuk tátong az államháztartás falán.
Sokkal realistább a kormány hozzáállása, mint amit az előző években megszokhattunk – mondogatták az elmúlt hetekben piaci elemzők kávézás közben, ha a költségvetés szóba került. Csak azt nem értik – tették hozzá –, hogy miért toldoznakfoldoznak a Nemzetgazdasági Minisztériumban az „átadás” előtt? Nos, a héten értelmet nyertek az olyan egyedi sztorik, mint az internetadó, a szappanadó vagy épp az élelmiszerlánc-felügyeleti díj.
A költségvetés parlamenti vitájában ugyanis Tállai András, az NGM államtitkára még képviselői felszólításra sem tudta magát annyira „összeszedni”, hogy megválaszolja: mit is takar az egyéb bevételek soron az a 169 milliárd forint, amelynek alapját „az állami ingatlanvagyon és ingóságok, valamint a vagyoni értékű jogok határozzák meg”.
Nem kicsi lyuk tátong az államháztartás falán. Ez a 169 milliárd forint a GDP fél százaléka. Ami azt jelenti, hogy a bruttó hazai termék 2,4 százalékára beállított hiánycél egyből 2,9 százalékra ugrik. Ettől ugyan még éppen teljesül az Európai Unió által előírt 3 százalékos hiányküszöb, de veszélybe kerül az úgynevezett strukturális hiánycél. Ez az uniós módszertan alapján számított mutató nem csupán a gazdaság adott állapotát tükrözi, hanem a jövőbeni növekedési kilátásokkal is számol. Magyarán azt méri, hogy a költségvetési pálya mennyire fenntartható.
Az sem véletlen, hogy a nagy nemzetközi hitelminősítők közül egyik sem akarja elsőként felminősíteni a magyar államadósságot, amely a Fidesz-érában került a „bóvli” kategóriába. Az óvatosság elsődleges oka, hogy hiába stabil a magyar államadósság szintje, ha nem csökkenő a trendje. Kérdéses továbbá az idei, kétségkívül izmos gazdasági növekedésünk fenntarthatósága. Az elemzők ugyanis arra számítanak, hogy jövőre újra lassul a magyar gazdaság. Ehhez képest már tényleg csak „hab a tortán”, hogy a kormány gazdaságpolitikai intézkedései elriasztják a befektetőket. Mintha az államadósság lejáró kötvényeit nem nekik akarnák ismét eladni…
Az ominózus 169 milliárd eredetére és a költségvetési lyuk betömésére vonatkozó találgatások egyébként egészen folklorisztikusak. Annyi bizonyos, hogy állami részvényeladásról (Rába, Mol) nem lehet szó, mert azt nem lehet bevételként könyvelni. És ez a rés a magánnyugdíjkasszák maradék 200 milliárdjának esetleges államosításával sem tapasztható be, mert azt csak 35 évre elosztva könyvelheti a költségvetés. Látszólag jó ötletnek tűnik a minisztériumok épületeinek eladása, majd visszabérlése. Kár, hogy ezt a trükköt az osztrák sógorok már elsütötték pár évvel ezelőtt, mert az EU statisztikai hivatala akkor sem adta áldását a könyvelési trükkre.
Nem marad más lehetőség, mint a toldozgatás-foldozgatás. Annál is inkább, mert a társadalmi ellenállás hatására sorra buknak el az olyan „átgondolt” javaslatok, mint mondjuk az internetadó. Ilyen kontár módon készül a magyar költségvetés mostanában.
BB+ osztályzattal tartja nyilván a hosszú lejáratú szuverén magyar devizaadósságot a Fitch Ratings. A nemzetközi hitelminősítő besorolása egy fokozattal marad el a befektetési ajánlású kategória alsó szélétől. A forintban kibocsátott hosszú futamú államadósság minősítése ennél egy fokkal jobb: BBB– volt a besorolási listán. A Fitch ezekkel az osztályzatokkal most egy időre lezárta a magyar adósosztályzat felülvizsgálati ciklusát, összegző elemzésükben közölték, hogy az idén 3 százalék feletti – jövőre azonban érezhetően lassuló – növekedést, és a következő évekre 3 százalék alatti GDP-arányos államháztartási hiányt várnak a magyar gazdaságban. A másik két nagy nemzetközi hitelminősítő, a Moody’s és a Standard & Poor’s idei menetrendjében sem szerepel már Magyarország besorolásainak további vizsgálata.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!