Bazsik Gergely százados számára az volt a februári offenzíva legemlékezetesebb pillanata, amikor neki kellett irányítania a légicsapást egy, a tálibok által ellenőrzött falura, mert a németek nem engedték be a saját repülésirányítójukat a területre.

Az afgán zászlóalj és Bazsik emberei – a Magyar Honvédség 5. műveleti támogató és összekötő csoportjából, ami az afgánok felkészítését segíti – akkor már harmadik napja próbálták kitolni a kormányellenes lázadókat Baglan tartomány legveszélyesebb járásából. (A katonák nevét a Honvéd Vezérkar kérésére megváltoztattuk.) A környék a Hindukus alsó vonulatainak lábánál fekszik, rizsföldek, félsivatagos területek váltogatják egymást, rajtuk facsoportokkal, öntözőcsatornákkal és nyomorúságos kis falvakkal – és használhatatlan vagy nem létező utakkal. Az itteni pastu lakosság a tálibok hátországát jelenti.

Az offenzíva harmadik nap érte el Alihudzsát, ahol az afgánok a polgári lakosságra fittyet hányva aknavetővel kezdték el szórni a falut. „Én nem láttam tiszta célt, egyet sem, legfeljebb torkolattűzre lőhettek. Kérdeztük, hogy figyeljetek már, nincsenek ott civilek? Hát hogy ne lennének…” – idézi fel Bazsik. A művelet során legalább egy polgári lakos meg is halt.

De a falu így is kitartott, Bazsik és emberei pedig egy közeli dombtetőről figyelték az eseményeket. „Jött egy F–16-os vadászgép, egy csomó ember odalent befutott egy házba, az afgánok pedig mondták, hogy ott az ellenség, ott az ellenség” – mondja Bazsik. A százados odaküldött egy gránátot, az egyik tiszthelyettes pedig fényjelző lövedékkel rálőtt a házra, hogy megmérje a távolságot. Bazsik aztán elkezdte berádiózni a koordinátákat a hátrahagyott német repülésirányítónak, hogy az F–16-os légicsapást mérhessen az épületre. „Végül le kellett fújnunk, mert 15 percig nem lőttek a tálibok, a civilek pedig közben elkezdtek visszajönni.”

Amikor két hónappal később visszamentem Bazsikkal a Kandahári-öv egyik falujába, a helyiek a tálibokra és az afgán kormányra egyformán panaszkodtak. „Nézze, én értékelem, amit a NATO csinál, de a rendőrökből elegünk van, nem csinálnak semmit, csak lopnak” – mondta egy Gulzam nevű faluvezető az egyik településen. „A kormányra is haragszunk, két éve megígérték, hogy építenek egy iskolát, azóta se lett belőle semmi. Nézze ezeket a gyerekeket!” – mutatott a körülötte nyüzsgő lurkókra. „Mikor fognak fegyvert fogni sajátjaik ellen? Nincs oktatás, nincs semmi. Ki fogja letörölni a könnyeinket?”

A magyar csoport feladata elvileg az afgán zászlóalj képzése és műveletek közbeni támogatása. „Elképesztő figura, egész életében harcolt, rengeteget tanulok tőle – ahogy lő, ahogy manőverezik” – mondja afgán századparancsnoki partneréről Oroszi Ákos főhadnagy lelkesen. Az afgánok láthatólag értékelik a magyarok és az amerikaiak figyelmét, ha másért nem is, a jobb fegyverekért, a légi támogatásért és persze a plusz embererőért. Egyedül nem bírnának a tálibokkal, ez nem kétséges.

A magyaroknál továbbra is probléma a felszerelés: a szovjet nehézgéppuskák, amiket a kocsikra szerelnek, szétesnek. A kocsik is nehezen bírják az extrém megpróbáltatásokat, amely meglátszik rajtuk. Igaz, most kaptak új terepjárókat, csúcsmodellek, de azokkal meg közlekedni bajos, mert túl nehezek és könnyen borulnak.

Ennél talán kevésbé feszítő, mégis jelentős probléma, hogy a katonák úgy érzik, nem élvezik igazán a hátország támogatását. Egyrészt a közvélemény nagy része nem is tud arról, hogy a honvédség ilyen kemény feladatokat is ellát Afganisztánban, nem csak békefenntartással foglalkozik. Másrészt sok katona úgy érzi, hogy odahaza egyszerű zsoldosoknak tekintik őket egy olyan háborúban, amiben a magyarok jelentős része valószínűleg nem is hisz. Pedig a katonák egy része nem is önszántából megy a misszióra – amit kétségtelenül igen jól megfizetnek –, hanem parancsra.

A legfőbb beszédtéma a kedvezményes nyugdíj megszüntetése volt. Mindenki azt kérdezte, hogyan gondolják, hogy ezek után bárki el akar majd menni katonának – a fizetések korántsem olyan csábítóak, a munka viszont nagyon kemény.

 

A szerző könyve a Magyar Honvédség afganisztáni háborújáról április 11-én jelent meg, Maximum nulla áldozattal címen. www.maximumnullaaldozattal.hu

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!