Adj már enni, hagyj békén, dobd el azt a labdát, adj még enni – körülbelül ezek azok a dolgok, amik legtöbbször elhagyják a kutyám száját, valószínűleg.
Akinek nincs háziállata, gyakran legyint, hogy csak a gazdik gondolják túl okosnak a saját ebüket, és bár a kutya ugat, de nem közöl ezzel semmilyen információt, legfeljebb a figyelmet hívja fel magára. Úgy tűnik, ez nem igaz.
Az ELTE Etológia Tanszék kutatócsoportja a világon elsőként bizonyította, hogy az ugatás a többi kutya számára is „érthető” információkat hordoz magában a terepen, vagyis a környezetükben. A vizsgálat során kertben tartózkodó ebeknek játszották le számukra ismerős és ismeretlen kutyák hangját, két különböző szituációban (a kerítésnél elhaladó idegenre adott ugatás, illetve az egyedül, kikötve hagyott kutya ugatása). Ha a „tesztalanyok” ismeretlen kutya idegent ugató hangját hallották, leginkább a kerítés közelében tartózkodtak, és leggyakrabban ilyenkor „válaszoltak” ők maguk is. Ha az egyedül hagyott idegen kutya hangját játszották nekik vissza, akkor viszont inkább a ház közelében maradtak. Amikor az ismerős ugatásait hallották, gyakrabban pillantottak a ház felé, ahol a másik kutya és a gazda tartózkodott. Vagyis a kutyák számára fontosabb akkor megszólalni, ha idegen halad el a ház előtt, mint ha egyedül unatkozó társuk magában beszél otthon.
Az ugatásról eddig azt tartották, hogy különösebb kommunikációs tartalommal nem rendelkező hangadási forma. Az elmélet megdőlni látszik, úgyhogy mostantól érdemes figyelni arra, amit kedvenceink mondanak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!