Cˆ u vi parolas Esperante? Vagy nem beszél eszperantóul? Pedig Lazar Markovics Zamenhof lengyel szemorvos és filológus olyan mesterséges nyelvet akart létrehozni, amely összeköti a világ népeit.
1887-ben kiadta eszperantó-tankönyvét, s bár ma már mintegy kétmillióan értik ezt a nyelvet, nem vált világnyelvvé.
A kritikusai szerint főként azért nem, mert Zamenhof a nyelv szótöveit több nyelvcsoportból vette át, így képezte azokat tovább, de ragozása és számos nem standard ékezetes betűje (cˆ, gˆ, hˆ, jˆ, sˆ és ŭ) is hozzájárult ahhoz, hogy az eszperantó inkább azoknak vonzó, akik amúgy is szeretnek tanulni. Továbbá az erősebb kutya elvvel is lehet magyarázni, miért nem lett világszerte elterjedt: vannak nyelvek, amelyeket eleve több százmillióan beszélnek – használóik pedig kevéssé veszik a fáradságot, hogy más nyelveket tanuljanak, inkább azt várják, hogy hozzájuk igazodjanak. Egy igazi eszperantista ilyesmire sosem vetemedne.
A nyelv rajongói éppen a napokban rendezték meg a 100. eszperantó-világkongresszust Lille városában, ahová több mint 2500 eszperantista érkezett.
Izgalmas mesterséges nyelvek
Lingua Ignota: egy 12. században élt
német apátnő, Hildegard von Bingen
hozta létre. Sosem beszélték.
Bliss-nyelv: csak írásos formában
létező, vagyis paszigráf nyelv, amelyet
piktografikus és ideografikus jelek
alkotnak. Vagyis a jó kézügyesség elengedhetetlen.
Quenya, Telerin, Khuzdûl és a többiek:
J. R. R. Tolkien nyelvészként is
közelített Középfölde népeihez az
orkoktól a tündékig, teljes nyelvtant
rendelt az egyes fajok beszédéhez.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!