Miközben a Soros-terv mindent elfed, szó nem esik a kormányzat teljesítményéről – ám ha mégis, a kabinet arcai többnyire eszköztelenek. Például nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy az emberek mindennapjait leginkább befolyásoló két közszolgáltatás, az egészségügy és az oktatás tempósan romosodik.
A valóság a Fidesz és az MSZP frakcióvezetőjének vitáján mutatta meg magát. A kormánypárti Gulyás Gergely azzal érvelt, hogy a kabinet évről évre összegszerűen többet költ oktatásra és egészségügyre.
A szocialista Tóth Bertalan szerint azonban ez nem mérvadó – egyedül az számít, hogy a nemzeti össztermék hány százalékát költi a kormány a két területre.
Egyszerűen azért, mert az egészségügyben és az oktatásban egyre drágulnak a szolgáltatások, egyre több pénzt igényel az eszközbeszerzés, érdemi bérkorrekcióra van szükség. Azaz hiába nagyobb a nominális tétel, ez nem jelenti azt, hogy a párhuzamosan emelkedő költségek mellett az oktatás és az egészségügy javítani tudja a színvonalát, sőt még tartani sem képes. A jobbítás lehetőségét az garantálja, ha a két terület állandóan a GDP adott százalékát viheti el, így ugyanilyen tempóban fejlődhet, mint a gazdaság. Márpedig, mutatott rá Tóth Bertalan, a GDP százalékában még 2018-ban sem jut annyi az oktatásra és az egészségügyre. És a számok őt igazolják (lásd táblázatunkat).
Nem véletlen, hogy Gulyás Gergely megpróbált elhajolni ez elől az érv elől, és arra koncentrált, mennyit nőtt az orvosok és a tanárok bére (ami helyes, ám a szolgáltatás színvonalát nem befolyásolja).
Csakhogy a fideszes frakcióvezető hitelességét megkérdőjelezi, hogy míg a kormány szerint az utóbbi négy évben 130 ezer forintról 203 ezerre nőtt a pedagógus-átlagbér, addig a tanárok szakszervezete szerint 169,5 ezer forintról kerekedett 203 ezerre.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!