Megfigyelési demokráciát építenek

„Az is hülye, aki a Sándorral kezd. És ne írd azt, hogy Sanyi, mert aki a keresztnevén emlegeti, az se nagyon meri becézni” – ragadja meg egy mondatban Pintér Sándor lényegét egy kormányzati forrásunk. Aki szerint a tárcavezető súlyát az adja, hogy mindenkiről mindent tud, és mindenkinek az emberéről és annak az emberéről is. És igen – a kese bajszú belügyminiszter csak akkor száll be egy kormányzati projektbe, ha maga is úgy akarja, illetve simán csínbe megy még a miniszterelnökkel is. Előbbire jó példa a menekültügy, aminek kommunikálásában többek között a Miniszterelnökséget vezető Lázár János, Trócsányi László igazságügy- vagy Hende Csaba honvédelmi miniszter szénné égette magát, míg a leginkább illetékes Pintér elegánsan kimaradt. Utóbbiról pedig Lázár tudna talán a legtöbbet mesélni, hiszen 2010-ben hiába akart belügyminiszterré avanzsálni, 2014 őszén hiába akarta maga Orbán Lázárt lenyomni a belügy élére, Pintér megvédte pozícióját. És jelen állás szerint pedig épp elveszi a külügyi hírszerzést menedzselő Információs Hivatalt (vagy legalábbis annak feladatait) a Miniszterelnökségtől.

Ebbéli törekvését megkönnyíti, hogy Lázár felügyelete alatt az IH nem brillírozott. Tavaly ősszel állítólag nem jelezte előre, hogy miképp reagál az Egyesült Államok és Németország arra, hogy Orbán behajol Putyinnak. Most meg egy diplomáciai forrásunk szerint Szijjártó Péter dühöng. A külügyminiszter szerint ugyanis képtelenség, miszerint Lázár nem tudta, hogy Németország (vele együtt pedig egész Nyugat-Európa) fordít egyet menekültpolitikáján, és befogadást, szolidaritást vár mindenkitől.

Így javában újraformázzák a nemzetbiztonsági szervezeteket, feladatok és jogkörök egyaránt változnak. Praktikusan egyre több mindenre láthat rá az állam – Pintér Sándor szemével. A belügyminiszter „jobb szeme” ebben az ügyben az alig 35 éves Kiss Zoltán ezredes lesz, aki a jövőben a belső elhárításért felelős Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) főigazgatójaként szolgál majd. Amit a bennfentesek biztosra vettek, noha hivatalosan három jelöltben gondolkodott a belügy. De az, hogy Pintér korábban Kissből csinált miniszteri biztost, aki így a szervezet átalakításán fáradozhatott – mégpedig kizárólag a belügyminiszter „instrukciói” alapján. Kisst ugyanis Pintér „neveltjeként” emlegetik, míg Göbölös Lászlónak – az AH előző főigazgatójának – épp azért kellett mennie, mert összekülönbözött főnökével. Hogy min, arról szórnak a vélemények, de a legtöbben lojalitásproblémát emlegetnek. Magyarán arról lehet szó, hogy más kormányzati szereplők kérésének engedve olykor nem gyűjtött be minden információt az állami szektorok intézményeiről és szereplőiről. Kiss esetében ez nem fordulhat elő, mivel csak a Belügyminisztériumhoz van bekötve.

És az átalakulás első látványos lépéseként létrejönne egy nemzetbiztonsági arcképcsarnok. Az „arcképprofil-nyilvántartásról és arcképelemző rendszerről” szóló tervezet szerint minden egyes állampolgár orcáját egy központi adatbázisban rögzítenék, a „profilközpontot” egy, a BM (és részben az AH alá) rendelt, független részleg kezelné. A hivatalos verzió szerint az arcokhoz nem kötnék hozzá közvetlenül az adatokat, csak egy kapcsolati kódot társítanának hozzájuk, és ha szükséges, akkor erre a „jelszóra” hivatkozva lehetne más, állami adatbázisokban tárolt információkat szerezni – ha a nemzetbiztonság szerint szükség van rájuk.

A kérdés az, hogy miért épít új adatbázist a kormány. Hiszen – legalábbis forma szerint – ez az „arcképcsarnok” már létezik, hiszen az állományt a személyi igazolványokhoz, illetve az útlevelekhez készített fotókkal töltenék fel. E fényképeket jelenleg a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEKKH) tárolja és kezeli. Azaz amennyiben egy bűncselekmény felderítésekor bármelyik – jogosult – szervezet kikéri egy illető képét, akkor az rendelkezésére áll, illetve amennyiben egy bűneset gyanúsítottjának képét össze akarja vetni az adatbázis képeivel, nos, annak sincs semmi akadálya. Következésképpen az indokként felhozott célok (bűnözők beazonosítása, okmányhamisítás megakadályozása, a politikai elit biztonságának garantálása) az „arcbázis” létrehozása nélkül is elérhetőek. Így joggal merül fel a kérdés: miért épül újabb adatbázis – aminek tartalmát a hivatalos mondás szerint csak a legfontosabb államérdekből lehetne felhasználni.

Az első mondás az, hogy a legfontosabb államérdek egy gumifogalom. Forrásaink szerint ez a „kitétel” ráhúzható a „nemzetstratégiai jelentőségnek minősített” intézmények működésének biztonságára. Hogy egyértelmű legyen: nemzetstratégiai jelentőségű besorolást kaptak az állami kézben lévő közszolgáltató (gáz, villany, kórház, egyetem) cégek, egyes pénzügyi szolgáltatók (értsd: bankok), egyes önkormányzatok és így tovább – de még sportlétesítmények és -beruházások is. Azaz a köztartozást felhalmozóktól a rebellis főorvosokig, az „érdekes” bankszámlákat tulajdonló üzletemberekig mindenkihez hozzáférhet az állam, legalábbis ezt nem tiltja semmi a jogszabálytervezetben.

Pedig így sem kicsi a gyakorlatilag bármikor megfigyelhető emberek köre: a fegyveres testületektől, a tűzoltóktól és a NAV-osoktól kezdve a köztisztviselőkön át a közalkalmazottakig bárkit „górcső alá vehetnek” a nemzetbiztonsági szervezetek, azaz több százezer személyt (és családtagjaikat) lehet átvilágítani. De ezt – úgynevezett külső (értsd: bírói) – engedély nélkül csak nemzetbiztonsági „társaságok” tehetik sikerrel (lásd keretes írásunkat). Ugyanis egyrészt az információgyűjtés sikere érdekében információs rendszereket hozhatnak létre (ez lenne az ominózus arcképcsarnok), másrészt a szolgálatok főigazgatói engedélyezhetik azt is, hogy egy bírói vagy ügyészi engedélyhez kötött eljárás elinduljon, addig is, amíg az engedélyező el nem bírálja az ügyet. Ennek az átfutási ideje általában három nap: ha a bíró vagy az ügyész rábólint, akkor megy tovább az eljárás, ha nem, akkor az időközben begyűjtött információkat meg kell semmisíteni. Tehát az új nemzetbiztonsági „tényező” színre lépésével még több adatot lehet besöpörni, mindenféle engedély nélkül, úgy hogy a fényképekre gyakorlatilag minden adat rá lesz kötve – az igazolványtételektől az adópapírokig.

Ráadásul egyelőre semmi nem garantálja, hogy mennyire kezeli diszkréten a többi adatbázist a „fényképrészleg”, ugyanis azt majd egy kormányrendelet szabályozza, hogy mennyire határolják le például az említett KEKKH-től. Az már most biztos, hogy az adatigénylők körét bővítették: a nemzetbiztonsági szolgálatokon és a rendőrségen kívül a profiladatbázist használhatja a TEK, illetve az Országgyűlési Őrség is. Amennyiben bűncselekmény megakadályozása a cél, akkor ez nem kifogásolható, de ha egy személy védelme, tüntetők kiszűrése etc. a valós szándék, akkor az megengedhetetlen. Persze azt, hogy mennyire használja ki a törvény által biztosított játékteret, Pintér Sándor maga dönti el. De eddig kihasználta.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!